Ma nyit a Sziget Fesztivál

Publikálás dátuma
2014.08.11. 07:51
Az első betelepülők FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A Sziget Eye óriáskerék indulásra kész, a hangfogó falakra színpompás graffitiket fúj a szorgos utcaművész, hatalmas medúza-sereglet lógatja rózsaszín úszóit a fák között: vasárnap délelőtt már több mint nyolcezren beköltöztek sátraikkal a Fesztiválköztársaságba. A Sziget Fesztivál minden eddiginél nagyobb, színesebb és szebb helyszínnel, minden eddiginél több vendéget, 400 ezer látogatót vár augusztus 11. és augusztus 18. között.

Mire vasárnap délelőtt az újságírókkal elindult a két panoráma busz a Sziget-bejárásra, a K-hídon már összetömörült a hátizsákos-gurulóbőröndös fiatalok tömege, s miután a HÉV-szerelvények folyamatosan újabb- és újabb seregeket eregetnek a Sziget Fesztiválköztársaság "határállomására", hamarosan be is dugul az összes bejáró.

Magyar szót a most még alig hallani, legalább annyiféle a nyelv, mint ahány féle a bőrszín árnyalata. A program csak hétfőn kezdődik, de ahogy Gerendai Károlytól, a Sziget Fesztiválköztársaság első emberétől hallottuk, vasárnap délelőttig már több mint nyolcezren beköltöztek az idén 25 százalékkal megnagyobbított kempingekbe.

A Sziget Fesztivál valóban Európa legnagyobb multi-kulti fesztiválja, és az utóbbi évek során máig végrehajtott fejlesztések a komfortkörülményeket ennek a hírnévnek megfelelő színvonalra is emelték. Néhány szám: a Sziget 76 hektáros területén idén körülbelül kétezer toalett áll rendelkezésre, kivilágított fülkékkel külön illemhelyközpontokat hoztak létre, a zuhanyozó mellett a lányoknak sminkelő helyiségek, a fiúknak borotválkozó részlegek.

15 ezer négyzetméternyi területet a kempingezőknek faburkolattal borítottak be, vannak lakókocsis és faházikós lakóhelyek, 20 kamionnyi műanyag burkolatot fektettek le a közlekedéshez, a fákra szerelt lampionok, fényfüzérek, 35-40 kilométernyi (karácsonyihoz hasonló) díszkivilágítás szolgálja a naplemente utáni hangulatot.

A legkülönfélébb gasztronómiai kínálat mellett igazi csúcsnak számít, hogy a Nagyszínpad híres fellépőit a Michelin csillagos Costes étterem látja vendégül.

A bejárás során Gerendaitól megtudjuk, idén reményeik szerint csúcsra jár a fesztivál, összesen több mint 400 ezer látogatót várnak. Majd megmutatja a Sziget Beach nevű különlegességet, "az egész napos pörgés közben kis csend, ejtőzés, nyugalom", mutatja be az északi csücsökben heverőkkel, fonott karosszékekkel felszerelt részt, s mutatja, hogy rögtön a szomszédságban tartják majd Török Ferenc új filmjének, a Senki szigetének az őszi premiert megelőző promóciós bemutatkozását alkotókkal, színészekkel.

Idén a Sziget a művészetekkel még szorosabb együttműködésben alakítja egyedi képét. Nemzetközi pályázaton nyertes 31 szabadtéri pályamű kap helyet a fesztiválon. Jókedvűek és nagyon mutatósak a már látható művek, például Wahorn András Szerelmi fészek nevű, fából készült kuckója.

Szőke Gábor Miklós ugyancsak fából készült jellegzetes állatszobrai, Hervé-Lóránth Ervin hatalmas, színes formákból teremtett Virágoskertje. És látunk pompás színekbe bugyolált fatörzseket, óriási meduzákat nejlonból és selyeszalagból, a HelloWood csoport pedig Colosseumot épített raklapból, s hatalmas lepkeházat az Ír-Blues Színpadnak.

Hétfő este már zene is lesz, a Nagyszínpadon délután 3-kor kezd az Ivan & The Parazol, követi a Leningrád, majd a The 1975, a Tankcsapda és a Blink 182. Aztán keddtől indul Európa legnagyobb fesztiválja, és tart egészen augusztus 18.-ig.

Szerző

Közelkép - A tévé védelmében

Már 12 országban csökkent a tévé (műsor)előfizetők száma. Egyebek között a szomszéd Csehországban és Lengyelországban is, mint mutatják egy nemzetközi vizsgálat adatai. A csökkenés okai között a válságok miatt megrendült családi viszonyokat említik, pedig hozzátehetnék, hogy a fiatalok a képernyőn elsősorban informálódni, másodsorban játszani szeretnek.

-"Végre!" - kiálthatnak fel az értelmiség tévéellenes százezrei, akik a népbutítás legkárosabb nyomait fedezik fel minduntalan a képernyőkön. Mi tagadás, nem kevés az olyan program, amelyik alkalmas tévhitek, hamis információk, elfogult vélemények terjesztésére.

Időnként azonban - talán éppen most is -, meg kell védeni a televíziózást és emlékeztetni arra, hogy milyen pozitív szerepet is játszik a világ közvéleményének alakulásában. (S most ismét csak nem az információs műsorokról van szó.) Például egy kívánatosnak vélt családmodell elfogadtatásában.

Néhány évvel ezelőtt egy világ-felmérés kimutatta, hogy míg korábban a vallásos mohamedán családoknál 10-12 gyerek volt a természetes, mára (azaz, vagy tíz évvel ezelőttre), ez lecsökkent 5-6-ra. S ebben a csökkenésben nemcsak az játszhat szerepet, hogy a család gazdagsága ma már nincs szoros összefüggésben a gyerekek számával, hanem a világ minden táján sugárzott amerikai-európai tévéjátékok, sorozatok, amelyekben legfeljebb 2-3 gyerek a minta.

Láttam tévékészüléket egy borostyánszobrász szegényes otthonában Egyiptomban, láttam Pekingben is a lebontásra ítélt sikátor egyik házában, s azt is láttam, hogy ezek környezete is valamelyest tükrözi a képernyőn látható - esetleg vitatható - ízlésvilágot.

S most nem sorolom föl, hogy például az egészség megőrzésének milyen - nemcsak a reklámokban - megjelenő hatása lehet, és így tovább. Aki ma elátkozza a televíziózást, olyan mintha autó és repülő helyett visszatérést javasolna a lovas-közlekedéshez. Az előfizetők csökkenése azonban nem ennek a következménye.

Verdi kontra Verdi Londonban és New Yorkban

Dúskálhat, aki tévé készülékén foghat két klasszikus zenei csatornát is. Úgy hozta a véletlen, hogy egymást követő két napon Verdi "A trubadúrja", ez a joggal sláger, két helyszínről, két változatban hangzott el. Mindkettő rangos operaházból.

A londoni Covent Gardenből és a New York-i Metből. Az angliai keserű csalódás. Manrico, a hős trubadúr ebben José Cura volt, a vitathatatlanul fölkapott, de igazán nem ragyogó tenor, vetélytársa Luna gróf, a joggal világhírű Dmitrij z Hvorosztovszkij orosz bariton. Kiábrándító előadás, pedig a karmesteri pulton sem akárki, Antonio Pappano állt. A csoda dallamok elsikkadtak.

Másnap a Met bebizonyította, hogy "A trubadúr", bár korai Verdi, mégis az operairodalom egyik csúcsa. A csoda Azucénával, az öreg cigányasszonnyal kezdődött, Dolora Zajick énekelte, túl hatvanadik életévén is, az amerikai zenés színpad mezzoszoprán nagyasszonya.

A The New York írta róla egy ízben, hogy "az operatörténet egyik leggyönyörűbb hangja", évtizedek múltán is az maradt. Bársonyos, drámai orgánum. Az oldalán Marcelo Alvarez, ez az argentínai származású hőstenor, joggal idézi föl Pavarottit és Domingót.

A nagy négyes drámai szoprán hölgytagja, a Zajickhoz hasonlatosan amerikai Sandra Radvanovsky is a "Trúbadúr-történet" hölgy óriásaira emlékeztet, és hogy a csoda teljes legyen, a Londonban csakugyan kiábrándító orosz bariton, itt igazi, teljes pompájában hódított. Gonoszként, intrikusként, de bámulatos orgánummal, szívbe markolón.

Nem kellett kiábrándulni, "A trubadúr" igazi Verdi remekmű, még ha a "vájtfülübbek" számára a későbbi Álarcosbál, Otello a valódi nagy élmény.

És hogy minden teljesen a helyére kerüljön, a Covent Gardenben szürkén hangzó zenekar után, itt New Yorkban Marco Armiliato pálcáját követve, a Met legendás csapatának minden hangszere mennyeien szólt. Amiből kiderült megint, az operaművészet szerencsére varázsosan sokszínű. Az egyik együttes rossz napot fog ki, a másik brillíroz.

Szerző