Miközben Európa és az Egyesült Államok nyugtalanul figyeli az egyre autoritáriusabbá váló putyini rezsim ukrajnai lépéseit, Brüsszelnek és Washingtonnak már Magyarország miatt is van miért aggódni. Orbán Viktor kormányfő tusnádfürdői beszédét követően elárasztották a nemzetközi sajtót a putyini és a magyar rendszer hasonlóságát feltáró cikkek.
Tegnap a szlovák Hospodárské Noviny (HN) gazdasági-közéleti napilap foglalkozott a tusnádfürdői beszéddel; Ivan Miklos többszörös volt szlovák pénzügyminiszter kommentárja szerint "erős kávé" volt a magyar miniszterelnök azon megnyilatkozása, amelyben "nyíltan a nem liberális demokrácia mellett foglalt állást" és amelynek csaknem minden részletével "könnyen és sikeresen lehetne vitázni". Megjegyezte, a liberális demokrácia része a gazdasági szabadság, ugyanakkor teljesen világos, hogy "Orbán nem csupán a politikai szabadságot hanem a gazdasági szabadságot is korlátozni akarja", amit nem csupán szavai, hanem az általa 2010 óta megvalósított intézkedések is bizonyítanak.
A hétvégén a Foreign Affairs írt arról, hogy EU-nak meg kell értenie, Orbán kihívása komolyabb veszélyt jelent Európára a gazdasági válságnál, mert a magyar kormányfő az alapvető európai értékeket támadja. Jan-Werner Müller, a Princeton Egyetem politológiaprofesszora szerint Orbán Putyintól tanul, az orosz elnökhöz hasonlóan ő is a nacionalizmus felkorbácsolásával igyekszik elterelni a figyelmet a gazdasági nehézségekről.
A Der Standard pedig ugyancsak a hétvégén azt írta: Magyarország tekintélyelvű uralkodója, Orbán éppen most válik "kis Putyinná". A cikk szerint Orbán már régóta Putyin receptjeit másolja, amikor az ellenzéket és a kritikus médiumokat különféle trükkökkel elhallgattatja, a külföldi nem kormányzati szervezeteket pedig "ellenséges ügynökökként" azonosítja, vagy amikor a közpénzeket politikai "cimboráinak" juttatja. Ezt koronázza meg a szlovákiai és romániai magyar kisebbséggel kapcsolatos populista-nacionalista politikája, amelyet a szerző párhuzamba állított a Krímben és Kelet-Ukrajnában történtekkel. Ahogy Putyin a korábbi Szovjetuniót, úgy Orbán a régi, I. világháború előtti, sokkal nagyobb területű Magyarországot akarja visszaszerezni. Az írás utalt arra, hogy Orbánt - akárcsak Putyint - demokratikusan, de "nem fair módon" választották meg.
Orbán beszédére elsők között reagált a The Washington Postban Fareed Zakaria, a Newsweek és a The Time magazinok volt szerkesztője, a CNN műsorvezetője, mondván Vlagyimir Putyin Oroszországának modelljére épül Orbán Viktor Magyarországa. Zakaria egy 1997-es esszéjében maga írt az illiberális demokrácia fenyegetéséről, de azt soha nem gondolta volna, hogy egy európai nemzet vezetője egyszer érdemrendként használja majd a szót. Úgy vélte, Orbán elmúlt évekbeli tettei azt mutatják, hogy a magyar miniszterelnök olyan rendszert vezetett be Magyarországon, ami leginkább putyinizmusként írható le.
A rendszer központi elemei szerinte a nacionalizmus, a vallás, a társadalmi konzervativizmus, az államkapitalizmus és a média fölötti dominancia. "Orbán Putyin nyomdokaiban jár, elbomlasztja a bírói függetlenséget, korlátozza az egyének jogait, nacionalista terminusokban beszél a magyar nemzetiségekről és elnémítja a sajtót". Zakaria érveit később a CNN elemző műsorában is megismételte; szerinte Orbán ugyanazon az úton jár, mint a francia Marine Le Pen, a holland Geert Wilders, Erdogán török miniszterelnök vagy a brit Nigel Farage, akik mindannyian Putyin csodálói.
Ezt követően a The New York Times (NYT) is súlyos kritikákat fogalmazott meg Orbánnal szemben. A lap vezércikke az unió vizsgájának nevezte, miként jár el Brüsszel Magyarországgal szemben Orbán beszéde után. Az elemzés kiemelte, hogy a politikus szerint az EU-tagság nem akadály az illiberális állam megteremtésének útjában. Az NYT felszólította az uniót a cselekvésre, amikor úgy fogalmauott: Jean-Claude Junckernak ezúttal nem a szokásos dorgálással és kéztördeléssel kell reagálnia. A Bizottságnak azzal kell kezdenie, hogy csökkenti a csaknem 22 milliárd eurós támogatást, amely a magyar infrastruktúra fejlesztését szolgálja 2020-ig. Azonkívül meg kell kezdenie az uniós alapszerződés 7-es paragrafusa szerinti eljárást, azaz a szavazati jog felfüggesztését. "Brüsszel a saját tekintélyét csorbítja, ha nem intézkedik, hogy megbüntesse Magyarországot, amiért az módszeresen megsérti ezeket az értékeket" - szögezték le.
Nem csak az NYT, a The Washington Post is foglalkozott szerkesztőségi cikkben Orbán beszédével és ugyancsak az Unió vezetőit hívták fel cselekvésre.
Nem nagy intellektuális teljesítmény putyinizmusnak, vagy akár orbánizmusnak nevezni azt, ami Oroszországban, illetve Magyarországon zajlik - mondta lapunknak Magyar Bálint. A volt oktatási miniszter nem tartja rendszerelemzésnek, amikor a két állam közötti hasonlóságok alapján, ám a specifikumok kiemelése, s valódi helyzetismeret nélkül húznak ilyen jelzőket a mai helyzetre. Sőt, Magyar a "putyinizmus", vagy az "illiberális demokrácia" Zakaria által megfogalmazott jellemzőivel sem ért egyet, hiszen azoknak külön-külön is ezernyi formája van a világban. Például nem igaz szerinte, hogy Orbán államkapitalizmusra törekedne, hiszen az államosítások és központosítások nem az állam tulajdonszerzését, hanem a piacok újraosztását, s az érdekcsoportok kiszolgálását, végső soron a saját vagyon gyarapítását célozzák.
Azt Magyar is elismerte, sok hasonlóság van a putyini és az orbáni hatalmi építkezésben, a két rendszer rokon képződmény. De felszínes értékelésnek nevezte a kettő összemosását, s azt is szerencsétlennek tartaná, ha a hazai ellenzék az "illiberális demokrácia" fogalmával igyekezne támadni az Orbán-kormányt. A nyugati sajtót - teljes joggal - meglepte, hogy Orbán pozitív jelzőként használta a kifejezést, miközben itthon az a negatív, ami liberális. Épp a mai hatalom dolgozott meg azért, hogy pejoratív értelmet kapjon ez a szó, így az ellenzék számára öngól lenne a liberális demokrácia követelésének hangoztatása, ezzel csak egy újabb eszközt adnának a kormányoldal kezébe. Az illiberális demokrácia ráadásul a mai magyar rendszer lényegi természetéről nem is mond semmit, ezzel a választókat nem lehet elérni.
Magyar szerint azért sem putyinizmus zajlik Magyarországon, mert Orbán nem másolja Putyint, hanem a motivációik, az indítékaik, s a gátlástalanságuk azonos, így a hatalmi építkezés menete is mutat hasonlóságot. Orbán és Putyin egymásban önmagukra ismernek, ez a lelki közösség pedig erős kötelék lehet közöttük, így a jövőben is felfedezhetőek majd hasonlóságok.
Kiemelte: valójában az orosz és a magyar rendszer is egy posztkommunista maffiaállam, a tudományos igényű leírásában ezzel a fogalommal lehet legjobban jellemezni ezeket a rendszereket.
A kifejezést Magyar találta ki, s használta a Magyar polip című, tavaly megjelent kötetben. A kifejezésben "a posztkommunista a keletkezésének körülményeire és kiinduló feltételeire utal, vagyis arra, hogy ez az állami tulajdon monopóliumával párosuló egypárti diktatúra bomlása nyomán létrejövő rendszer". A "maffiaállam" pedig e rendszer működésének természetét határozza meg, az új hatalmi elit lényegi vonására, szerveződési természetére, rendjére utal. Azaz, "hogy - mint a maffiában szokás - alapvetően családi, illetve a közös üzlet által megpecsételt fogadott családi kapcsolatrendszer révén épül fel".
Magyar azt is elmondta, Orbán olyan értelemben külpolitikai hibát követett el ezzel a beszéddel, hogy a Nyugat most már nem kerülheti el azt, hogy kilépjen a "jót akar ez a gyerek, csak néha rosszat csinál" álnaiv szerepéből. Itthon ugyanakkor Orbán beszédének akár pozitív hozadéka is lehet számára, hiszen a saját szavazóbázisának minden, ami liberalizmusellenes, szimpatikus. "Ha pedig az ellenzék képtelen nevén nevezni ezt a hatalmi konstrukciót, ha nem képes a választóknak közérthető és hatásos módon megmutatni a maffiaállamot, akkor belátható időn belül lényegében megszűnik minden autonóm gondolkodás, felszámolódnak az emberi jogok, egy erőszakos állam hatol be az élet minden szegmensébe, amely morális elvek nélkül, a saját hasznára építkezik" - mondta Magyar Bálint.
- Egyéni szabadságjogok korlátozása
- Ellenzéki média ellehetetlenítése
- Állami korrupció növekedése
- Beavatkozás az igazságszolgáltatás függetlenségébe
- Központosított, állami irányítású gazdaság
- Monopolhelyzetbe hozott piaci szereplők
- Nacionalista kommunikációs eszközök
- A vezető személyi kultusza