A katolikus egyház tetszését az sem nyerte el, hogy Dél-Koreában a főpapok szerint túl messzire mentek az ember klónozására irányuló kísérletek. Ennek egyik úttörője Hvang Vu Szuk, akinek egyes kutatási eredményeiről 2006-ban kiderült: hamisak.
Hvang 2004-ben jelentette be, hogy emberi embrióklónból hozott létre őssejtet, majd az amerikai Science magazinban jelentette meg a kutatás eredményeit. A kutatás jelentős mérföldkőnek számított a terápiás célú klónozás megvalósításában, a dél-koreai kutatócsoport előtt ez még soha senkinek nem sikerült.
Az egyház másik "vesszőparipája" az abortusz, amely 1973 óta legális Dél-Koreában. A terhesség első 28 hetében engedélyezett bizonyos feltételek mellett. A koreai katolikus egyház szerint évente másfél millió abortuszt hajtanak végre, a szöuli kormányzat ezzel szemben 340 ezer esetről tud. A katolikus püspökök ezért életre hívták az "Új Élet Programot", amellyel segítséget próbálnak nyújtani a bajba jutott várandós anyák számára.
A hagyomány szerint a pápa, utazása során, a repülőgép fedélzetéről röviden üdvözli azokat az országokat, amelyeken átrepül gépe. Mivel az szerdán a Vatikánból elinduló repülő Oroszország, illetve Kína légterét is érinti, ezért üdvözli Vlagyimir Putyint és Hszi Csin-ping elnököt.
Ez már önmagában is a Szentszék és Kína viszonyának enyhülését jelzi, mivel 1989-ben, II. János Pál koreai látogatás alkalmával Peking még nem adott engedélyt a légtér használatára. Abból a szempontból mégis emlékezetes volt ez az út, hogy ekkor repült át első ízben a Szovjetunió felett. 1984-ben még annyi ország mondott nemet a pápának, hogy gépe az Északi-sarkkörön keresztül közelítette meg Koreát.
Ferenc pápa gépe ugyanakkor nem repül el Kelet-Ukrajna felett, amint ezt az Alitalia légitársaság már két hete is jelezte. "A légtérnek ezt a zónáját lezárták. Senki sem repülhet a válság sújtotta terület felett, így a pápa sem.
Az idő dönti el, hosszabb távon mennyire lesz sikeres Ferenc pápa koreai útja. II. János Pál lelkipásztori látogatásai ugyanis inkább azt mutatták, hogy a külföldi vizitek hatásai inkább csak rövid életűek. A hívek nemcsak biztató szavakat, tartalmat, magvas mondanivalót várnak.
Normalizálnák a viszonyt Kínával
A Vatikán "keleti nyitásában" az igazi áttörést az jelentené, ha a Szentszéknek sikerülne normalizálnia kapcsolatát Kínával. Két hónappal ezelőtt a La Repubblica napilap felvetette a lehetőségét annak, hogy a pápa gépe Korea felé menet leszáll Pekingben. A lap abból indult ki, hogy Ferenc egyik példaképe az országban missziós tevékenységet folytatott jezsuita, Matteo Ricci (1552-1610).
Peking a kommunista hatalomátvétel után, 1951-ben szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal. Kína a hatvanas években két feltételt szabott a viszony normalizálására: a Szentszék "ne avatkozzon be Kína vallási ügyeibe", és a Vatikán az egységes Kína politikájához tartsa magát. Ám a Szentszék változatlanul egyike azon 23 államnak, amely de facto a 23 milliós Tajvant ismeri el Peking képviselőjeként.
A konfliktus másik oka: Peking nem fogadja el, hogy a Vatikán nevezi ki a kínai püspököket. Kína ezért létrehozta a saját katolikus egyházát, a Hazafias Egyletet, ami az egykori magyarországi békepapsághoz hasonló. Becslések szerint hat-hatmillió tagja lehet mind ennek, mind pedig az ellenzékben működő, Vatikánhoz hű egyháznak is. 2007-ben is történtek ugyan kísérletek a kapcsolatok normalizálására, többek között Pietro Parolin tavaly kinevezett államtitkárnak köszönhetően is, de az igazán nagy áttörés mégis elmaradt.
Ferenc pápa, valamint Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárrá és elnökké választásával elvileg új helyzet állt elő, a közeledés folyamata azonban mégsem ígérkezik gyorsnak. Joseph Zen Ze-kiun bíboros, Hongkong nyugalmazott püspöke egyenesen úgy foglalt állást, nem javasolja, hogy a pápa Kínába utazzon. A katolikus püspökök ugyanis "Kína rabszolgái", s Peking párbeszéd helyett a látogatás manipulálására törekszik.
Mint mondta, Kínában nincs sem polgári, sem vallásszabadság. Nem lát párbeszédre utaló jeleket, és úgy gondolja, ha Peking kezet is nyújtana, a jelenlegi helyzetben ez hazugság lenne. Kifejtette, a pekingi vezetés megtagadja a püspököktől a tiszteletet és meg akarja őket fosztani méltóságuktól is. Fenyegetés alatt tartja családjaikat, vagy elfogadhatatlan ígéretekkel csábítja őket.
Belátható időn belül nincs ugyan reális esély a Szentszék és Kína viszonyában való áttörésre, de óvatos közeledés várható a két fél között, ami akár meglepő fordulatokkal is szolgálhat. Már Ferenc pápa megválasztását követően óvatosan bizakodó cikkek jelentek meg a kínai-vatikáni viszony jövőjéről.
David Gisset, a China Europe International Business School Kína-szakértője a Huffington Postban írt cikkében úgy vélte, hogy több okból sem elképzelhetetlen a holtpontról való elmozdulás. Peking eleve kétkedőbben tekintett az európai egyházfőkre, ám Ferenc argentin származása nyitottabbá teszi Kínát.
Másrészt a pápa jezsuita, és a rendje a múltban többször próbált hidat képezni Kína és Európa között. Xavéri Szent Ferenc (1506-1552) és Loyolai Szent Ignác (1491-1556) is történelmi ázsiai missziókban vett részt, a kínai hittérítő tevékenység legfontosabb alakja pedig Alessandro Valignano (1539-1606) volt. Mindenesetre az ő ténykedésük révén sem sikerült csökkenteni a kínaiak kereszténységgel szembeni bizalmatlanságát. A nagy fal mind a mai napig áll.
A kínai médiumok semlegesen számolnak be Ferenc pápa intézkedéseiről. John Tong Hon, Hongkong püspöke szerint azonban már ez a hozzáállás is nagy előrelépésnek tekinthető. Szerinte a pápa jó benyomást tett a kínai katolikusokra. Mint a Vatican Insidernek 2013-ban elmondta, amikor hazatért a konklávéról, sokan megállították az utcán, és hálát adtak Istennek, hogy "a bíborosok ilyen jó pápát választottak".
A hongkongi főpap úgy látja, történhetnek kedvező változások a Vatikán és Peking viszonyában. "Mindig derűlátó vagyok. Mások talán naivnak neveznének, mégis úgy vélem, az új vatikáni és az új kínai vezetés fokozatosan normalizálhatja a viszonyt: a párbeszéd mindenre gyógyír lehet".
