Kelet felé nyit Ferenc pápa

Publikálás dátuma
2014.08.12. 07:34
Dél-Koreában is nagyon népszerű Ferenc pápa FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/FRANCO ORIGLIA.
Csütörtökön érkezik Dél-Koreába Ferenc pápa. Első ízben látogat el ázsiai országba. Szöulban rendezik meg a VI. ázsiai ifjúsági találkozót, ám ez csak az egyik oka annak, miért éppen Dél-Koreát választotta úti céljául. Itt nő a legdinamikusabban a katolikus közösség, ugyanakkor az egyház itt is egy sor társadalmi kihívás előtt áll.

A katolikus egyház tetszését az sem nyerte el, hogy Dél-Koreában a főpapok szerint túl messzire mentek az ember klónozására irányuló kísérletek. Ennek egyik úttörője Hvang Vu Szuk, akinek egyes kutatási eredményeiről 2006-ban kiderült: hamisak.

Hvang 2004-ben jelentette be, hogy emberi embrióklónból hozott létre őssejtet, majd az amerikai Science magazinban jelentette meg a kutatás eredményeit. A kutatás jelentős mérföldkőnek számított a terápiás célú klónozás megvalósításában, a dél-koreai kutatócsoport előtt ez még soha senkinek nem sikerült.

Az egyház másik "vesszőparipája" az abortusz, amely 1973 óta legális Dél-Koreában. A terhesség első 28 hetében engedélyezett bizonyos feltételek mellett. A koreai katolikus egyház szerint évente másfél millió abortuszt hajtanak végre, a szöuli kormányzat ezzel szemben 340 ezer esetről tud. A katolikus püspökök ezért életre hívták az "Új Élet Programot", amellyel segítséget próbálnak nyújtani a bajba jutott várandós anyák számára.

A hagyomány szerint a pápa, utazása során, a repülőgép fedélzetéről röviden üdvözli azokat az országokat, amelyeken átrepül gépe. Mivel az szerdán a Vatikánból elinduló repülő Oroszország, illetve Kína légterét is érinti, ezért üdvözli Vlagyimir Putyint és Hszi Csin-ping elnököt.

Ez már önmagában is a Szentszék és Kína viszonyának enyhülését jelzi, mivel 1989-ben, II. János Pál koreai látogatás alkalmával Peking még nem adott engedélyt a légtér használatára. Abból a szempontból mégis emlékezetes volt ez az út, hogy ekkor repült át első ízben a Szovjetunió felett. 1984-ben még annyi ország mondott nemet a pápának, hogy gépe az Északi-sarkkörön keresztül közelítette meg Koreát.

Ferenc pápa gépe ugyanakkor nem repül el Kelet-Ukrajna felett, amint ezt az Alitalia légitársaság már két hete is jelezte. "A légtérnek ezt a zónáját lezárták. Senki sem repülhet a válság sújtotta terület felett, így a pápa sem. 

Az idő dönti el, hosszabb távon mennyire lesz sikeres Ferenc pápa koreai útja. II. János Pál lelkipásztori látogatásai ugyanis inkább azt mutatták, hogy a külföldi vizitek hatásai inkább csak rövid életűek. A hívek nemcsak biztató szavakat, tartalmat, magvas mondanivalót várnak.

Normalizálnák a viszonyt Kínával

A Vatikán "keleti nyitásában" az igazi áttörést az jelentené, ha a Szentszéknek sikerülne normalizálnia kapcsolatát Kínával. Két hónappal ezelőtt a La Repubblica napilap felvetette a lehetőségét annak, hogy a pápa gépe Korea felé menet leszáll Pekingben. A lap abból indult ki, hogy Ferenc egyik példaképe az országban missziós tevékenységet folytatott jezsuita, Matteo Ricci (1552-1610).

Peking a kommunista hatalomátvétel után, 1951-ben szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal. Kína a hatvanas években két feltételt szabott a viszony normalizálására: a Szentszék "ne avatkozzon be Kína vallási ügyeibe", és a Vatikán az egységes Kína politikájához tartsa magát. Ám a Szentszék változatlanul egyike azon 23 államnak, amely de facto a 23 milliós Tajvant ismeri el Peking képviselőjeként.

A konfliktus másik oka: Peking nem fogadja el, hogy a Vatikán nevezi ki a kínai püspököket. Kína ezért létrehozta a saját katolikus egyházát, a Hazafias Egyletet, ami az egykori magyarországi békepapsághoz hasonló. Becslések szerint hat-hatmillió tagja lehet mind ennek, mind pedig az ellenzékben működő, Vatikánhoz hű egyháznak is. 2007-ben is történtek ugyan kísérletek a kapcsolatok normalizálására, többek között Pietro Parolin tavaly kinevezett államtitkárnak köszönhetően is, de az igazán nagy áttörés mégis elmaradt.

Ferenc pápa, valamint Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárrá és elnökké választásával elvileg új helyzet állt elő, a közeledés folyamata azonban mégsem ígérkezik gyorsnak.  Joseph Zen Ze-kiun bíboros, Hongkong nyugalmazott püspöke egyenesen úgy foglalt állást, nem javasolja, hogy a pápa Kínába utazzon. A katolikus püspökök ugyanis "Kína rabszolgái", s Peking párbeszéd helyett a látogatás manipulálására törekszik.

Mint mondta, Kínában nincs sem polgári, sem vallásszabadság. Nem lát párbeszédre utaló jeleket, és úgy gondolja, ha Peking kezet is nyújtana, a jelenlegi helyzetben ez hazugság lenne. Kifejtette, a pekingi vezetés megtagadja a püspököktől a tiszteletet és meg akarja őket fosztani méltóságuktól is. Fenyegetés alatt tartja családjaikat, vagy elfogadhatatlan ígéretekkel csábítja őket.

Belátható időn belül nincs ugyan reális esély a Szentszék és Kína viszonyában való áttörésre, de óvatos közeledés várható a két fél között, ami akár meglepő fordulatokkal is szolgálhat. Már Ferenc pápa megválasztását követően óvatosan bizakodó cikkek jelentek meg a kínai-vatikáni viszony jövőjéről.

David Gisset, a China Europe International Business School Kína-szakértője a Huffington Postban írt cikkében úgy vélte, hogy több okból sem elképzelhetetlen a holtpontról való elmozdulás. Peking eleve kétkedőbben tekintett az európai egyházfőkre, ám Ferenc argentin származása nyitottabbá teszi Kínát.

Másrészt a pápa jezsuita, és a rendje a múltban többször próbált hidat képezni Kína és Európa között. Xavéri Szent Ferenc (1506-1552) és Loyolai Szent Ignác (1491-1556) is történelmi ázsiai missziókban vett részt, a kínai hittérítő tevékenység legfontosabb alakja pedig Alessandro Valignano (1539-1606) volt. Mindenesetre az ő ténykedésük révén sem sikerült csökkenteni a kínaiak kereszténységgel szembeni bizalmatlanságát. A nagy fal mind a mai napig áll.

A kínai médiumok semlegesen számolnak be Ferenc pápa intézkedéseiről. John Tong Hon, Hongkong püspöke szerint azonban már ez a hozzáállás is nagy előrelépésnek tekinthető. Szerinte a pápa jó benyomást tett a kínai katolikusokra. Mint a Vatican Insidernek 2013-ban elmondta, amikor hazatért a konklávéról, sokan megállították az utcán, és hálát adtak Istennek, hogy "a bíborosok ilyen jó pápát választottak".

A hongkongi főpap úgy látja, történhetnek kedvező változások a Vatikán és Peking viszonyában. "Mindig derűlátó vagyok. Mások talán naivnak neveznének, mégis úgy vélem, az új vatikáni és az új kínai vezetés fokozatosan normalizálhatja a viszonyt: a párbeszéd mindenre gyógyír lehet".

Megapoliszok felemelkedése

Publikálás dátuma
2014.08.12. 07:31
Sanghaj, ma 23 millió lakos FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Jelenleg a világ össznépességének 54 százaléka nagyvárosi környezetben él, ez az arány 2050-re 66 százalékra is emelkedhet - derült ki az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) júliusban publikált közleményéből. Előrejelzések szerint, a globális népességnövekedés jelenlegi arányát figyelembe véve 35-40 éven belül újabb 2,5 milliárd lakossal növekedhet a városokban élők köre, az urbanizációs folyamatok kiemelkedő része - 90 százaléka - ázsiai és afrikai országokra koncentrálódik. A városodásban tapasztalható "világtrend" Magyarországon is érezteti hatását, hazánkban az elmúlt évtizedben 70 százalékra nőtt a városban lakók aránya.

Az ENSZ globális urbanizációval foglalkozó jelentése szerint 2014 és 2050 között Indiában, Kínában és Nigériában várható a legnagyobb növekedés a városlakók körében: Indiában 404 millió, Kínában 292 millió, Nigériában pedig további 212 millió lakossal növekedhet a megapoliszok lakossága.

Mi az urbanizáció?

Az urbanizáció kettős folyamat, egyrészt jelenti a városodást - mennyiségi oldal -, azaz a városok számának gyarapodását, másrészt a városiasodást - minőségi oldal -, ami a városi funkciók bővülését, az infrastruktúra és a városi életforma kialakulását fejezi ki. Magyarországon a városodás dinamikus változását kevésbé követte a városiasodás, az új kisvárosok egy része nem rendelkezik valódi városi funkciókkal, nem tapasztalható azok belső minőségi változása az infrastruktúra, a szolgáltatások vagy az élet- és viselkedésmód szempontjából.
Forrás: KSH

Ennek oka, hogy míg a világ más részein már most is magas ez az arány, addig Afrika és Ázsia - bár nagyon gyors ütemben zajlik a városiasodás - még mindig a világ vidéki lakosságának 90 százalékát adja: Indiában jelenleg 857 millió ember él városon kívül, Kínában 635 millió.

A közlemény az elmúlt évtizedek rendkívül gyors urbanizációs növekedésről is beszámol: 1950-ben globális szinten mindössze 746 millió

ember élt városi környezetben, 2014-ben ez a szám 3,9 milliárdra növekedett. A statisztikák egy érdekességre is fényt derítettek: bár Ázsiában világviszonylatban is rendkívül magas a vidéki lakosság aránya, mégis a kontinensen található a világ városi lakosságának 53 százaléka.

A második Európa 14 százalékkal, majd Latin-Amerika következik 13 százalékkal. A jelentés megemlíti, hogy míg 1990-ben összesen tíz olyan "megapolisz" létezett a világon, amelynek lakossága meghaladta a tízmillió főt (összesen 153 millió lakossal, ami a világ városi népességének 7 százalékát tette ki), ma már 28 megapolisz létezik, 453 millió lakossal (a világ városlakóinak 12 százaléka).

A jelenlegi növekedési rátát figyelembe véve 2030-ra további 13 megapolisz kialakulását jósolják a szakértők.  Annak ellenére, hogy az elemzők Tokióban népességcsökkenést jósolnak, 2030-ra a japán főváros továbbra is megőrzi majd első helyét a világ legnépesebb városai között. Míg 1990-ben New York és Oszaka a világ második és harmadik legnépesebb városának számított, 2030-ra a 13. és 14. helyre szorulhatnak vissza, köszönhetően a fejlődő országok megapoliszai igencsak gyorsütemű kivirágzásának.

A metropoliszok fejlődése mellett a kisebb (nagyjából 500 ezer lakosú) városok sem hagyhatóak figyelmen kívül, hiszen az ENSZ adatai szerint a világ városi lakosságának fele ilyen településeken él. A statisztikákból kitűnik, hogy a világ leggyorsabban fejlődő városai között nagyarányban fordulnak elő relatíve kisebb, 500 ezer - egymillió közötti lakossal rendelkező városok. Becslések szerint 2045-re a világ városi lakosságának száma átlépheti a hatmilliárdos küszöböt.

Bár Magyarországon nem túl nagy a lehetősége egy megapolisz kialakulásának, a városiasodás folyamata hazánkban is megfigyelhető. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi, 2012-ben publikált, Magyarország Társadalmi Atlasza című, valamint az egy évvel későbbi, Magyarország 2012 címet viselő, a hazai urbanicáziós folyamatokkal is foglalkozó kiadványa szerint hazánkban a városodás folyamata a rendszerváltást követően gyorsult fel: az 1990-es években 79, 2000 és 2012 között 91 új városunk lett, közülük a legtöbb Pest megyében található.

A KSH jelentése ugyanakkor rávilágít, hogy míg a szóban forgó települések városi státuszt kaptak, addig korábbi, "falusias" jellegükben nem változtak: az új kisvárosok egy része nem rendelkezik valódi városi funkciókkal, intézményi ellátottságuk is hiányos és nem javultak az ott élők életkörülményei sem. A KSH szerint a városi rang megszerzése ma is inkább presztízskérdés a települések lakói - és azok vezetői - szempontjából.

2012-es adatok szerint Magyarország átlagos népsűrűsége 107 fő/négyzetkilométer - ezzel az uniós összehasonlításban a közepes lakósűrűségű országok közé tartozunk (az uniós átlag 116,9 fő). 2012-ben a népesség 17,5 százaléka élt Budapesten, 52,2 százaléka a többi városban, 30,3 százaléka községekben. Az évben összesen 328 - vagyis minden tízedik - település volt városi jogállású, közülük 23 megyei jogú város.

A KSH tanulmánya arra is rámutat, hogy a rendszerváltást követő gyors városodási folyamatoknak is köszönhetően, 2000 és 2012 között a hazai városi népesség aránya hat százalékkal, országos szinten összesen 70 százalékra nőtt. A megyékre vonatkozó statisztikai adatok is rámutatnak, hogy - Nógrád és Heves megye kivételével - a lakosság több mint 50 százaléka mindenhol városokban lakik.

Az ENSZ kutatását koordináló John Wilmoth, a világszervezet népesedési osztályának igazgatója szerint a XXI. század egyik legnagyobb és legfontosabb kihívása lesz a városi területek szakszerű irányítása. Egy jól szervezett és megfelelően irányított város a gazdasági fejlődésben is számtalan, kiemelkedő fontossággal bíró lehetőségeket kínál, ráadásul az alapszolgáltatások - mint az oktatás vagy egészségügy - is sokkal szélesebb körben válhatnak elérhetővé az emberek számára.

A tömegközlekedés, az elektromos áram vagy az ivóvíz biztosítása is jelentősen olcsóbb - és környezeti szempontból sem annyira megterhelő - egy sűrűn lakott város, mint az elszórtan élő vidéki lakosság számára.

Szerző

Deák András, az MTA Világgazdasági Intézetének a munkatársa

Publikálás dátuma
2014.08.12. 07:30

Reális veszély-e, hogy az ukránok elzárják a gázcsapokat?

Hatalmas öngól lenne Ukrajna részéről, ha a fenyegetéseit valóra váltva tényleg úgy döntene, hogy az Európába földgázt szállító vezetékeket lezárja. Ezzel ugyanis gondot okozna az uniós tagországoknak éppúgy, mint önmagának. Emellett felesleges ellenérzéseket váltana ki az orosz gázszállítástól erősen függő európai országok - köztük Magyarország, Csehország, Szlovákia - közvéleményéből. Emiatt úgy vélem, hogy Kijev csak az elrettentés céljából beszél a csapok elzárásáról. Ám abban az esetben, ha mégis megteszi akkor a szállítások szüneteltetése csak rövid ideig tart majd.

Szerző