Előfizetés

Kelet felé nyit Ferenc pápa

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2014.08.12. 07:34
Dél-Koreában is nagyon népszerű Ferenc pápa FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/FRANCO ORIGLIA.
Csütörtökön érkezik Dél-Koreába Ferenc pápa. Első ízben látogat el ázsiai országba. Szöulban rendezik meg a VI. ázsiai ifjúsági találkozót, ám ez csak az egyik oka annak, miért éppen Dél-Koreát választotta úti céljául. Itt nő a legdinamikusabban a katolikus közösség, ugyanakkor az egyház itt is egy sor társadalmi kihívás előtt áll.

A katolikus egyház tetszését az sem nyerte el, hogy Dél-Koreában a főpapok szerint túl messzire mentek az ember klónozására irányuló kísérletek. Ennek egyik úttörője Hvang Vu Szuk, akinek egyes kutatási eredményeiről 2006-ban kiderült: hamisak.

Hvang 2004-ben jelentette be, hogy emberi embrióklónból hozott létre őssejtet, majd az amerikai Science magazinban jelentette meg a kutatás eredményeit. A kutatás jelentős mérföldkőnek számított a terápiás célú klónozás megvalósításában, a dél-koreai kutatócsoport előtt ez még soha senkinek nem sikerült.

Az egyház másik "vesszőparipája" az abortusz, amely 1973 óta legális Dél-Koreában. A terhesség első 28 hetében engedélyezett bizonyos feltételek mellett. A koreai katolikus egyház szerint évente másfél millió abortuszt hajtanak végre, a szöuli kormányzat ezzel szemben 340 ezer esetről tud. A katolikus püspökök ezért életre hívták az "Új Élet Programot", amellyel segítséget próbálnak nyújtani a bajba jutott várandós anyák számára.

A hagyomány szerint a pápa, utazása során, a repülőgép fedélzetéről röviden üdvözli azokat az országokat, amelyeken átrepül gépe. Mivel az szerdán a Vatikánból elinduló repülő Oroszország, illetve Kína légterét is érinti, ezért üdvözli Vlagyimir Putyint és Hszi Csin-ping elnököt.

Ez már önmagában is a Szentszék és Kína viszonyának enyhülését jelzi, mivel 1989-ben, II. János Pál koreai látogatás alkalmával Peking még nem adott engedélyt a légtér használatára. Abból a szempontból mégis emlékezetes volt ez az út, hogy ekkor repült át első ízben a Szovjetunió felett. 1984-ben még annyi ország mondott nemet a pápának, hogy gépe az Északi-sarkkörön keresztül közelítette meg Koreát.

Ferenc pápa gépe ugyanakkor nem repül el Kelet-Ukrajna felett, amint ezt az Alitalia légitársaság már két hete is jelezte. "A légtérnek ezt a zónáját lezárták. Senki sem repülhet a válság sújtotta terület felett, így a pápa sem. 

Az idő dönti el, hosszabb távon mennyire lesz sikeres Ferenc pápa koreai útja. II. János Pál lelkipásztori látogatásai ugyanis inkább azt mutatták, hogy a külföldi vizitek hatásai inkább csak rövid életűek. A hívek nemcsak biztató szavakat, tartalmat, magvas mondanivalót várnak.

Normalizálnák a viszonyt Kínával

A Vatikán "keleti nyitásában" az igazi áttörést az jelentené, ha a Szentszéknek sikerülne normalizálnia kapcsolatát Kínával. Két hónappal ezelőtt a La Repubblica napilap felvetette a lehetőségét annak, hogy a pápa gépe Korea felé menet leszáll Pekingben. A lap abból indult ki, hogy Ferenc egyik példaképe az országban missziós tevékenységet folytatott jezsuita, Matteo Ricci (1552-1610).

Peking a kommunista hatalomátvétel után, 1951-ben szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal. Kína a hatvanas években két feltételt szabott a viszony normalizálására: a Szentszék "ne avatkozzon be Kína vallási ügyeibe", és a Vatikán az egységes Kína politikájához tartsa magát. Ám a Szentszék változatlanul egyike azon 23 államnak, amely de facto a 23 milliós Tajvant ismeri el Peking képviselőjeként.

A konfliktus másik oka: Peking nem fogadja el, hogy a Vatikán nevezi ki a kínai püspököket. Kína ezért létrehozta a saját katolikus egyházát, a Hazafias Egyletet, ami az egykori magyarországi békepapsághoz hasonló. Becslések szerint hat-hatmillió tagja lehet mind ennek, mind pedig az ellenzékben működő, Vatikánhoz hű egyháznak is. 2007-ben is történtek ugyan kísérletek a kapcsolatok normalizálására, többek között Pietro Parolin tavaly kinevezett államtitkárnak köszönhetően is, de az igazán nagy áttörés mégis elmaradt.

Ferenc pápa, valamint Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárrá és elnökké választásával elvileg új helyzet állt elő, a közeledés folyamata azonban mégsem ígérkezik gyorsnak.  Joseph Zen Ze-kiun bíboros, Hongkong nyugalmazott püspöke egyenesen úgy foglalt állást, nem javasolja, hogy a pápa Kínába utazzon. A katolikus püspökök ugyanis "Kína rabszolgái", s Peking párbeszéd helyett a látogatás manipulálására törekszik.

Mint mondta, Kínában nincs sem polgári, sem vallásszabadság. Nem lát párbeszédre utaló jeleket, és úgy gondolja, ha Peking kezet is nyújtana, a jelenlegi helyzetben ez hazugság lenne. Kifejtette, a pekingi vezetés megtagadja a püspököktől a tiszteletet és meg akarja őket fosztani méltóságuktól is. Fenyegetés alatt tartja családjaikat, vagy elfogadhatatlan ígéretekkel csábítja őket.

Belátható időn belül nincs ugyan reális esély a Szentszék és Kína viszonyában való áttörésre, de óvatos közeledés várható a két fél között, ami akár meglepő fordulatokkal is szolgálhat. Már Ferenc pápa megválasztását követően óvatosan bizakodó cikkek jelentek meg a kínai-vatikáni viszony jövőjéről.

David Gisset, a China Europe International Business School Kína-szakértője a Huffington Postban írt cikkében úgy vélte, hogy több okból sem elképzelhetetlen a holtpontról való elmozdulás. Peking eleve kétkedőbben tekintett az európai egyházfőkre, ám Ferenc argentin származása nyitottabbá teszi Kínát.

Másrészt a pápa jezsuita, és a rendje a múltban többször próbált hidat képezni Kína és Európa között. Xavéri Szent Ferenc (1506-1552) és Loyolai Szent Ignác (1491-1556) is történelmi ázsiai missziókban vett részt, a kínai hittérítő tevékenység legfontosabb alakja pedig Alessandro Valignano (1539-1606) volt. Mindenesetre az ő ténykedésük révén sem sikerült csökkenteni a kínaiak kereszténységgel szembeni bizalmatlanságát. A nagy fal mind a mai napig áll.

A kínai médiumok semlegesen számolnak be Ferenc pápa intézkedéseiről. John Tong Hon, Hongkong püspöke szerint azonban már ez a hozzáállás is nagy előrelépésnek tekinthető. Szerinte a pápa jó benyomást tett a kínai katolikusokra. Mint a Vatican Insidernek 2013-ban elmondta, amikor hazatért a konklávéról, sokan megállították az utcán, és hálát adtak Istennek, hogy "a bíborosok ilyen jó pápát választottak".

A hongkongi főpap úgy látja, történhetnek kedvező változások a Vatikán és Peking viszonyában. "Mindig derűlátó vagyok. Mások talán naivnak neveznének, mégis úgy vélem, az új vatikáni és az új kínai vezetés fokozatosan normalizálhatja a viszonyt: a párbeszéd mindenre gyógyír lehet".

Megapoliszok felemelkedése

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2014.08.12. 07:31
Sanghaj, ma 23 millió lakos FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Jelenleg a világ össznépességének 54 százaléka nagyvárosi környezetben él, ez az arány 2050-re 66 százalékra is emelkedhet - derült ki az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) júliusban publikált közleményéből. Előrejelzések szerint, a globális népességnövekedés jelenlegi arányát figyelembe véve 35-40 éven belül újabb 2,5 milliárd lakossal növekedhet a városokban élők köre, az urbanizációs folyamatok kiemelkedő része - 90 százaléka - ázsiai és afrikai országokra koncentrálódik. A városodásban tapasztalható "világtrend" Magyarországon is érezteti hatását, hazánkban az elmúlt évtizedben 70 százalékra nőtt a városban lakók aránya.

Az ENSZ globális urbanizációval foglalkozó jelentése szerint 2014 és 2050 között Indiában, Kínában és Nigériában várható a legnagyobb növekedés a városlakók körében: Indiában 404 millió, Kínában 292 millió, Nigériában pedig további 212 millió lakossal növekedhet a megapoliszok lakossága.

Mi az urbanizáció?

Az urbanizáció kettős folyamat, egyrészt jelenti a városodást - mennyiségi oldal -, azaz a városok számának gyarapodását, másrészt a városiasodást - minőségi oldal -, ami a városi funkciók bővülését, az infrastruktúra és a városi életforma kialakulását fejezi ki. Magyarországon a városodás dinamikus változását kevésbé követte a városiasodás, az új kisvárosok egy része nem rendelkezik valódi városi funkciókkal, nem tapasztalható azok belső minőségi változása az infrastruktúra, a szolgáltatások vagy az élet- és viselkedésmód szempontjából.
Forrás: KSH

Ennek oka, hogy míg a világ más részein már most is magas ez az arány, addig Afrika és Ázsia - bár nagyon gyors ütemben zajlik a városiasodás - még mindig a világ vidéki lakosságának 90 százalékát adja: Indiában jelenleg 857 millió ember él városon kívül, Kínában 635 millió.

A közlemény az elmúlt évtizedek rendkívül gyors urbanizációs növekedésről is beszámol: 1950-ben globális szinten mindössze 746 millió

ember élt városi környezetben, 2014-ben ez a szám 3,9 milliárdra növekedett. A statisztikák egy érdekességre is fényt derítettek: bár Ázsiában világviszonylatban is rendkívül magas a vidéki lakosság aránya, mégis a kontinensen található a világ városi lakosságának 53 százaléka.

A második Európa 14 százalékkal, majd Latin-Amerika következik 13 százalékkal. A jelentés megemlíti, hogy míg 1990-ben összesen tíz olyan "megapolisz" létezett a világon, amelynek lakossága meghaladta a tízmillió főt (összesen 153 millió lakossal, ami a világ városi népességének 7 százalékát tette ki), ma már 28 megapolisz létezik, 453 millió lakossal (a világ városlakóinak 12 százaléka).

A jelenlegi növekedési rátát figyelembe véve 2030-ra további 13 megapolisz kialakulását jósolják a szakértők.  Annak ellenére, hogy az elemzők Tokióban népességcsökkenést jósolnak, 2030-ra a japán főváros továbbra is megőrzi majd első helyét a világ legnépesebb városai között. Míg 1990-ben New York és Oszaka a világ második és harmadik legnépesebb városának számított, 2030-ra a 13. és 14. helyre szorulhatnak vissza, köszönhetően a fejlődő országok megapoliszai igencsak gyorsütemű kivirágzásának.

A metropoliszok fejlődése mellett a kisebb (nagyjából 500 ezer lakosú) városok sem hagyhatóak figyelmen kívül, hiszen az ENSZ adatai szerint a világ városi lakosságának fele ilyen településeken él. A statisztikákból kitűnik, hogy a világ leggyorsabban fejlődő városai között nagyarányban fordulnak elő relatíve kisebb, 500 ezer - egymillió közötti lakossal rendelkező városok. Becslések szerint 2045-re a világ városi lakosságának száma átlépheti a hatmilliárdos küszöböt.

Bár Magyarországon nem túl nagy a lehetősége egy megapolisz kialakulásának, a városiasodás folyamata hazánkban is megfigyelhető. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi, 2012-ben publikált, Magyarország Társadalmi Atlasza című, valamint az egy évvel későbbi, Magyarország 2012 címet viselő, a hazai urbanicáziós folyamatokkal is foglalkozó kiadványa szerint hazánkban a városodás folyamata a rendszerváltást követően gyorsult fel: az 1990-es években 79, 2000 és 2012 között 91 új városunk lett, közülük a legtöbb Pest megyében található.

A KSH jelentése ugyanakkor rávilágít, hogy míg a szóban forgó települések városi státuszt kaptak, addig korábbi, "falusias" jellegükben nem változtak: az új kisvárosok egy része nem rendelkezik valódi városi funkciókkal, intézményi ellátottságuk is hiányos és nem javultak az ott élők életkörülményei sem. A KSH szerint a városi rang megszerzése ma is inkább presztízskérdés a települések lakói - és azok vezetői - szempontjából.

2012-es adatok szerint Magyarország átlagos népsűrűsége 107 fő/négyzetkilométer - ezzel az uniós összehasonlításban a közepes lakósűrűségű országok közé tartozunk (az uniós átlag 116,9 fő). 2012-ben a népesség 17,5 százaléka élt Budapesten, 52,2 százaléka a többi városban, 30,3 százaléka községekben. Az évben összesen 328 - vagyis minden tízedik - település volt városi jogállású, közülük 23 megyei jogú város.

A KSH tanulmánya arra is rámutat, hogy a rendszerváltást követő gyors városodási folyamatoknak is köszönhetően, 2000 és 2012 között a hazai városi népesség aránya hat százalékkal, országos szinten összesen 70 százalékra nőtt. A megyékre vonatkozó statisztikai adatok is rámutatnak, hogy - Nógrád és Heves megye kivételével - a lakosság több mint 50 százaléka mindenhol városokban lakik.

Az ENSZ kutatását koordináló John Wilmoth, a világszervezet népesedési osztályának igazgatója szerint a XXI. század egyik legnagyobb és legfontosabb kihívása lesz a városi területek szakszerű irányítása. Egy jól szervezett és megfelelően irányított város a gazdasági fejlődésben is számtalan, kiemelkedő fontossággal bíró lehetőségeket kínál, ráadásul az alapszolgáltatások - mint az oktatás vagy egészségügy - is sokkal szélesebb körben válhatnak elérhetővé az emberek számára.

A tömegközlekedés, az elektromos áram vagy az ivóvíz biztosítása is jelentősen olcsóbb - és környezeti szempontból sem annyira megterhelő - egy sűrűn lakott város, mint az elszórtan élő vidéki lakosság számára.

Megapoliszok felemelkedése

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2014.08.12. 07:31
Sanghaj, ma 23 millió lakos FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Jelenleg a világ össznépességének 54 százaléka nagyvárosi környezetben él, ez az arány 2050-re 66 százalékra is emelkedhet - derült ki az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) júliusban publikált közleményéből. Előrejelzések szerint, a globális népességnövekedés jelenlegi arányát figyelembe véve 35-40 éven belül újabb 2,5 milliárd lakossal növekedhet a városokban élők köre, az urbanizációs folyamatok kiemelkedő része - 90 százaléka - ázsiai és afrikai országokra koncentrálódik. A városodásban tapasztalható "világtrend" Magyarországon is érezteti hatását, hazánkban az elmúlt évtizedben 70 százalékra nőtt a városban lakók aránya.

Az ENSZ globális urbanizációval foglalkozó jelentése szerint 2014 és 2050 között Indiában, Kínában és Nigériában várható a legnagyobb növekedés a városlakók körében: Indiában 404 millió, Kínában 292 millió, Nigériában pedig további 212 millió lakossal növekedhet a megapoliszok lakossága.

Mi az urbanizáció?

Az urbanizáció kettős folyamat, egyrészt jelenti a városodást - mennyiségi oldal -, azaz a városok számának gyarapodását, másrészt a városiasodást - minőségi oldal -, ami a városi funkciók bővülését, az infrastruktúra és a városi életforma kialakulását fejezi ki. Magyarországon a városodás dinamikus változását kevésbé követte a városiasodás, az új kisvárosok egy része nem rendelkezik valódi városi funkciókkal, nem tapasztalható azok belső minőségi változása az infrastruktúra, a szolgáltatások vagy az élet- és viselkedésmód szempontjából.
Forrás: KSH

Ennek oka, hogy míg a világ más részein már most is magas ez az arány, addig Afrika és Ázsia - bár nagyon gyors ütemben zajlik a városiasodás - még mindig a világ vidéki lakosságának 90 százalékát adja: Indiában jelenleg 857 millió ember él városon kívül, Kínában 635 millió.

A közlemény az elmúlt évtizedek rendkívül gyors urbanizációs növekedésről is beszámol: 1950-ben globális szinten mindössze 746 millió

ember élt városi környezetben, 2014-ben ez a szám 3,9 milliárdra növekedett. A statisztikák egy érdekességre is fényt derítettek: bár Ázsiában világviszonylatban is rendkívül magas a vidéki lakosság aránya, mégis a kontinensen található a világ városi lakosságának 53 százaléka.

A második Európa 14 százalékkal, majd Latin-Amerika következik 13 százalékkal. A jelentés megemlíti, hogy míg 1990-ben összesen tíz olyan "megapolisz" létezett a világon, amelynek lakossága meghaladta a tízmillió főt (összesen 153 millió lakossal, ami a világ városi népességének 7 százalékát tette ki), ma már 28 megapolisz létezik, 453 millió lakossal (a világ városlakóinak 12 százaléka).

A jelenlegi növekedési rátát figyelembe véve 2030-ra további 13 megapolisz kialakulását jósolják a szakértők.  Annak ellenére, hogy az elemzők Tokióban népességcsökkenést jósolnak, 2030-ra a japán főváros továbbra is megőrzi majd első helyét a világ legnépesebb városai között. Míg 1990-ben New York és Oszaka a világ második és harmadik legnépesebb városának számított, 2030-ra a 13. és 14. helyre szorulhatnak vissza, köszönhetően a fejlődő országok megapoliszai igencsak gyorsütemű kivirágzásának.

A metropoliszok fejlődése mellett a kisebb (nagyjából 500 ezer lakosú) városok sem hagyhatóak figyelmen kívül, hiszen az ENSZ adatai szerint a világ városi lakosságának fele ilyen településeken él. A statisztikákból kitűnik, hogy a világ leggyorsabban fejlődő városai között nagyarányban fordulnak elő relatíve kisebb, 500 ezer - egymillió közötti lakossal rendelkező városok. Becslések szerint 2045-re a világ városi lakosságának száma átlépheti a hatmilliárdos küszöböt.

Bár Magyarországon nem túl nagy a lehetősége egy megapolisz kialakulásának, a városiasodás folyamata hazánkban is megfigyelhető. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi, 2012-ben publikált, Magyarország Társadalmi Atlasza című, valamint az egy évvel későbbi, Magyarország 2012 címet viselő, a hazai urbanicáziós folyamatokkal is foglalkozó kiadványa szerint hazánkban a városodás folyamata a rendszerváltást követően gyorsult fel: az 1990-es években 79, 2000 és 2012 között 91 új városunk lett, közülük a legtöbb Pest megyében található.

A KSH jelentése ugyanakkor rávilágít, hogy míg a szóban forgó települések városi státuszt kaptak, addig korábbi, "falusias" jellegükben nem változtak: az új kisvárosok egy része nem rendelkezik valódi városi funkciókkal, intézményi ellátottságuk is hiányos és nem javultak az ott élők életkörülményei sem. A KSH szerint a városi rang megszerzése ma is inkább presztízskérdés a települések lakói - és azok vezetői - szempontjából.

2012-es adatok szerint Magyarország átlagos népsűrűsége 107 fő/négyzetkilométer - ezzel az uniós összehasonlításban a közepes lakósűrűségű országok közé tartozunk (az uniós átlag 116,9 fő). 2012-ben a népesség 17,5 százaléka élt Budapesten, 52,2 százaléka a többi városban, 30,3 százaléka községekben. Az évben összesen 328 - vagyis minden tízedik - település volt városi jogállású, közülük 23 megyei jogú város.

A KSH tanulmánya arra is rámutat, hogy a rendszerváltást követő gyors városodási folyamatoknak is köszönhetően, 2000 és 2012 között a hazai városi népesség aránya hat százalékkal, országos szinten összesen 70 százalékra nőtt. A megyékre vonatkozó statisztikai adatok is rámutatnak, hogy - Nógrád és Heves megye kivételével - a lakosság több mint 50 százaléka mindenhol városokban lakik.

Az ENSZ kutatását koordináló John Wilmoth, a világszervezet népesedési osztályának igazgatója szerint a XXI. század egyik legnagyobb és legfontosabb kihívása lesz a városi területek szakszerű irányítása. Egy jól szervezett és megfelelően irányított város a gazdasági fejlődésben is számtalan, kiemelkedő fontossággal bíró lehetőségeket kínál, ráadásul az alapszolgáltatások - mint az oktatás vagy egészségügy - is sokkal szélesebb körben válhatnak elérhetővé az emberek számára.

A tömegközlekedés, az elektromos áram vagy az ivóvíz biztosítása is jelentősen olcsóbb - és környezeti szempontból sem annyira megterhelő - egy sűrűn lakott város, mint az elszórtan élő vidéki lakosság számára.