Hazugságok országa

Ha gyerekkoromban füllenteni próbáltam, anyám mindig azt mondta: a hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát. Ez jutott most eszembe, amikor a trafik-pályázat dokumentumai körüli hazugságáradat nyilvánosságra került. Hazudtak, amikor azt állították, hogy mindenféle politikai befolyás nélkül születtek a döntések, hazudtak, amikor azt mondták, majd csak akkor tudják a DK-nak kiadni a pályázati anyagokat, ha lefénymásoltak. Ami szintén hazugság volt, hiszen lassan kiderül, elektronikus formában is átadhatták volna az aktákat. Inkább kinyomtattak majd 16 ezer oldalnyi papírhalmot. Hazudtak, mert a hazugság hazugságot szül.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének szinte minden megszólalása hazugság. Hazudtak, amikor 2010-ben, az első kormányváltáskor, pofátlan végkielégítésekről beszéltek, csak azért, hogy befeketítsék az előző időszak minden rendű-rangú közalkalmazottját, köztisztviselőjét. Mindenkit, aki nem az ő emberük. Kiderült a hazugság, öt év után vissza kell fizetni, amit elloptak tőlük.

Hazudták, csak annak lesz állami nyugdíja, aki önként és dalolva lemond a jövője biztonságáról. Aki megijedt, attól elvették a magán-nyugdíjpénztári megtakarításait. Aztán kiderült, hogy szó sem lehet a nyugdíj elvételéről. Hazudtak, amikor mindenkinek egyéni nyugdíjszámlát ígértek, amelyen követelésként vezetik majd az elvett milliókat.

Hazudott a mind nagyobb hatalmú újdonsült ifjú külügyér és a debreceni polgármester, amikor frissen kormányra kerülve világgá kürtölték, hogy az ország a göröghöz hasonló csőd küszöbén áll. A hazugság árát mi fizetjük, az azóta bedöntött forint magas árfolyamával.

Hazudtak, amikor azt mondták: a fülkeforradalom lelkesedésében kaptak nemzeti felhatalmazást az alkotmány eltörlésére. A választók követeltek egy, csak nekik tetsző Alaptörvényt helyette. Hazudtak, amikor a preambulummal azt sugallták, hogy 1944 és 1990 között történelem nélküli országban éltünk. És akkor is, amikor most makacsul próbálják tisztára mosni Horthy és pribékjeinek minden szennyesét.

Hazudtak, amikor csalónak bélyegeztek rokkantakat, féllábúakat, mindenkit, aki elvesztve a munkaképességét egy korábban megállapított csekélyke nyugdíjból remélt volna viszonylag biztos megélhetést magának.

Hazudtak a szülőknek és a gyerekeiknek, amikor azt ígérték, hogy mára már egymillió új munkahellyel az országban megtalálják a boldogulásukat. Volt, aki elhitte, és 16 évesen, általános iskolai bizonyítvánnyal a zsebében beállt a munkakeresők sorába. A legtöbben mára ráébredtek: hazudtak nekik. Aki dörzsöltebb volt, akinek diploma volt a zsebében és még nyelvet is beszélt - átlátott a szitán és egyszerűen odébbállt.

Hazudtak, hogy Magyarország jobban teljesít. Csak az hitte - hiszi - el ezt ferdítést, aki nem akarja meghallani a valódi híreket. Aki kevésbé hisz a saját szemének, mint a miniszterelnöknek. Annak az embernek, aki még az unió vezetőinek is azt hazudta, mi bíztuk meg azzal, kire adja a magyarok voksát, amikor elnököt választanak.

Hazudnak és milliók hiszik a hazugságaikat. Mit tehetnének, ha éjjel-nappal ugyanazokkal a központilag gyártott hazugságokkal traktálja őket a hírügynökség, a rádió, a televízió, a kerületi újság.

Ötödik éve hazudnak a kormány szóvivői, a Fidesz minden rendű és rangú megszólalói.