Egy intézmény neve és annak működési gyakorlata között szerencsés esetben önazonosság van, a név kifejezi a szervezet lényegét. A hatályos jogszabályok úgy fogalmaznak, hogy egy szervezet nevének a "névvalódiság" követelményének is meg kell felelnie. A rendelkezés azt is kifejti, hogy a név nem lehet megtévesztő, azaz nem kelthet az intézmény tényleges működésével ellentétes látszatot. Napjainkban az intézménynevek devalválásának lehetünk tanúi.
Nem minden esetben kerül jogi útra a név és a tartalom elvárása közötti eltérés orvoslásának témája. Az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy korábban nagy bizalommal rendelkező közintézmények mai működése már nem felel meg az intézmény nevének, eltér attól. Mind többször derül ki az, hogy az intézményhez kötődő társadalmi bizalom ma már csak illúzión alapszik. Nézzünk ezekre néhány példát.
A közelmúltban a Társaság a Szabadságjogokért egyesület szakmai konferenciát szervezett a legutóbbi magyarországi választások tanulságairól. A tanácskozáson az egyik szakértő perceken keresztül meggyőzően bizonyította a hallgatóság előtt, hogy a választások tisztaságának, törvényességének, pártatlanságának feladatát ellátni rendelt közintézmény rendszeresen megszegte a törvényben is előírt kötelezettségét. Okos, logikus, körültekintő érvelést hallhattunk. Egy dolgot hiányoltam csupán. Nem értettem, hogy azt az intézményt, amelyet felelősség terhel a sorozatosan elkövetett törvénysértésekért, miért nevezi az előadó - jelző nélkül - Nemzeti Választási Bizottságnak. Miért partner a szakember annak az illúziónak a fenntartásában, amely azt sugallja, mintha ez a közintézmény még mindig a "köz" javára fejtené ki napjainkban is tevékenységét.
A másik előadó több mint fél órát fordított arra, hogy a hallgatóság előtt bemutassa, miként akadályozták meg az állampolgárokat abban, hogy a választással kapcsolatos reájuk vonatkozó adatokat megismerhessék. A jelenlévőket meggyőzte arról, hogy a közintézmények rendre indokolatlanul utasítottak el minden kérelmet, amely arra irányult, hogy az érintett megismerhesse az ajánlási folyamatban a személyes adataival való visszaélés gyanújának megalapozottságát. A tudományos igényességhez csak egy mozzanat hiányzott: a feltárt jelenséget nevén nevezni. Érthetetlen volt, hogy a szakértő miért nevezte a "köz" érdekében tevékenykedni köteles Nemzeti Adatvédelmi és Információvédelmi Hatóságot mindenféle minősítő jelző nélkül a hivatalos nevén.
A napokban egy neves közíró terjedelmes publicisztikában fejtegette, hogy a Magyar Távirati Iroda mostani tevékenységében a gyávaság, s szolgalelkűség, és a szakmaiatlanság vált jellemzővé. Javaslataiban odáig jut el, hogy a még szabad sajtónak bojkottálnia kellene az MTI-t. Más helyütt az intézmény korábbi vezetője egy interjúban hosszasan és meggyőzően bizonygatta, hogy az MTI ma már az intézmény működésében kötelezően figyelembe veendő "Közszolgálati Kódex" előírásait is rendszeresen megsérti. Az intézmény figyelmen kívül hagyja a hiteles, a sokoldalú, a tárgyilagos, az időszerű és rendszeres tájékoztatási kötelezettségét. Ám megszólalásában az egyik szakértő sem jut el odáig, hogy az MTI névhez kötődő pozitív képzettársítást egyértelműen kikezdje és a megváltozott tartalomhoz új nevet társítson. Mindezt hallgatva a közvélemény számára világossá válhatott, hogy a nevében még régi intézményben már más tevékenység folyik, s ezt a tényt nevének megváltoztatásában is tükröztetni kellene.
Nagy visszhangja volt az Alkotmánybíróság elnöke minapi különvéleményének, amelyet az önkormányzati választási törvény felülvizsgálata kapcsán fejtett ki. A testület elnökének legsarkosabb mondata az volt, amikor kifejtette az AB többségének véleményével kapcsolatosan kritikáját, és azt mondta, hogy "az alkotmányos szempontok kizárólagos érvényesítésével kellett volna döntenie". Az idézet mondat sokaknak azt jelentette, hogy az Alkotmánybíróságon nem csak szakmai elvek alapján születhetnek döntések. A konkrét eseten túl, ma már általános tapasztalt a nemzetközi és a hazai szakértők körében, hogy az Alkotmánybíróság az eredeti funkcióját szinte alig tölti be, megszűnt az alkotmányosságnak igazi őre lenni. Ideje lenne kimondani, hogy "meztelen a király", hiszen itt folyamatosan tévedésbe ejtenek minket, akik bízunk pártatlanságukban.
Folytathatnánk a sort a közmédia, az ügyészség, a versenyhivatal, az adóhatóság, a fogyasztóvédelem, az akkreditációs bizottság nevének és a tevékenysége elveszett összhangjának taglalásával. Úgy gondolom, hogy most már az értelmiségen a sor, abban, hogy a fogalomalkotás képességének birtokában fellépjen az ilyen ködősítések ellen. A szélesebb közvélemény számára is elérhetővé tegye a valóság megismerését, és az intézmények nevében is annak lényegét is kifejezésre juttassa. Fontos, hogy a felelős gondolkodók ne vegyék át a politikai manipuláció azon eszközét, hogy kommunikációs sulykolással széles tömegeket tévedésben tartsanak.
A hatalmon lévők nyelvi ködösítésével, téves asszociációk erősítésével szemben a tiszta fogalmak megalkotásával és használatával járulhatnának hozzá, hogy érvényesüljön a "Nomen est omen" törvénye.
