Több figyelemre méltó megállapítást tett. Leszögezte, szerinte a magyar labdarúgás erkölcsi és szakmai válságban van. Kívülállóként figyelte az eseményeket, így jobban szemet szúrt neki mindaz, amit mi már természetesnek veszünk.
Problémát okoz a pénztelenség, hogy a játékosoknak kuncsorogniuk kell a fizetésükért, ilyen körülmények közepette nem lehet őket motiválni. Kritizálta az utánpótlás-képzést, a Honvédnál tapasztaltak alapján feltette a kérdést: így hogy várhatják el felnőtt korban, hogy felvegyék a versenyt bármilyen külföldi ellenféllel?
Fölvetette, néhány labdarúgót remekül lehetne alkalmazni - női csapatoknál. Sok játékos ott talán megállná a helyét, annyira puhány. De mindez azért van, mert - állítja - "több magyar klubban is előfordul, hogy nem a legtehetségesebb gyerekek futballoznak a különböző korosztályos csapatokban, hanem azok, akiknek apja befolyásos ember, vagy ott hangoskodik mindig a partvonal mellett".
Ennél is súlyosabb gondnak véli az intelligencia hányát. Hiányoznak Magyarországról a képzett utánpótlás-trénerek, diplomás, felkészült szakemberek híján nemigen lehet megtanítani a fiatalokat a sportág és az élet alapjaira. Massimo Morales a legendás Giovanni Trapattoni segítőjeként olyan nagy kluboknál is dolgozott korábban, mint az AC Milan, illetőleg a Bayern München.
