Kár a fáradságért

Megjelent a képernyőn Varju László képviselő úr dobozok halmával, az aláírás sebességének világrekordját döngetve. Nekivágott a trafikpályázatok átvilágításának. A Népszava kérdésére, miért a hősi erőfeszítés, így válaszolt (augusztus 2.): "Az iratokban települések és nyertesek szerint haladva megkeresünk minden visszaélés-gyanús információt. Előtte szakértők segítségével átnézzük az adatokat, hogy az adatvédelmi törvény előírásainak megfeleljünk." A mondat második része értelmetlen, mint az egész hajcihő. Magyarországon nincs ember, aki ne tudná, hogy a pályáztatás során nem "visszaélés-gyanús" esetek sora történt, hanem visszaélések. Ezért igazán fölösleges dobozok hadával viaskodni. Ha pedig az iratok bizonyítják, amiről széltében-hosszában tudni lehet, ugyan, mi történik majd? Netán a "független" bíróságok elé kerülnek az ügyek? Esetleg az Alkotmánybíróság megvesztegethetetlen bírái elé, akik helyeslik az eljárást, és "különvéleményt" írnak arról, hogy mégsem helyeslik így, csak amúgy?