21. Zempléni Fesztivál;Budafoki Dohnányi Zenekar;Tamás Edit;Sárospataki Rákóczi Múzeum;Tokaji Kereskedőház;

2014-08-18 07:45:00

Bortúra Bernsteinnel

A tegnap esti záró koncerttel véget ért az idei Zempléni Fesztivál. A sorozat legegyedibb programjainak a hangulatos kirándulókoncertek bizonyultak.  A fesztivál legjellemzőbb vonása az igényesség és a sokszínűség volt.  

Vannak olyan fesztiválok, amelyeknél a helyszín különösen meghatározó. A Zempléni Fesztivál esetében ez végképp elmondható, hiszen a rendezvények miatt olyan tájakat, kistelepüléseket, kastélyokat, várakat, csűröket, pincéket fedezhetünk fel, amelyeket eddig nem ismertünk eléggé. Ráadásul, hogy segítsenek nekünk ebben, a szervezők egy külön műfajt iktattak be a programba, mégpedig a kiránduló koncerteket.

Nem hiába lett pillanatok alatt rendkívül népszerű ez a sorozat, mert ritkán van ennyire minden adottság együtt, hogy igényes és kellemes időtöltésként élje meg a fesztivállátogató ezeket a hangulatos zenés túrákat. Már az is jó, hogy busszal indulunk, le lehet tenni az autót és a programhoz kapcsolódó borkóstolásban is aktívan részt lehet venni. Persze csak kellő mértékkel, ahogy az illik.

A buszban alkalmi idegenvezetőnk is akad, Tamás Edit, a Sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója, aki végzettségét tekintve történész és mivel a környéken nőtt fel, szinte mindent tud a kirándulás célpontjairól. Több útitársam, amikor megpillantotta az igazgatónőt, felsóhajtott: "de jó, hogy megint az Editke jön velünk" - mondták egyöntetűen. Igazuk is lett, Editke folyamatosan ontotta a legkülönfélébb információkat, de úgy, hogy természetes maradt, egyáltalán nem volt tolakodó.

Az útitársak között sok volt a visszatérő vendég, egy hölgykoszorú barátnőkből állt, akik szinte minden ilyen programon ott vannak. Egy házaspár pedig Budakesziről érkezett, évekkel ezelőtt szerettek bele a zempléni tájba, és azóta minden évben a fesztivál idejére időzítik a szabadságukat és elmaradhatatlan résztvevőivé váltak a nívós sorozatnak.

Sárospatakról indultunk és két Bodrog-parti települést vettünk célba, először a közeli Olaszliszkát, majd a szomszédságban lévő Szegit. Olaszliszkáról az elmúlt években nem csak jó híreket hallhattunk, emlékezetes az a szörnyű tragédia, melynek az áldozata Szögi Lajos tanár volt. A szörnyű esetet idéző emlékhely mellett a településről távozóban haladunk el.

De ne szaladjunk ennyire előre. A hosszan elnyúló Olaszliszka évszázadokkal ezelőtt mezővárosi rangot is kivívott magának. Koncertünk helyszíne az olaszliszkai katolikus templom a XVI. században épült. Jó volt érzékelni, hogy a Budafoki Dohnányi Zenekar tagjaiból alakult vonós kvintett hangversenyére a szokatlan délutáni időpont ellenére teljesen megtelt a templom.

Berán Gábor első hegedűs néhány ismertető mondattal felvezette Schubert C-dúr vonósötösét. Sőt a tételekből először egy kis ízelítőt is kaptunk, majd következett a koncert. A közönség egy része bele tapsolt a tételszünetekbe, de ez nem okozott különösebb gondot, hiszen a nézők többsége valószínű nem tartozik a rendszeres koncertlátogatók közé. A végén viszont megérdemelt, hosszas ünneplésben részesítették a muzsikusokat, akik ihletetten, egymásra figyelve adták elő Schubert művét.

Ezeknek a koncerteknek a velejárója a zenélést követő vendéglátás. Így történt ez Olaszliszkán is, ahol Kossuth nagyszüleinek múzeummá lett háza adott helyet a pogácsázásnak és egy pohár bor felhörpintésének. Többre nem is maradt idő, hiszen rögtön indultunk tovább Szegire. A romák lakta részen vitt utunk.

Tamás Edit azt mesélte, hogy Olaszliszkára járt általános iskolába, akkor talán csak kettő roma osztálytársa volt, ez az arány mára igencsak megváltozott. Sajnálatosan az elmúlt évek incidensei miatt a fiatalok nem szívesen építkeznek a településen, többségük máshol képzeli el a jövőjét. 

Szegiben a Tokaji Kereskedőház állami kézben maradt Szegi Pincészetébe vezetett utunk. A pincészet elől a kilátás isteni, szinte az egész tájat szemügyre vehetjük. De erre sincs sok idő, irány a háromszintes hűvös pince felső része. Hosszú asztal, gyertyákkal. A program igencsak kellemes, a Götz Saxophone Quartett tagjai szolgáltatják a muzsikát, a pincészet pedig a borkóstolót prezentálja hozzá.

Egy kis késéssel indul a műsor, a szervezők nem számítottak ennyi érdeklődőre, de aztán minden megoldódik, mindenkinek jut ülőhely, még pohár is. Gershwin dallamaihoz először remek száraz furmint dukál, majd a három prelűdhöz már 2013-as félszáraz muskotályos bort kortyolhatunk. Bernstein West Side Story részleteihez pedig furmint, hárslevelű és sárga muskotályos házasításából született szintén 2013-as, az öt puttonyos aszúhoz hasonlító remek italt kapunk.

Gerschwin és Bernstein muzsikáját még sokáig hallgatnánk, de be kell látnunk, ez a remek este nem tarthat örökké. Újra buszra szállunk, visszautazunk Sárospatakra, ahol levezetésként még a Makovecz Imréről elnevezett téren a remek hegedűs,Lantos Zoltán dzsessz formációja ad koncertet.

A téren felállított borteraszon pedig tovább kortyolhatjuk a tokaji borokat. Azt hiszem, nem kérdés, hogy a Zempléni Fesztivál jövő évi programját jó előre érdemes bejegyezni a naptárba, hiszen van még jócskán olyan helyszín, ahová mindenképp el kell majd jutni.

Mádi kalandok
Jó ötletnek bizonyult, hogy Mádot is bevonták a szervezők a Zempléni Fesztivál programjába. Az egész napos sorozat délután a Royal Tokaji Borászat egyik jókora és igencsak hűvös, akusztikailag remekül vizsgázó tároló csarnokában kezdődött, ahol a népviseletben megjelent grazi Vocalforum kórus tradicionális osztrák népfeldolgozásokkal, polkákkal, szerelmes dalokkal rukkolt elő. Itt teljesen természetes volt, hogy az egyik hangszert egy hatalmas hordó tetején szólaltatták meg.
A hangulatos műsort szellemesen és kedvesen moderáló Franz M. Herzog néha bőgősként még a zenekarba is beszállt. A kóruskoncertet egy irodalmi műsor követte a Demeter pincészetben. Pikáns volt éppen a Fideszes politikusként ismertté vált és mostanában bortermelőként is babérokat megcélzó Demeter Ervin kertjében hallgatni Villon szövegeit Faludy György szabad szájú átköltésében.
Az egyik a polgármestert emlegető résznél Demeter meg is lökte szomszédját, feltehetően a helyi polgármestert. Az estet jegyző szlovák Csavar Színház egyik tagjának, Gál Tamásnak a nevét mindenképp érdemes megjegyezni, aki fantasztikus orgánummal és előadói talentummal szólaltatta meg Villon önkritikus és szarkasztikus gondolatait egy hatalmas diófa környezetében.