Szijjártó üzent

Akár azt is mondhatnánk, Szijjártó Péternek ezúttal igaza van. A Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára elítélte az iraki keresztények üldözését, sőt, szorgalmazta, hogy a NATO Észak-Atlanti Tanácsa tűzze ülésének napirendjére a kérdést. Csakhogy a Magyarországon Élő Kurdok Egyesülete felfedezte a részletekben rejtező ördögöt. Közleményükben joggal mutatnak rá, hogy a háborús övezetté vált észak-iraki régióban nem csupán a keresztények, hanem más felekezetekhez tartozók, például az ezidek is üldöztetésnek vannak kitéve az Iszlám Állam "kalifátusának" kegyetlenkedéseinek.

A magyarországi kurdok a jelek szerint még nem tudják, hogy az Orbán-kormány külpolitikáját kizárólag belpolitikai megfontolások irányítják. Szijjártó természetesen a hazai keresztény egyházaknak üzent kiadott kommünikéjével. Ha Magyarországon nagy létszámú ezid közösség működne, nyilván az "ördögimádó" felekezetről is megemlékezett volna. Így azonban kizárólag a keresztények védelmében emelte fel a szavát. Hiába; a rezsimnek szüksége van a történelmi egyházak klérusára. Máskülönben kik terelnék a híveket minden hazai választás előtt a "jó pásztor", Orbán Viktor aklába? Kikre támaszkodna "a nemzet miniszterelnöke", ha a főpapok feladnák 2010 óta tartó cinkos hallgatásukat, és felemelnék szavukat a hatalmas társadalmi egyenlőtlenségeket generáló, tömegeket elszegényítő orbáni gazdaságpolitika vagy éppen a jogállam szemünk előtt történő lebontása ellen? Miközben Ferenc pápa tevékenységétől a Vatikánban azt várják, hogy megállítsa a hívek számának csökkenését Európában, "trón és oltár szövetségének" megvalósulása Magyarországon a legutóbbi népszámlálási adatok szerint éppen ellenkező hatást váltott ki.

Nem hiteles Szijjártó megszólalása azért sem, mert a Fidesz államfelfogásától nem idegenek a teokratikus tendenciák. Nem csupán arra gondolok, hogy az úgynevezett Alaptörvény megszövegezésében részt vettek bizonyos, arra kiválasztott főpapok is. Tekintsünk el most attól is, hogy a törvényhozás normális országokban inkompetens annak meghatározását illetően, mely gyülekezetek kaphatnak egyházi státuszt. De Orbán Viktor Tusnádfürdőn elmondott beszédében Recep Tayyip Erdogan Törökországát is követendő példaként nevezte meg. Erdogan pedig köztudomásúlag azon munkálkodik évek óta, hogy megsemmisítse nagy elődje, Musztafa Kemal Atatürk művét: többek között állam és egyház szigorú szétválasztását, a világi jellegű államberendezkedést. Nem véletlen, hogy a nemrégiben államfővé választott török politikus már nem törekszik igazán arra, hogy hazáját az Európai Unióba vezesse. Hiszen saját szemével láthatja: a magyar kormányfő autokratikus törekvéseinek valamennyire mégiscsak gátat vet hazánk uniós tagsága.

Nagyon helyes, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet a nemzetközi jog törvényen kívül helyezte. De vajon mennyire szalonképes annak az állítólag demokratikus országnak a miniszterelnöke, aki az emberi jogoknak nyilvánosan hadat üzent?

Meglehet, az IS által kikiáltott kalifátus életképesnek bizonyul, s egyszer majd egy kormányfői beszédben talán meg lehet nevezni követendő példaként.