Klaxons: arccal a pop felé

Publikálás dátuma
2014.08.21. 07:50
A Klaxons energiával töltötte meg az A38 sátrát FOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELE
A fura emberek sokkal menőbbek - mondta a Népszavának James Righton, a Klaxons nevű brit együttes énekes-billentyűse a Sziget fesztiválbeli fellépésük kapcsán. Márpedig a Klaxons együttes tényleg nagyon fura, elég csak belenézni egy-két sci-fi elembe és pszichedeliában bővelkedő videoklipjükbe.

A pszichedelikus rock olyan zenei stílus, melyet a drogok – cannabis, pszilocibin, meszkalin és különösen az LSD – tudatmódosító hatása inspirál, és a módosult tudatállapot hangulatát igyekszik visszaadni.) A háromtagú csapat földönkívüliekkel találkozik, zöld savat lövell sugárban a szeméből vagy éppen egy orgiát csap több nővel, miközben testeik összenőnek egymással.

De nemcsak a groteszkhez vonzódnak, a humor is állandó elem a repertoárjukban. - Mi a kedvenc scifitek? - kérdezem. - A Batman - érkezik a válasz a frontembertől, Jamie Reynolds-tól, majd a James-szel közösen hozzáteszik: - Valójában az Emlékmás Schwarzeneggerrel. - És miért? - Szeretjük, mert szerepel benne egy hárommellű nő.

A zenei fősodort a srácok messze elkerülik, de az Egyesült Királyságban ugyanúgy játsszák a számaikat a kereskedelmi és az alternatív rádiók is. Zenéjüket nehezen lehetne besorolni egyetlen műfajba is. - Mi "acid-rave sci-fi punk-funkot" játszunk - zavar össze Jamie. Persze ahogy az más alternatív együttessel is lenni szokott, a Klaxons is közeledik a kommersz popzene felé.

A legújabb, harmadik albumuk beharangozó dala már úgy mászik az ember fülébe mint egy tipikus popsláger. A különc csapat nem először jár Magyarországon, 2009-ben már zenéltek a Szigeten, 2010-ben pedig a Balaton Soundon léptek volna fel.

Menekülés gránáttal a gatyában

Publikálás dátuma
2014.08.21. 07:45
Channing Tatum és Jonah Hill örömjátéka a 22 Jump Street – A túlkoros osztály blődli akcióiban
A magyar stáblista szerint Phil Lord, az amerikai szerint Christopher Millerrel ketten együtt jegyzik a 22 Jump Street - A túlkoros osztály című filmet, amely akció lenne, de inkább bődületes nyári móka, a főszerepben Jonah Hill-lel és Channing Tatummal. 

A két nyomozó, Jenko (Channing Tatum) és Schmidt (Jonah Hill) visszatértek a Jump Streetre, csak az utca egyik oldalán lévő, templomból átalakított rendőrségi főhadiszállásról átmasíroztak a másik oldalon lévő, templomból átalakított főhadiszállásra.

Így azután az első, 21 Jump Street után most a 22 Jump Street - A túlkoros osztály címmel csapnak a szemünk láttára egy fergeteges nyári blődlit. Ráadásul most már kapitányuk szerepében Ice Cube őrül meg az idétlenre vett páros viselt dolgaitól. 

Az amerikai vígjátékok között vannak nagyon csapnivaló blődlik, de vannak jó blődlik is olykor. A 22 Jump Street jó blődli. Igazi, fiatal korosztálynak szóló móka, mulatságos lenyomat a kampuszok életéből, felpörgetett ritmusú kalandokkal, pop-kulturális utalásokkal, remekül összedolgozó főszereplőkkel és pár nagyszerűen eltalált karakterrel.

Ez az a fajta vidám, parodisztikus akció vígjáték, amely egynyári virágzású, s ugyan hamar elfelejti az ember, de pár poénja kimondottan hatásos. Intellektuális csiklandozás egy szál se, de kimondottan intelligens a nevettetésnek az a példásan idétlen módja, ahogy a film egyetlen pillanatában sem veszi komolyan saját magát, még a leglátványosabb veszedelmeket mutató akciójeleneteket sem.

Mindig van egy csöppnyi önirónia a mesében, és a humornak ez az intelligens formája teszi felszabadultan kinevethetővé a legidétlenebb jeleneteket is.  A túlkorosnak titulált két rendőr, Schmidt és Jenko ezúttal egy főiskolai kampuszba költözik be, csupa fiatal hallgató közé, magukat is 19 évesnek hazudva. Feladatuk, hogy kinyomozzák a halálhozó új drog terjesztőjét a főiskolások között.

A nyelvi viccelődésbe is gyakran belebonyolódó történtet például vidáman eltréfálgat az új kábítószer nevén, amit Why Phy néven emlegetnek, de mókát űz egy furcsa ikerpárral is, akik meghökkentő kinézetükre azzal tesznek rá egy lapáttal, hogy a legváratlanabb szövegeket is sztereóban szavalják el. A poén azonban akkor csattan, amikor a történet vége felé - már egy csomó konfliktuson és szakításon túl - a mi rendőrpárosunk is elkezd sztereóban válaszolni. Nem szorul magyarázatra, hogy miért, és ettől igazán kedves a poén.

Az akciójelenetekkel takarékosan bánnak a rendezők, akik az amerikai stáblista szerint - szemben a magyarral - ketten vannak, azaz Phil Lord mellett ott van Christoper Miller is. Jut egy nagyon látványos akció a történet elejére, amikor egy száguldó teherautó tetején mutatnak be életveszéllyel járó harci jelenetet a főszereplők.

És jut egy a végére, amikor viszont helikopteren menekülnek és támadnak, gránáttal a gatyában, s természetesen erőművészeket megszégyenítő mutatvánnyal kápráztatják el a nézőt. Ez a két látványosság pontosan elegendő a közbülső kisebb-nagyobb akciók, némi pofozkodás, egyéb szívatás kísérte nyomozási procedúra jó hangulati megalapozására. Meg arra is, milyen remekül összedolgozik a rápillantásra nagyon különböző színészpáros.

A kockafejű, nagyon jóvágású, gyönyörűen kidolgozott testű Channing Tatum határozottan lendületbe jön a puhány, hájas partnerétől, aki viszont istenáldotta komikus tehetség. Jonah Hill, aki A Wall Street farkasa című filmben majdhogynem lejátszotta az akkor egyébként kivételesen jó Leonardo diCapriót, s kapott is egy Oscar-jelölést, most a 22 Jump Streetben is elragadó humorú, együtt hozza az igazán bátor és ötletes, ám a melléfogásban is jeleskedő kétbalkezes fickót.

Ő az, akit nyolc karjával "megcsókol" egy polip, aki ugyan szerelmi kalandba keveredik, de ebből balhé támad a főnökével, s meg is pofozza a szerelme szobatársnője. A szépfiú és a hájas kettőse jó kémiáról tanúskodik a két színész között, s még egy szívhez szóló, de finoman adagolt mellékszálat is belekever a barátság igaz voltáról.

Ice Cube a dühöngő főnök szerepében nem csak mulatságossá faragja a kapitány figuráját, hanem még emberséggel is megtölti, szemben az amerikai filmek közhelyével, miszerint a rendőrfőnök kötelezően korrupt vadállat. Tőlük hármójuktól mégis majdhogynem ellopja a show-t egy mellékszereplő, a gonosz szemű, irígy, zsákforma alakú szobatársnő, Jillian Bell.

A végén sok minden kiderül a figurájáról, de addig is - fantasztikusan humoros a szövege és a szerepe is. A végére sem fogy el a lőpor: a vége felirat alatt pergő képek a jövőbeli Jump Streeteket harangozzák be, a 23-tól kezdve a csillagos égig. Remek szatírikus szösszenetek, jó adag öngúnnyal. Ettől a vidám öngúnytól jó mulatság a 22 Jump Street.

(22 Jump Street - A túlkoros osztály ****)

Szerző

Menekülés gránáttal a gatyában

Publikálás dátuma
2014.08.21. 07:45
Channing Tatum és Jonah Hill örömjátéka a 22 Jump Street – A túlkoros osztály blődli akcióiban
A magyar stáblista szerint Phil Lord, az amerikai szerint Christopher Millerrel ketten együtt jegyzik a 22 Jump Street - A túlkoros osztály című filmet, amely akció lenne, de inkább bődületes nyári móka, a főszerepben Jonah Hill-lel és Channing Tatummal. 

A két nyomozó, Jenko (Channing Tatum) és Schmidt (Jonah Hill) visszatértek a Jump Streetre, csak az utca egyik oldalán lévő, templomból átalakított rendőrségi főhadiszállásról átmasíroztak a másik oldalon lévő, templomból átalakított főhadiszállásra.

Így azután az első, 21 Jump Street után most a 22 Jump Street - A túlkoros osztály címmel csapnak a szemünk láttára egy fergeteges nyári blődlit. Ráadásul most már kapitányuk szerepében Ice Cube őrül meg az idétlenre vett páros viselt dolgaitól. 

Az amerikai vígjátékok között vannak nagyon csapnivaló blődlik, de vannak jó blődlik is olykor. A 22 Jump Street jó blődli. Igazi, fiatal korosztálynak szóló móka, mulatságos lenyomat a kampuszok életéből, felpörgetett ritmusú kalandokkal, pop-kulturális utalásokkal, remekül összedolgozó főszereplőkkel és pár nagyszerűen eltalált karakterrel.

Ez az a fajta vidám, parodisztikus akció vígjáték, amely egynyári virágzású, s ugyan hamar elfelejti az ember, de pár poénja kimondottan hatásos. Intellektuális csiklandozás egy szál se, de kimondottan intelligens a nevettetésnek az a példásan idétlen módja, ahogy a film egyetlen pillanatában sem veszi komolyan saját magát, még a leglátványosabb veszedelmeket mutató akciójeleneteket sem.

Mindig van egy csöppnyi önirónia a mesében, és a humornak ez az intelligens formája teszi felszabadultan kinevethetővé a legidétlenebb jeleneteket is.  A túlkorosnak titulált két rendőr, Schmidt és Jenko ezúttal egy főiskolai kampuszba költözik be, csupa fiatal hallgató közé, magukat is 19 évesnek hazudva. Feladatuk, hogy kinyomozzák a halálhozó új drog terjesztőjét a főiskolások között.

A nyelvi viccelődésbe is gyakran belebonyolódó történtet például vidáman eltréfálgat az új kábítószer nevén, amit Why Phy néven emlegetnek, de mókát űz egy furcsa ikerpárral is, akik meghökkentő kinézetükre azzal tesznek rá egy lapáttal, hogy a legváratlanabb szövegeket is sztereóban szavalják el. A poén azonban akkor csattan, amikor a történet vége felé - már egy csomó konfliktuson és szakításon túl - a mi rendőrpárosunk is elkezd sztereóban válaszolni. Nem szorul magyarázatra, hogy miért, és ettől igazán kedves a poén.

Az akciójelenetekkel takarékosan bánnak a rendezők, akik az amerikai stáblista szerint - szemben a magyarral - ketten vannak, azaz Phil Lord mellett ott van Christoper Miller is. Jut egy nagyon látványos akció a történet elejére, amikor egy száguldó teherautó tetején mutatnak be életveszéllyel járó harci jelenetet a főszereplők.

És jut egy a végére, amikor viszont helikopteren menekülnek és támadnak, gránáttal a gatyában, s természetesen erőművészeket megszégyenítő mutatvánnyal kápráztatják el a nézőt. Ez a két látványosság pontosan elegendő a közbülső kisebb-nagyobb akciók, némi pofozkodás, egyéb szívatás kísérte nyomozási procedúra jó hangulati megalapozására. Meg arra is, milyen remekül összedolgozik a rápillantásra nagyon különböző színészpáros.

A kockafejű, nagyon jóvágású, gyönyörűen kidolgozott testű Channing Tatum határozottan lendületbe jön a puhány, hájas partnerétől, aki viszont istenáldotta komikus tehetség. Jonah Hill, aki A Wall Street farkasa című filmben majdhogynem lejátszotta az akkor egyébként kivételesen jó Leonardo diCapriót, s kapott is egy Oscar-jelölést, most a 22 Jump Streetben is elragadó humorú, együtt hozza az igazán bátor és ötletes, ám a melléfogásban is jeleskedő kétbalkezes fickót.

Ő az, akit nyolc karjával "megcsókol" egy polip, aki ugyan szerelmi kalandba keveredik, de ebből balhé támad a főnökével, s meg is pofozza a szerelme szobatársnője. A szépfiú és a hájas kettőse jó kémiáról tanúskodik a két színész között, s még egy szívhez szóló, de finoman adagolt mellékszálat is belekever a barátság igaz voltáról.

Ice Cube a dühöngő főnök szerepében nem csak mulatságossá faragja a kapitány figuráját, hanem még emberséggel is megtölti, szemben az amerikai filmek közhelyével, miszerint a rendőrfőnök kötelezően korrupt vadállat. Tőlük hármójuktól mégis majdhogynem ellopja a show-t egy mellékszereplő, a gonosz szemű, irígy, zsákforma alakú szobatársnő, Jillian Bell.

A végén sok minden kiderül a figurájáról, de addig is - fantasztikusan humoros a szövege és a szerepe is. A végére sem fogy el a lőpor: a vége felirat alatt pergő képek a jövőbeli Jump Streeteket harangozzák be, a 23-tól kezdve a csillagos égig. Remek szatírikus szösszenetek, jó adag öngúnnyal. Ettől a vidám öngúnytól jó mulatság a 22 Jump Street.

(22 Jump Street - A túlkoros osztály ****)

Szerző