Még gimnazista korában háromezer példányt vásárolt össze, majd amikor szüleitől átvette édességgyáruk vezetését, harminc éves korára már ennek a tízszeresével, 30 000-rel rendelkezett. Ma hegyekben állnak megszerzett büszkeségei. Gyűjtő szenvedélyét egész kis hadsereg szolgálja, a tagjai járják a világot, keresik a különlegességeket, fáradhatatlanul hirdetnek a szaklapokban.
Rátaláltak egy amerikai vetélytársra, Paul Mawhinney-re, aki négy évtized alatt hárommillió lemezt szedett össze, de úgy látszik megunta, eladásra kínálta föl. Most azonban Freitas-szal egymásra leltek, nyolc kamionnal útnak indult Brazíliába a szállítmány.
Ugyanez történt, amikor New Yorkban bezárt a Colony Records nagykereskedés, és a raktárában maradt 200 000 lemezt nyomban küldte Sao Paolóba.
Freitas különlegességek birtokosa is, imádja a kubai muzsikát, a szigetországból százezer példányt vitt haza. Minden műfajt hajszol: klasszikus fölvételeket, rockot, popot, francia sanzonokat, korzikai dalokat, Párizsban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban nyitott vásárló ügynökségeket.
De vannak a szándékát keresztező vetélytársai. Így például az amerikai Bob George, akinek a gyűjteménye úgy kétmilliót számlál, és sikerült már Freitastól tizenöt ezres zsákmányt elhalásznia. George 2015-re múzeumot szándékozik nyitni Emporium Musical címmel, és ha minden összejön, ez lesz a világ gigantikus diszkotékája, Freitas mehet a csudába, legyőzhetik. Könnyű azoknak, akik dúsgazdagok, élhetnek vidáman bolondos szenvedélyüknek.
Szórhatják a vagyonukat, idejük sem lehet rá, hogy zsákmányukban gyönyörködjenek, mikor lehet milliónyi hanglemezt meghallgatni, még ha számlálhatatlan a szabadidejük is.