A devizahitelesek úgy látszik belefáradtak a róluk szóló perekre való járkálásba, a radikálisabbak pedig a bíróságok előtti tüntetésekbe. Hétfőn amikor FTGK Markó utcai épületében folytatódott a pénzintézetek kontra magyar állam közötti "tisztesség" bizonyítási tárgyalások sora, csak a sajtó, a jogász szakma, és a bankvilág képviselői foglalták el a tárgyalóterem padsorait, elég foghíjasan. Az MKB által kezdeményezett per annyiban tért el a múlt pénteki Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint tegnapi K&H és Milton tárgyalásoktól, hogy itt az érdeklődők az előtérben, zárt láncú televízión követhették a tárgyalóteremben történteket.
Az MKB és a K&H bankokat képviselő ügyvédek egyaránt kétségbe vonták, hogy "A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről" szóló idei 38. törvény, amely a devizahitelesek "megmentéséről" szóló trilógiára tervezett jogszabálycsokor első részét alkotja, egyáltalán megfelel-e az alkotmányosság kritériumainak, ugyanis számos ponton ellentmond az Alaptörvény több paragrafusának. Mindkét nagybank azt indítványozta, hogy az FTGK forduljon az Alkotmánybírósághoz, illetve az Európai Unió Bíróságához. A két bank szerint a 38. törvény egésze alkotmányellenes, közjogilag érvénytelen, sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, a visszaható jogalkotás tilalmát, és egyes "statáriális szabályai" a bírói függetlenség elvét, továbbá a kereset elbírálása a megadott 30 napos indokolatlanul rövid határidőn belül nem folytatható. Páratlannak nevezték a bankokat képviselő ügyvédek, hogy korábbi jogerős döntéseket - köztük olyanokat is, amelyek már a második Orbán-kormány alatt születtek - semmissé tett ez az idén júliusban elfogadott törvény.
Emellett mind a két bank - egymástól függetlenül a maguk perében - azt is indítványozta, hogy a törvényszék kérjen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bíróságától, mert a törvényt az Európai Unióról szóló szerződés megsértésével anélkül fogadták el, hogy azt az Európai Központi Banknak (EKB) megküldték volna, emellett az az EU Alapjogi Chartájával sem összeegyeztethető. A magyar bíróságoknak joguk van arra, hogy a peres felek bármelyikének indítványára az Alkotmánybírósághoz, illetve Strassburghoz forduljanak. Ekkor az az eljárás, hogy addig a tárgyalást felfüggesztik. Ezúttal azonban mind a két per tanácsvezető bírája úgy döntött, hogy sem az Alkotmánybíróság, sem az Európai Unió Bíróságához nem fordulnak, így a perek tényleges lefolytatásának nem látták akadályát.
Valamennyi pénzintézet perindításának tárgya a magyar állam ellen az volt, hogy bebizonyítsák: a hitelesekkel kötött szerződéseik tisztességesek voltak. (Itt jegyezzük meg, hogy nem csak a devizahitelesekről van szó, hanem azokról is, akik forintban adósodtak el.) A K&H Bank által indított perben a bankot képviselő ügyvéd sérelmezte azt is, hogy a bírósághoz fordulás joga is megsérült a 30 napos bizonyítási idővel, mivel így nem lehet a keresetet körültekintően kidolgozni. A törvényalkotó ezzel súlyosan korlátozza a bíróságot, az pedig, hogy nem teszi lehetővé a hiánypótlást, sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot is. Arra sem ad a 38. törvény lehetőséget, hogy a bíróság valóban mérlegeljen, így azt sugallja, hogy az ügyfél helyesen jár el, ha nem teljesíti a szerződéses kötelezettségét, mert a pénzintézet amúgy s jogsértően járt el, így azt kell bizonyítania, hogy ez mégsem így történt. A visszamenőleges hatály azért is alkotmányellenes, mert nem veszi figyelembe, hogy időközben megváltozott a jogi környezet, mégpedig többször. Olyan előrelátással pedig senki sem rendelkezik, hogy ezeknek jövőben kihatásait képes legyen felmérni.
A K&H Bank perében arról is beszámolt a pénzintézetet képviselő ügyvéd, hogy több száz oldalas keresetükre rendkívül gyorsan megérkezett az államot képviselő ügyvédi irodától a válasz, ami annak a gyanúját veti fel, hogy azt már korábban elkészítették. Sőt azzal a gyanúperrel is élt a felperes képviselője, hogy egyenválasz készült, amelyet bármely pénzintézeti felperes számára szinte azonnal tudnak prezentálni. Ezzel összefüggésben érdemes utalni arra, hogy az alperes ügyvédi iroda a kettőmillió valahányszázezres perköltség megtérítését kérte, mivel 56 munkaórát akartak elszámoltatni, ez azt jelzi, hogy az összes állammal szembeni perre azonos irattal készültek.
A Milton Hitelezési Zrt. keresetét elutasította a bíróság, annak ellenére, hogy a társaság a pénzpiacról vett fel kölcsönöket, amelyeket tovább hitelezett az ügyfeleknek. A vállalt kockázat pedig meghaladta a kereskedelmi bankokét. Ezt a kockázatot, illetve a közreműködés díját az a kamatfelár fedezte, amelyet a Milton felszámított az általa fizetett kamatra – vázolta a cég tevékenységét az azt képviselő ügyvéd. A kamat nagysága tehát – alapvetően – a hitelezési társaságot forrással ellátó bankok kamataitól függött.
A K&H Bank és az MKB által kezdeményezett perben elhalasztotta az ítélethirdetést hétfőn a Fővárosi Törvényszék, szeptemberben 9-re.