A közelmúltban az orosz külügyminisztérium egy eddig szinte ismeretlen hírportálra hivatkozva azzal vádolta meg Magyarországot, hogy az uniós fegyverexport-szabályokat megszegve T-72 típusú tankokat szállít az oroszbarát szakadárok ellen harcoló kijevi kormányzatnak. Történt mindez azt követően, hogy Moszkva tízmilliárd eurós hitelt biztosított a paksi atomerőmű bővítésére, a nemrégiben elhangzott tusnádfürdői beszédben pedig a magyar kormányfő többek között Putyin rendszerét nevezte meg követendő példaként.
Minden oroszok cárjának nem először kell csalódnia közép-európai szövetségesében. Közismert, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharcot csak I. Miklós cár támogatásával sikerült levernie a Habsburg-dinasztiának. A nem sokkal később kitörő krími háborúban azonban Ausztria, "elképesztve a világot hálátlanságával", mégis magára hagyta orosz szövetségesét.
Fokozódó külpolitikai elszigetelődésének hatására Ferenc József rákényszerült a kiegyezésre a magyar nemzettel. Orbán Viktortól azonban hibavaló lenne konszolidációt várni az említett események hatására. Nem véletlen, hogy az euroatlanti közösség, a nyugati sajtóorgánumok nyomásának ellenére, a jelen helyzetben nem töri magát, hogy a magyar kabinetet rábírja a közös értékek tiszteletben tartására. Mint ahogy Erdogan Törökországának NATO-ból való kiléptetése sincs napirenden. Az orosz expanziós törekvések miatt kialakult ukrajnai konfliktus közepette az észak-atlanti szervezet, illetve Brüsszel nem engedheti meg magának, hogy elveszítsen egy térségbeli szövetségest.
Hogy holmi értékviták nem írhatják felül a geopolitikai megfontolásokat, azt jól mutatja Sir Malcolm Rifkind napokban tett nyilatkozata. A brit toryk prominense szerint az Iszlám Állam elleni harcban elkerülhetetlen a szövetség Bassár el-Aszad szír elnökkel. A véreskezű diktátorral, akit a Nyugat nemrégiben még azzal vádolt meg, hogy vegyi fegyvereket vetett be saját népe ellen.
A fejlemények legszomorúbb tanulsága, hogy mint a történelemben már annyiszor, most sem a magyar nép szabad akarata, hanem a külpolitikai konstelláció alakulása határozza meg nemzetünk jövőjét. Minden ellenkező híresztelés ellenére. Orbán Viktor autokratikus törekvésekkel vádolható? Mit érdekli ez a nyugati demokráciák hidegfejű vezetőit, akiknek elődei 1945-ben Jaltában odaajándékozták Sztálinnak egész Kelet-Európát? A kontinentális erőegyensúly megőrzése mindennél fontosabb.
Bizony 1989-ben sem áztatta vér a magyar földet. A fiatal Orbán Viktor bátran szónokolhatott Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén, hiszen George Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár a máltai csúcstalálkozón még abban az évben eldöntötték: hazánk is a demokratizálódás útjára léphet. Talán éppen ez a baj. Hogy szabadságunkat ajándékba kaptuk Máltán a nagyhatalmaktól.
És most az egész megdöbbent világ tanúja lehet annak, hogyan ajándékozzuk oda ezt a könnyen jött szabadságot Orbán Viktornak.