Sajnáljuk a bankokat?

A Népszava rendszeres olvasója voltam eddig, 66 éves, született baloldali ember vagyok, aki egyúttal igaz hívő katolikus is. Én úgy gondolom, az igazi baloldaliság, a szegények, elesettek, rászorulók támogatása, s ide sorolom a munkásokat, a kétkezi embereket, az egyszerű értelmiséget. De ebben nincsenek benne a bankok, mint a kizsákmányolás mintapéldányai. A saját példámon mutatom be a bankok mocskos kizsákmányolását: 2004-ben lízingeltem egy Renault Lagunát 3 700 000. forintos áron. A kezdő részletem 47 ezer volt, mely már a következő évben majd a duplájára ugrott.

Nekem egy egyszemélyes tervező társaságom van ( volt ), 2012-ben már 150 ezer volt a havi részlet, miközben a kocsi árát már réges-régen kifizettem, és mégis 3 millió forint volt a tartozásom. Mégegyszer megkérdezem: ezekért a bankokért kell aggódnunk? A 80-as évek végén, én, és szinte mindannyian ácsingóztunk a demokráciára, csakhogy vele együtt kaptuk a kapitalizmust és a kizsákmányolást. Komolyan kellett volna venni Marx 180 éve leírt gondoltait a tőkéről. Most már nosztalgiázhatunk!

Szerző