Előfizetés

Sajnáljuk a bankokat?

A Népszava rendszeres olvasója voltam eddig, 66 éves, született baloldali ember vagyok, aki egyúttal igaz hívő katolikus is. Én úgy gondolom, az igazi baloldaliság, a szegények, elesettek, rászorulók támogatása, s ide sorolom a munkásokat, a kétkezi embereket, az egyszerű értelmiséget. De ebben nincsenek benne a bankok, mint a kizsákmányolás mintapéldányai. A saját példámon mutatom be a bankok mocskos kizsákmányolását: 2004-ben lízingeltem egy Renault Lagunát 3 700 000. forintos áron. A kezdő részletem 47 ezer volt, mely már a következő évben majd a duplájára ugrott.

Nekem egy egyszemélyes tervező társaságom van ( volt ), 2012-ben már 150 ezer volt a havi részlet, miközben a kocsi árát már réges-régen kifizettem, és mégis 3 millió forint volt a tartozásom. Mégegyszer megkérdezem: ezekért a bankokért kell aggódnunk? A 80-as évek végén, én, és szinte mindannyian ácsingóztunk a demokráciára, csakhogy vele együtt kaptuk a kapitalizmust és a kizsákmányolást. Komolyan kellett volna venni Marx 180 éve leírt gondoltait a tőkéről. Most már nosztalgiázhatunk!

Mérgezik a demokráciát

Akár hajdan a lassan ölő mérget a vajákos asszonyok, úgy csepegteti a poharunkba a Fidesz a demokrácia mérgét: minden napra kapunk egy kis adagot a vizünkbe, hogy ne érezzük a keserű ízét, de előbb-utóbb meg legyen a hatása. Még csak közeledik az őszi parlamenti ciklus nyitánya, de a törvényalkotás fideszes korifeusa, Gulyás Gergely már bejelentette: decemberig nem bolygatják meg az ülések rendjét, hogy "fenntarthassák az ellenzék ellenőrzési lehetőségét" (sic!), bár jövőre már nem biztos, hogy a honatyáknak minden héten ott kell majd tölteniük igen drága idejüket a T. Ház patkójában.

Nem először lengette már be a kormánypárt, hogy elég volna, ha két-háromhetente tartana ülést az országgyűlés, más dolga ugyanis aligha lesz a képviselőknek, mint engedelmesen igen gombokat nyomogatni, amennyiben a kétharmad, és nemet, ha az ellenzék soraiban ülnek. Az illiberális állam modelljéhez úgy tűnik szorosan kapcsolódik az ildemokratikus (vagy használjuk talán a magyarosabb fosztóképzőt: a nem demokratikus) államigazgatás gyakorlata. Erről mondta néhány éve - akkor még jópofa, csipkelődő megjegyzésnek hittük- a miniszterelnök, hogy "ellenzék nélkül is működhet a parlament", s most, lám, a falra festett ördög megjelent. Hamarosan a törvények sorsa a bizottságok többé-kevésbé zárt falai között dől majd el. Nem hallgatódzik majd a vitákon a média, a minden testületben kisebbségben lévő ellenzék pedig érje be annyival, hogy ott meghallgatják az érveit, javaslatait, aztán leszavazzák. Egy kis méreg a demokráciának...

Kövér házelnök idegei is kisimulhatnak, nem fogja minden héten felpaprikázni magát azzal, hogy el kell viselnie néhány méterre a pulpitusától az ellenzék "szagát". Azon sem kell majd törnie a fejét, hogyan eszeljen ki újabb és újabb kacifántos büntetéseket, ha valamelyik renegát "komcsi" esetleg neki nem tetsző módon vagy időben meg mer szólalni. Mert még ha akarnának is, aligha lesz rá módjuk. Ennek ellenére nem féltem, ha borsot kell törni az orruk alá, találékony ember a házelnök.

A népnek meg nem lesz más dolga, mint tudomásul venni a rendelkezéseket.

Mérgezik a demokráciát

Akár hajdan a lassan ölő mérget a vajákos asszonyok, úgy csepegteti a poharunkba a Fidesz a demokrácia mérgét: minden napra kapunk egy kis adagot a vizünkbe, hogy ne érezzük a keserű ízét, de előbb-utóbb meg legyen a hatása. Még csak közeledik az őszi parlamenti ciklus nyitánya, de a törvényalkotás fideszes korifeusa, Gulyás Gergely már bejelentette: decemberig nem bolygatják meg az ülések rendjét, hogy "fenntarthassák az ellenzék ellenőrzési lehetőségét" (sic!), bár jövőre már nem biztos, hogy a honatyáknak minden héten ott kell majd tölteniük igen drága idejüket a T. Ház patkójában.

Nem először lengette már be a kormánypárt, hogy elég volna, ha két-háromhetente tartana ülést az országgyűlés, más dolga ugyanis aligha lesz a képviselőknek, mint engedelmesen igen gombokat nyomogatni, amennyiben a kétharmad, és nemet, ha az ellenzék soraiban ülnek. Az illiberális állam modelljéhez úgy tűnik szorosan kapcsolódik az ildemokratikus (vagy használjuk talán a magyarosabb fosztóképzőt: a nem demokratikus) államigazgatás gyakorlata. Erről mondta néhány éve - akkor még jópofa, csipkelődő megjegyzésnek hittük- a miniszterelnök, hogy "ellenzék nélkül is működhet a parlament", s most, lám, a falra festett ördög megjelent. Hamarosan a törvények sorsa a bizottságok többé-kevésbé zárt falai között dől majd el. Nem hallgatódzik majd a vitákon a média, a minden testületben kisebbségben lévő ellenzék pedig érje be annyival, hogy ott meghallgatják az érveit, javaslatait, aztán leszavazzák. Egy kis méreg a demokráciának...

Kövér házelnök idegei is kisimulhatnak, nem fogja minden héten felpaprikázni magát azzal, hogy el kell viselnie néhány méterre a pulpitusától az ellenzék "szagát". Azon sem kell majd törnie a fejét, hogyan eszeljen ki újabb és újabb kacifántos büntetéseket, ha valamelyik renegát "komcsi" esetleg neki nem tetsző módon vagy időben meg mer szólalni. Mert még ha akarnának is, aligha lesz rá módjuk. Ennek ellenére nem féltem, ha borsot kell törni az orruk alá, találékony ember a házelnök.

A népnek meg nem lesz más dolga, mint tudomásul venni a rendelkezéseket.