Soha nem érzett, különös, új izgalmak láza festi pirosra az emberiség arcát abban az idegfeszítő, .végsőkig fölajzott nagy várakozásban, ami most mindenütt, az egész föld kerekén egyformán nehezen és kínosan folyik : a figyelő emberiség a térkép fölé hajolva lesi, melyik sereg, melyik város, esetleg melyik ország bukik el vagy szűnik meg a világot megrázó és átformáló óriási küzdelmek során...
Minket, az osztrák és magyar monarchia népeit most elsősorban az északkeleti harctér gigászi eseményei érdekelnek, mert seregeink ott vívják élet-halálharcukat és most dől el, hogy áll-e vagy bukik az örök veszedelmet jelentő barbár szomszéd, az orosz cárizmus.
Milliók csatája a Visztula és Dnyeszter között még mindig nem jutott elöntő fordulóra, aminthogy elképzelhetetlen is, hogy rövid pár nap alatt végeredménye legyen a négyszáz kilométerre terjedő harcvonalon folyó csatának. Egységes kép még nem alakulhatott ki az óriási küzdelemről, mert ekkora harcvonalon a viaskodás természetszerűen kisebb csatározásokra aprózódik föl és ebből folyik, hogy a világ-történelem e legnagyobb csatájából eddig csak egyes részletek kerülhettek nyilvánosságra. Ezekből a részletekből azonban már következtethetünk a végeredményre, ami nem lehet .más, mint a nagy orosz birodalom teljes bukása és megalázása.
Kedvező és jelentős momentuma a harcnak. hogy az oroszok vonalát a monarchia csapatai áttörték és most három osztrák-magyar sereg nyomul befelé Oroszország belsejébe. A balszárny már Cholm felé törtet; ez a tény azért érdemel külön említést, mert Cholm fontos csomópont, amelynek elfoglalása nagy befolyással lesz a küzdelem további menetére. Az oroszok ellen való hadjáratnak nagyobb része, az óriás csata, melyet föntebb említettünk, Galícia észak-keleti vidékén folyik és a monarchia had-seregének jobbszárnya itt már napok óta nagy és heves harcokat folytat, amint a jelentések mondják: kedvező kilátásokkal.
A németek, akik Belgiummal már végeztek és a franciákkal is a végső leszámolás előtt állnak: döntő csapást mértek a cár Németország ellen küldött seregére is. A már ismertetett Mazuri-tavak mellett folyó harcban csapdába zárták, körülkerítették az oroszok 250.000 főre rugó seregét, úgy, hogy a három oldalról körülzárt seregnek meg kell adnia magát... A kancsuka közelgő alkonyát jelentik ezek a hírek, amelyeknek nemcsak a kultúrnépek, de titokban, lelkük mélyén bizonyára a cárizmus elnyomottai is örülnek.
Amíg keleten oroszverés folyik, nyugaton változatlan, erős tempóban folyik tovább a cárizmus barátainak a verése. A németek diadalmasan nyomulnak előre Franciaországban 'és egyre közelebb érnek Parishoz, amely nem sokáig tarthatja ma-gát. Erre vall az is, hogy már a francia vezérkar is el van készülve Paris teljes be-kerítésére. Pár napba kerül csak és a németek kopogtatnak a francia főváros kapuján: Belchent már bevették, Belfortot már bombázzák és a másik oldalon már közelednek Amiens felé: a francia vezérkar helyesen érzi, hogy ebből csak Páris bekerítése következhetik. De ha nem is tudta volna, ma meg kellett tudnia: Páris fölött meg-jelent az első német röpülőgép és bombával együtt levelet dobott le a megriadt városba: ez a levél így végződik: ,,Adjátok meg magatokat, úgysem tehettek egyebet..."