Tegnap százötven magyar iskolában különleges tanév kezdődött. Azért különleges, mert a gyerekek kísérleti tankönyvekből tanulnak. Az első benyomása az olvasónak pozitív: ezek a könyvek külalakjukban igyekeznek korszerűnek látszani, sok a kép, munkáltató feladatok vannak, öntik a mellékleteket, az illusztrációkat, plakátokat, pop-zenei szövegeket közölnek. Sajnos a lényeget tekintve azonban csak azt mondhatjuk: baj van. Ezeket a könyveket még kipróbálásra sem volna szabad diákok elé tenni. Alapos tankönyv-akkreditációs eljárás során kiderült volna, ez a műveltséganyag pedagógiailag problematikus és modernizáció-ellenes szemléletű.
A könyvek erős politikai-ideológiai üzeneteket sugallnak. Többször szóba hozzák például Trianont, de az ország megcsonkítását olykor a demokratikus mozgalmak elleni támadással ötvözik. A kilencedikes szakiskolások számára készült könyv a 305. oldalon például arra célozgat, hogy a demokratikus mozgalmak a felelősek az ország megcsonkításáért, mert Károlyi Mihály fő bűne a következő volt: "A Károlyi Mihály vezette kormány … képtelen volt megszervezni az országhatárok fegyveres védelmét." Esze ágában sem volt ilyesmi, dehogy akart háborút indítani az antant ellen, éppen ellenkezőleg, együttműködésre törekedett az antanttal, ezért kaptunk végül egy jóval nagyobb területű országot, mint amit az utódállamok követeltek.
A szakiskolák számára készült kilencedikes közismereti tankönyvben végig cigányoznak, azt a szót, hogy "roma", amellyel kifejezhetnék tiszteletüket ez iránt az etnikum iránt, nem nagyon sikerül leírniuk. Viszont például ezt az idézetet olvassuk a 205. oldalon: "nem szeretek cigány lenni, mert olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség". Az a beteg, aki ilyesmit sugall, akár idézet formájában is.
A 274. oldalon ezt írja a könyv: "A kereszténység a Római Birodalom Judea nevű - az egyistenhívő zsidók által lakott - tartományában született. Az új vallás megalapítója, Jézus a szeretetről és a megbocsátásról szóló tanokat terjesztett, amelyek szemben álltak a zsidó főpapság elképzeléseivel." Ezzel a mondattal több probléma is van. A legnagyobb baj az, hogy hazugság. Az Újszövetség szerint ugyanis a zsidó főpapságnak nem volt vitája Jézussal a szeretet és a megbocsátás tekintetében, mert minden, amit erről a két kérdéskörről Jézus hirdetett, szerepelt a Héber Bibliában is. Az Újszövetségben különböző változatokban olvasható passió-történet egyértelműen politikai konfliktusról beszél: Jézust azért feszítették keresztre a rómaiak, az volt a bűne, amit a keresztre szögezett táblára fel is írtak, hogy a szerintük a zsidók királyának neveztette magát. (INRI: Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum). Az a beállítás, hogy a zsidó főpapok azért támadták Jézust, mert nem értettek egyet a szeretetről és a megbocsátásról szóló tanaival: rágalmazó a judaizmusra nézve, és a katolikus egyház által már túlhaladott szemléletet jelenít meg.
Ez a veszélyes eszmék terjesztéséhez alapul szolgáló hazugság más tankönyvekben is visszaköszön. A judaizmus és a kereszténység között azonban a szeretettel kapcsolatban nincs hangsúlybeli különbség. Jézus fő parancsolatát ugyanis az Ószövetségből idézi: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Ez az ige eredetileg Mózes III. könyvében 19. fejezetben, a 18. versben olvasható. A legtöbb zsinagógában ki is van írva a kapu fölé vagy valamilyen más hangsúlyos helyre. Ajánlanám a tankönyvszerzőknek és szerkesztőknek, engedélyezőknek és minden mostani vezetőnek, hogy mielőtt ilyen szamárságokat terjeszteni kezdenének a kereszténységről és a zsidóságról, legalább az evangéliumokat olvassák el, ott ugyanis egy csillaggal megjelölve megtalálható, hogy melyik újszövetségi idézet melyik ószövetségi igére támaszkodik. Ezt Balog Zoltán miniszter tudhatná, hiszen fölszentelt református pap. Ha akarná tudni.
A szakiskola számára készült tankönyv a 306. oldalon, a holokauszt kapcsán megemlíti a zsidókat, de hogy kik voltak ezek a zsidók, honnan kerültek ide, mennyiben járultak hozzá közös hazánk felépítéséhez: azt a tankönyv elhallgatja. Sőt: a 295. oldalon közölt, Mária Terézia-kori bevándorlási térképen egyáltalán nem szerepelnek a zsidók. Ez azért baj, mert nem tudatosítja a diákokban, hogy a XVIII. század elején létrejövő, demográfiailag teljesen új Magyar Királyságnak a zsidók is alkotói, létrehozói. Szakiskolások számára készült tankönyv nem említi meg sem a numerus clausust, sem Újvidéket, sem Kamenyec-Podolszkijt, viszont közöl Horthyt népszerűsítő plakátokat.
Az egyik "új szemléletű" tankönyvet átlapozva a következő mondat ötlött a szemembe: "Ma már nemigen születnek népdalok, mindenhová betört a média által sugárzott kultúra." Végre tanultam valamit, mert én eddig azt hittem, ennek a jelenségnek a paraszti világ felbomlása az oka. De nem, hanem a média. Kedves kormánytisztviselők, talán túl tetszenek becsülni az újságírás, a média jelentőségét. Mint a tankönyvek példája bizonyítja, beszélhetünk mi akármit, érvelhetünk bárhogy, önök úgyis azt tesznek, amit akarnak.
A diákoknak pedig kötelező tanulni a téveszméket és rágalmakat.
