A közgazdaságtan tankönyvei szerint - ezek azok, amelyeket Matolcsy György saját bevallása szerint nem forgat, mert túlságosan ortodoxok - a közpénz olyan javak összessége, amelyet az állampolgárok közvetlenül, vagy közvetve (szervezeteken keresztül) bocsátanak közösségük rendelkezésére, és amelynek kezeléséről, költéséről, ellenőrzéséről az állam gondoskodik. Eszerint, ha szigorúan vesszük, az MNB valóban nem közpénzeket herdál el akkor, amikor - Korózs Lajos szocialista politikus megfogalmazása szerint - olyan Pallas Athéné iskolarendszert hozott létre, amely "arra oktat, hogy miképpen kell a közpénzeket ellopni." Ugyanis csak az államnak áll jogában a közpénzeket kezelni, márpedig az MNB nem az állam, sőt működését, legalábbis a jogállamokban, a kormánytól független intézményként végzi.
Hamis érvelés
Azonban Matolcsy György súlyosan téved - vélik a szakemberek egybehangzóan -, amikor a jegybank sajátjának tekinti az alacsony alapkamatból eredő megtakarításokból származó tőkét. Ilyen megtakarítás ugyanis nem létezik. Katona Tamás közgazdász egyetemi tanár a Népszavának úgy érvelt, hogy a jegybank több százmilliárdos nyeresége egész egyszerűen a forint gyengüléséből ered. Az MNB-nek évente 6-7 milliárd forintból kell gazdálkodnia, ha ebből megtakarít, akkor azt felhasználhatja azokra a célokra, amelyeket a jogszabályok számára engedélyeznek. Egészen más a monetáris politikából eredő nyereség (vagy veszteség), ez ugyanis már nem része a jegybank gazdálkodásának, ez közpénz - mondta a szakember. Ha ily módon nyereség keletkezik, akkor azt be kell fizetnie 100 százalékos tulajdonosának, a magyar államnak, ellenben ha veszteségessé válik a működése valamelyik esztendőben, akkor a költségvetés ezt átvállalja. Ebből is látszik, hogy az MNB nem profitérdekeltségű intézmény - mondta Katona Tamás.
Matolcsy György arra hivatkozik, hogy a jegybank úgymond pénzt teremtett és ezt a fordítja - sajátos értelmezése szerint - közcélokra, értékteremtésre. Ez az érvelés azonban hamis. A jelenlegi - és a megelőző - Orbán-kormányhoz hű monetáris tanácstagok 2012. augusztusa és 2014. júliusa között 7,0 százalékról 2,1 százalékra vágták le - egyetlen hónapot sem kihagyva! - a forint alapkamatát. Ezzel - Katona Tamás határozott véleménye szerint - gyengítették a forintot, amely rendkívül sérülékennyé vált, amelyet napjainkban mindnyájan a bőrünkön érezhetünk, hiszen az orosz-ukrán konfliktus hatására a magyar fizetőeszköz 314-315 forintra gyengült az euróhoz képest. Ez minden olyan vállalkozó számára, aki importból származó terméket használ fel vagy külföldi szolgáltatást vesz igénybe, egyértelműen veszteséget jelen. Napjainkban a devizahitel-adósok korántsem azzal foglalkoznak, hogy az év végén, a jövő esztendő elején "meg lesznek mentve", számukra most az az érdekes, hogy a harmatgyenge forint miatt egyre növekvő törlesztőrészleteiket miképpen tudják majd kifizetni. Amit a jegybankelnök elkölthető nyereségnek tekint az a gazdaság szereplői által elszenvedett veszteségek árán keletkezik. Ebből logikusan következik, hogy ha az MNB-nek az alacsony alapkamat miatt megtakarítása keletkezik, az korántsem olyan, mintha azt egy malacperselyben gyűjtögette volna össze, és végre itt az alkalom: most szabad akaratukból költhetnek amire csak tetszik, irodaházakra, vidéki luxusüdülőre, operaházi hangszerek vásárlására, és emellett százmilliárdokból kialakítsanak egy - az állami felsőoktatástól független - intézményhálózatot, amely csak egy dologra hivatott: a Matolcsy György által képviselt unortodox eszmék terjesztésére.
És mi lesz a veszteséggel?
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mostani 2,1 százalékos alapkamat sem lesz örökéletű. Bár júliusban az MNB elnöke úgy nyilatkozott, hogy azt 2015 végéig mindenképpen tartani kívánják, a nemzetközi események miatt könnyen előfordulhat, hogy a Matolcsy György által a jövő év végére ígért időpont előtt rákényszerül az MNB a kamatemelésre, különösen annak fényében, hogy a kormány már most is azzal számol, hogy a fogyasztói árak 2015 második felében a 3 százalék közelébe kúsznak fel. Ebben az esetben viszont a jegybanknak az úgymond nyeresége elszáll. Szakemberek úgy vélik, hogy jobb lett volna erre az időszakra a pénzt félretenni, tartalékolni, mint elherdálni. Ha esetleg ebből veszteség keletkezne, akkor az már a költségvetést is érintené. Itt érhető tetten az, hogy közpénzekhez nyúltak Matolcsyék.
Mire költhette volna el szabályosan a tartalékait a jegybank - tette fel cikkében a kérdést Madár István, a Portfolio pénzügyi portál vezető elemzője. Álláspontja szerint egyrészt növelhette volna a devizatartalékot vagy a forintalapú befektetéseit. Másrészt az MNB igazgatósága dönthetne úgy is, hogy a nyereségét osztalékként befizeti az államkasszába. Ennek az lett volna a végeredménye, hogy klasszikus értelemben az adófizetőknek valóban nem kerül 200 milliárd forintba a program. Ugyanakkor ha az államnak utalná a nyereséget az MNB, és ezt a kormány költségvetési bevételként elszámolhatná el. A szakértő véleménye szerint a költségvetésre kellett volna bízni, az így befolyt pénzek elosztását, azt nem tagadva, hogy ez is tulajdonképpen az adófizetők pénze, vagyis közpénz.
Matolcsy György úgy véli, hogy maga, illetve az MNB igazgatósága dönthet minden ilyen kérdésről. Ez az állítás azonban csak félig fedi a valóságot. Az MNB gazdálkodást elvileg a nemzetgazdasági tárca ellenőrizheti, az Állami Számvevőszékkel karöltve, de ez a kontroll csak arra terjedhet ki, hogy a rájuk bízott költségvetési - tehát dedikáltan adófizetői - pénzeket mire költik. Ugyancsak ellenőri funkciója van az MNB felügyelő bizottságának, amely az előző parlament utolsó ülésszaka óta nem működik. A késedelmes újraválasztás azonban megszokottnak tűnik, ugyanis négy esztendeje is csak novemberben kezdte meg a működését.
Vihar készül jövőre
Ugyancsak Madár István hívta fel a figyelmet arra, hogy a jegybank által az alapítványoknak juttatott pénz jó része állampapírba "fektetődik". Vagyis közvetve ez a pénz mégis csak az államot finanszírozza. Ez annak ellenére sem elegáns, hogy két mentsége is lehet a jegybanknak. Egyrészt ez valóban nem monetáris finanszírozás, hiszen nem közvetlenül történik, másrészt ha a nyereséget a jegybank inkább osztalékként befizetné az államkasszába, közgazdasági értelemben az is állami finanszírozásnak számítana - csak éppen az már teljesen szabályos forma lenne. A valóban elegáns megoldás azonban az lenne, ha nem az állampapírokat, hanem a közvetlen költségvetési befizetését részesítené előnyben az MNB.
A jövő esztendő még viharosabb lehet. A devizahitelek forintosítása révén jelentős mértékű devizatartalékot kell majd leváltani, ami a jegybank nyereségét egyszeri alkalommal brutálisan megdobhatja - írta a Portfolio vezető elemzője. Ez előre vetíti annak az árnyékát, hogy a már most is elszabadult hajóágyúként viselkedő Matolcsy György újabb vagyonokkal tömheti tele az alapítványait, újabb ingatlanok tulajdonosaként mint bérbeadó szerepel, és arról se feledkezzünk meg, hogy a művészvilág sanyarú sorsát miképpen lehetne enyhíteni. Nem akarunk ötletet adni, de ha Matolcsy György feleségét esetleg polgármesterré választják 2014 őszén Akarattyán, akkor a balatoni ingatlanok megvásárlásának igénye is feltűnhet a jegybankelnök pénzszórási térképének az egén.
Az állam jelenleg a Magyar Nemzeti Filmalapon (MNF), egy közhasznú zrt.-n keresztül osztja szét a filmgyártásra fordított milliárdokat. Ezt vezeti Andy Vajna. Arról, hogy melyik filmterv kap állami támogatást (azaz több száz millió forintot), az MNF döntéshozó szerve a Filmszakmai Döntőbizottság határoz. A Holland-Antillákból néhány éve különvált karibi sziget, Curacao cégjegyzékében talált dokumentumból kiderül, hogy az Intercomot tulajdonló céget tulajdonló cég vezetője mai napig az 1944-es születésű Andrew G. Vajna. Vagyis a filmbiztosnak megvan a lehetősége arra, hogy a közpénzekből saját filmforgalmazó cégének osszon.
Stadionépítés "vállalkozói pénzből"
Orbán Viktor kormányfő következetesen hangoztatja: nem az adófizetők pénzéből épült fel a Pancho Aréna. A Felcsúton felépített futballstadion átadásakor a kormányfő megleckéztette a Hír24 riporterét, aki azt merészelte állítani, hogy az aréna jórészt közpénzből épült. A kormányfő itt, és később a Heti Válasznak adott interjúban az általa alapított Puskás Akadémia elnöke, Mészáros Lőrinc (felcsúti polgármester) is kijelentette, hogy ez nem igaz, nem volt közpénz a Pancho Aréna finanszírozásában. Nézzük a számokat: a stadiont 3,8 milliárd forintból húzták fel, ennek az összegnek a 70 százaléka társasági adójuk egy részét felajánló, nyereséges magáncégektől érkezett, az úgynevezett TAO-program keretében. A maradék 30 százalékot az akadémia teremtette elő magánadományokból és hitelből – ezt abból a levélből idéztük, amit az Origo kérdésére Szöllősi György, a Puskás Akadémia kommunikációs igazgatója írt.
A kormányfő azzal érvelt, hogy ezt a bizonyos TAO-pénzt, amiből a 3900 férőhelyes stadion a felcsúti háza tőszomszédságában felépült, vállalkozók termelték meg, és ők döntötték el, hogy hova adják: Felcsútra, Debrecenbe vagy "az ország sok száz más településére".
Az Origo nézett utána, hogy mi is az igazság ennek az adófajtának a felhasználásával. A TAO két részből áll: egy cég támogathatja valamelyik kedvezményezett sportágat a nyereségéből. Ez nem közpénz, viszont nagy része közpénzzé változik azáltal, hogy a támogatással a cég több kedvezményre is jogosult lesz: az összeget leírhatja a társasági adóból – ami közpénz –, és csökkentheti vele az adóalapját is. Kisebb adóalap, kevesebb adó – megint csak közpénz. Így a támogató a költségvetéstől kapott kedvezményként lényegében visszakapja az adományozott pénzt. Viszont köteles lesz támogatni a saját nyereségéből az érintett sportág szövetségét is: ez nem közpénz, de a támogatásnak csak kisebbik része.
A TAO adótámogatásként és eredménycsökkentésnél figyelembe vett része tehát valóban a költségvetéstől vesz el forrásokat, amelyeket a kormány arra költhetett volna, amire bármelyikünk adóforintjait: közszolgáltatásokra, oktatásra, egészségügyre, meg ezernyi más célra. A stadion építési költségének egy része tehát – még ha nem is az államkincstár számlájáról érkezett – a közösből hiányzik.
Azért hiányozhat onnan, mert az Orbán Viktor vezette kormány egy 2011-es törvénymódosítással lehetővé tette, hogy a fizetendő társasági adó egy része a költségvetés gyarapítása helyett meghatározott sportcélokra legyen felajánlható (2012 és 2013 nyara között a társasági adóbevétel közel 15 százalékáról mondott le így az állam). Olyan sportszervezetek számára, amelyek erre lehetőséget kaptak az öt látvány-csapatsportág (futball, jégkorong, kézilabda, kosárlabda, vízilabda) szövetségének valamelyikétől. A cégeket pedig az motiválja, hogy ezzel a megoldással az adókedvezmény révén nemcsak, hogy jobban járnak, mint egy egyszerű szponzorációval, de kevesebbet adóznak, mint normál esetben.
A programot éppen azért kellett jóváhagyatni az Európai Unióval, mert állami támogatásnak számít. A jóváhagyásról a magyar kormány illetékes miniszterét értesítő dokumentumnak már az első bekezdéséből kiderül, hogy Európai Bizottság (EB) állami támogatásként is engedélyezte 2011 novemberében.
A kérdéssel az EB Versenypolitikai Főigazgatóságának Állami Támogatások Iktatási Osztálya foglalkozott, és egyebek között a következőket állapította meg: "Állami források bevonására egyértelműen sor kerül a programban, mivel a program következtében a magyar központi költségvetés adóbevételtől esik el. (...) A program keretében nyújtott támogatások finanszírozásának forrása az, hogy az állam adóbevételről mond le. Következésképpen állami forrásokat is bevonnak a programba."
Az Átlátszó.hu írta meg az évi több tízmilliárdos nagyságrendű felajánlásból 2012-ben összesen 15 milliárd jutott a focira – és ennek majdnem az egyötöde, 2,8 milliárd, Felcsútra került.
A tavalyi évi költségvetés teljesítéséről most elkészült zárszámadási törvény szerint a társasági adóból sport célú támogatás címén 2012-ben 39,6 milliárd forint adókedvezmény járt, tavaly pedig 41,2 milliárd. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, ez bizony közpénz, aminek elosztásáról az állam lemondott. A nagyságrend érzékeltetése végett: tavalyelőtt 565,2, 2013-ban pedig 682,9 milliárd forint volt az összes adókedvezmény mértéke, ebből például a közfoglalkoztatottak alkalmazotti kedvezménye 15,1 milliárd forint volt.
