Törvénysértő az MNB 160 milliárdos költekezése?

A magyar állam tulajdonában lévő Magyar Nemzeti Bank (MNB) mintegy 160 milliárd forintot költött el öncélúan, felhatalmazás nélkül. A Transparency International Magyarország (TI) álláspontja szerint ez megdöbbentő, nemzetközi mércével pedig egyszerűen abszurd - derül ki közleményükből.

Az MNB tárja fel, hogy milyen politikai és szakmai felhatalmazás birtokában és főként milyen megfontolás alapján döntött úgy, hogy 160 milliárd forinttal támogatja a pénzügyi szakemberek képzését – ez áll a TI közérdekű adatigénylésében, amelyet az MNB elnökének juttatott el. A TI arra is kíváncsi, hogy a jegybank egyeztetett-e bárkivel is a gigantikus pénzköltést megelőzően.

A magyar jegybanktörvény alapján az MNB-nek nem feladata a felsőoktatás, azon belül a gazdasági-pénzügyi képzés reformjának finanszírozása. Márpedig az MNB nemrégiben „társadalmi felelősségvállalási célokra” hivatkozva, a „pénzügyi és közgazdasági képzést megújítandó” öt, az elmúlt egy évben létrehozott alapítvány számára mintegy 160 milliárd forintot folyósított. Az alapítványok kistafírozásának összege meghaladja a teljes magyar felsőoktatásnak juttatott éves támogatást (137 milliárd forint). Ha a nagy értékű ingatlanvásárlásokat is ideszámoljuk, akkor a központi bank csaknem 200 milliárd forintot költ zömmel arra, hogy az „idejét múlt neoliberális tanok” helyett „fordulatot” hajtson végre a pénzügyi oktatásban.

„Az MNB-nek a rá vonatkozó törvény értelmében a nemzeti valuta értékállóságának a megőrzése a célja, nem pedig a pénzügyi felsőoktatás megújítása” – hangsúlyozta Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója. A felsőoktatás fejlesztése – az országgyűlés által alkotott törvények alapján – a kormány feladata, a finanszírozásról pedig a költségvetésnek kell gondoskodnia.

A TI megütközéssel értesült arról is, hogy az MNB érvelése szerint a jegybank által társadalmi felelősségvállalási célokra költött összegek nem minősülnek közpénznek. Kétségtelen, hogy a jegybank nyeresége nem a költségvetésből származik, hanem a monetáris hatóság által alkalmazott eszközök – kamatcsökkentés és gyenge forintárfolyam – révén alakult ki. Ettől még az MNB közintézmény, amelynek a magyar állam az egyedüli tulajdonosa. Az MNB közpénzt teremt, és azt forgatja. Az Alaptörvény vonatkozó rendelkezése értelmében a „közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával” továbbá a „közpénzeket az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni”.

A jegybank közfeladatot lát el, s munkavállalói, ideértve a jegybanki felsővezetést is, állami alkalmazottak. Ezért a jegybank a forrásait csak a törvényben meghatározott céljai elérése érdekében, a közérdeket szem előtt tartva és átlátható módon költheti el. Alapítványok ötletszerű támogatása biztosan nem szolgálja az „árstabilitás elérését és fenntartását”, akkor sem, ha az MNB szerint a hazai léptékkel mérve mértéktelenül bőkezű adomány a pénzügyi szakemberképzést szolgálja.

További aggályokat vet fel, hogy a most kistafírozott alapítványok a vagyonukat – egyebek mellett – állampapírokba is fektethetik. Ha ez bekövetkezik, akkor az MNB – az alapítványokon keresztül – a költségvetés finanszírozójává válik. Márpedig az Európai Unió szabályai tiltják az állami költségvetés jegybankok általi hitelezését.

A kormánytól független nemzeti intézmények – például a Magyar Nemzeti Bank - rendeltetése az, hogy korlátok közé szorítsák a végrehajtó hatalmat. A mostanihoz hasonló, az MNB történetében mindeddig példátlan, ellenőrizetlen pénzkiáramlás újabb bizonyítéka annak, hogy a kormányzat felszámolta az állami intézmények autonómiáját, és a közintézményeket saját ideológiai céljainak kiteljesítésére használja.