A karon ülőtől a kisiskolásig megszólított gyereksereg először Bartos Erika könyveiből és élénk színű rajzai alapján ismerte meg a Bogyó névre hallgató csigafiú és a Babóca nevű katicaleány kalandjait és erdei barátait. A könyvekből M. Tóth Géza, a Maestro című filmjével Oscar-jelölt filmrendező és a KEDD Animációs Stúdió vezetője ötletére léptek át az erdei állatkák a mozivászonra. Hogy milyen remekül érzett rá az magyar animációs gyerekfilm iránti igényre, azt mutatja, hogy 2010-ben az első tizenháromszor 5 perces mesefilm a negyedik legnézettebb magyar mozgókép lett az évben, de a következő tizenháromszor ötperces mesékből összeállított animációs film már az első helyen végzett a nézettségi listán a 2011-ben, ezt a második filmet összesen hatvanezren látták a moziban. Az eredmény visszaigazolja M. Tóth Géza szándékát, aki a legfiatalabb közönségnek készült mesefilmekkel a moziban átélt közösségi élményt akarja meghatározóvá tenni a legkisebbek körében, hozzászoktatni a gyerekeket, hogy életük része legyen a moziba járás.
A saját filmjeivel (Maestro, Ergo, Mama) külföldi fesztiválsikereket maga mögött tudó rendező, akit nemrég neveztek ki a Szinház- és Filmművészeti Egyetem rektorának, a Bogyó és Babóca harmadik, egészestés filmes feldolgozását ezúttal is együtt teremtette vászonra Krizanics Antoninnal. A megmozgatott figurák tisztán őrzik Bartos Erika rajzainak tiszta színeiből és egyszerű formáiból fakadó életörömét.
A 13 új mese ugyanolyan színes, kedves, mozgalmas, mint az első két film meséi voltak. A csigafiú és a katicalány barátsága a kiindulópont, mindig adódik valami apró dráma, az élet konfliktusait leképező ellentét, amit az erdő bogarainak, repülő és csúszó-mászó állatainak, mindenféle nyűvecskéinek ügyessége, kreativitása és összmunkája végül felold. Győz a barátság, bekövetkezik a boldog vég. Ez egy békés mesevilág, ahol bajok ugyan vannak, de ezekre a kis szereplők megtalálják a megoldást. A gomba elveszti a kalapját, a virágbogár tornyocskája ledől, a lepkelánnyal türelmetlenkedik Bogyó, az égből pottyant földön kívüli lényecske nem tud beszélni, a zöld kukac nem mer egyedül aludni a rossz álmok miatt, Babócáék napraforgóját valaki megrágcsálja - csupa apró-cseprő, de gyerekmércével sordöntően nagy dráma. Mesés a megoldás, a bajokat mindig együttes erővel oldják meg. És bármily furcsa, még a felnőtt nézőnek is pihentető kikapcsolódás lehet ez az ártatlan világ.
Óriási része van ebben Pogány Judit ezerszínű hangjának. Így mesél a rendkívüli színészi teljesítmény műhelytitkáról: "Rögtön a munka kezdetén színeket képzeltem a szereplőkhöz. Minden figurához választottam egy színt, Bogyó és Babóca például kék és piros színt kapott. A többi szereplőt típusának, méretének, temperamentumának megfelelő színnel húztam alá. De miután nincs annyi szín, ahány szereplője a filmnek van, a felkészülésnél árnyalatokat is használok és az aláhúzások formáját is variálom. Rakosgatom a hangokat, a színész számára ez lubickolás, játék a hangok lehetséges árnyalatával. Nagyon élvezem," Azt teszi a néző is.