Középgenerációs zenekar

Nem fogynak ki az ötletekből a Quimby együttes tagjai, pedig már több mint húsz éve vannak porondon. Szerencsére mindig van miből inspirációt meríteniük, de az sem mindegy, hogy milyen stúdióban próbálnak, azt viszont nem értik, hogy miért rajonganak értük annyian. A csapattal a szombati Budapest Parkos fellépésük kapcsán beszélgettünk.

- Tavaly külön Sziget-napotok is volt Quimby Csodaországban címmel. Idén viszont teljesen kihagytátok az év legnagyobb magyar fesztiválját. Hogyhogy?

Varga Livius: Vannak fesztiválok, melyekre több év után sem tudtunk eljutni, mert mindig ütköztek a Sziget hetével. A tavalyi szigetes nagy durranás után pedig úgy gondoltuk, egy év pihenő nem árt senkinek.

- Hol léptetek fel a Sziget helyett?

Kiss Tibor: Idén nyáron koncerteztünk Mosonmagyaróváron valamint Erdélyben két helyen. Már négy éve hívnak bennünket ezekre a helyekre, de időhiány miatt sosem tudtuk elvállalni a felkéréseket. Meg persze a zenekar a nyári szezonban is ragaszkodik egy kisebb pihenőhöz. Ezt a szünetet vagy a Sziget idejére tesszük vagy egy héttel későbbre. Szükségünk van egy kis pauzára.

- Mitől lesz különleges az eheti fellépésetek a Budapest Parkban?

Gerdesits Ferenc: A szombati fellépéssel zárjuk a nyári fesztiválszezont, ami egyben egy vidám őszköszöntő is. Mi ugyanis nem szomorúan köszöntjük az őszt, hanem vidáman. Ráadásul fellép előttünk az egyik kedvenc zenekarunk, a Vasárnapi Gyerekek.

Már a sokadik lemezt adja ki a Quimby. Honnan jön ennyi ihlet?

Kiss Tibor: Az a dolgunk, hogy legyen ihletünk. Olyan nem szokott lenni, hogy nincs.

Balanyi Szilárd: Volt már olyan, hogy nem nagyon akart összeállni egy lemezanyag. Pár éve leköltöztünk néhány hétre Keszthelyre, mondván, hogy kicsit kiszakadunk a fővárosi zűrzavarból és lesz időnk próbálni meg dalokat írni. Úgy gondoltuk, Keszthelyen majd menni fog a közös alkotás. De nem ment. Persze, az ihlettel akkor se volt gondunk, a problémát az jelentette, hogy túl sok ötletünk volt. A millió félkész ötletünket pedig nem tudtuk befejezni, aminek az lett a vége, hogy nem született meg az album.

- Tehát a helyszín is befolyásolja a zenekart?

Kárpáti József - Abszolút mértékben befolyásol! A legutóbbi lemezünk felvételekor nagy felüdülés volt, hogy egy klasszikus stúdió szigorúbb környezete után egy oldott hangulatú, fesztelen helyen tudtuk alkotni. A helyszín ráadásul pár lépésre volt a próbatermünktől.

Kiss Tibor: Így nem kényszerültünk arra, hogy mindennap délelőtt tíztől este hatig vegyük fel a lemezt. A próbák és a felvétel során nem mindegy, hogy hol rögzítjük a hangot.

Kiss Tibor: Ha valakit hajnali kettőkor szállt meg az ihlet, akkor egyből bemehetett a stúdióba. Mindez egyfajta lazaságot biztosít, teret enged a kreativitásnak. Fontos, hogy legyen időnk ötletelni, molyolni. Egy zenésznek ne azon kelljen agyalnia, hogy óránként nyolc-tízezer forintot kell kifizetnie a stúdióbérletért. A lényeg, hogy míg egy tag próbál, addig a másik nyugodtan le tud főzni egy kávét. Ha akarom, hajnali fél háromtól dolgozom hatig. Mindez nagyon jót tesz a muzsikának.

- A csapat már bőven elmúlt húsz éves. Nem fáradtatok el?

Kiss Tibor: Persze, néha elfáradunk, de aztán hamar felfrissülünk. Egy-egy hosszabb munka után úgy köszönünk el egymástól, hogy "jó volt veletek, még jobb lesz nélkületek".
Varga Livius: Így van! Hazatérve, egy-két nap múlva pedig már az asszonytól köszön így el az ember!

Kiss Tibor: Az egyik turné után úgy estem be az ágyba, hogy nem akarok semmit se csinálni napokig. De két nap múlva észrevettem magamon, hogy már megyek a próbaterembe, és készülök az újabb koncertekre. Mi így szocializálódtunk, ezt szoktuk meg.

Varga Livius: A mi munkánk nem egy taposómalom. Folyamatosan változatos műsorokat találunk ki, miközben változtatjuk a "játszótereinket" is. Vagyis fellépünk különböző színpadokon, kis klubban, nagy klubban, színházban, utóbbi a Quimby-teátrum. A változatosság gyönyörködtet, ezért se fáradunk ki. Közben tartunk próbákat és pihenő időszakokat is. Ez a "Quimby-vetésforgó".

- Mennyi ideig tud egy zenekar reflektorfényben maradni?

Kiss Tibor: Egy fiatal zenekarnál az első három lemez szinte kigurul magától. Majd következik az önvizsgálat: sikerült-e jó zenét készítenünk vagy sem, mit rontottunk el, kell-e egyáltalán folytatni a zenélést. Nekünk is vannak rosszabb, közepes vagy jobban sikerült lemezeink, de mindegyiken van hasznos anyag. A rockzenekarok jelentős százaléka rövid életű. Pár év után a legtöbb pop- vagy rockzenekar feloszlik, vagy mással kezdenek el foglalkozni a tagok. Persze, miután egy zenekar megkapta a szakmai díjakat és a közönség is elismeri, partszélre teszik őket. Legközelebb akkor lesz egy zenekar érdekes, ha már annyira öregek a tagok, hogy a közönség azt csodálja, hogy egyáltalán még élnek. Nézd meg a Rolling Stones-t! Felfutottak, mindenki imádta őket, aztán jött egy időszak mikor kvázi cikik voltak. Bezzeg, amikor már saját foguk sincsen, akkor újra menők lesznek! Míg más nyugdíjba szeretne menni, ők még mindig nyomják a rock and rollt!

Gerdesits Ferenc: Különben meg semelyik zenekar sem nyújthatja mindig ugyanazt a színvonalat. Nem lehet mindig ugyanolyan jó zenéket készíteni. Az is érdekes, hogy az emberek ugyanarról a dalról hogyan vélekednek. Van,aki imádja, van,aki utálja az adott számot. Az biztos, hogy nagyon friss és nagyon eredeti dolgot nem húsz év múlva fog a zenekar csinálni. Érdekes váltásokat még tehet, de kibújni nem fog a bőréből. Amikor azt mondják, hogy egy együttes önmagát ismétli, akkor lehet, hogy egyszerűen csak kialakult a saját stílusa.

- Volt idő, mikor a Quimby tagjainak más szakmákban kellett elhelyezkedniük. Most már meg lehet csak és kizárólag a zenélésből élni?

Varga Livius: Meg tudunk élni belőle. A csapatból aki a zenélés mellett mást is csinál, azt inkább szenvedélyből, változatosság kedvéért teszi. Van, aki több együttesben is játszik. És van, aki más műfajok felé "kirándulgat": Tibi például a mai napig fest. Már, amikor az ideje engedi.

- Minek köszönhető, hogy felívelt a csillagotok. Magatoknak vagy a zeneiparnak?

Gerdesits Ferenc: Amióta visszatért a zenekar abból az úgynevezett a Káosz Amigos utáni "káoszos időszakból", azóta jobban befogadtak bennünket. Bár a közönség előtte is szeretett minket - gondolom, ez sokak furcsálják -, de amióta szerintük megtisztultunk, és kiváló, feddhetetlen emberekként léptünk újra a közönség elé, onnantól kezdve már elismertek minket. Azonkívül hónapról-hónapra, hétről-hétre egyre több ember kedveli a Quimby-t, aminek azért még mindig nem értjük az okát.

- Miért nem értitek?

Gerdesits Ferenc: Egyrészt mert rendkívül ostobák vagyunk. Másrészt a Facebook-oldalunkon feltettünk egy kérdést, mely így szólt: "Te mikor voltál először Quimby-koncerten?" Nagyon sokan a 2009-2010-es évtől datálták, hogy láttak minket először. Furcsa, hogy azóta ugrásszerűen nő a rajongóink száma. Mi ezt nem értjük.

Kiss Tibor: Az első rajongóink már középkorú emberek, sokgyerekes apukák és anyukák. Már sokszor a gyerekeik jönnek ki a koncertjeinkre, akiknek ciki, hogy jön velük a szülő. Mi egy középgenerációs zenekar vagyunk, ami abból a szempontból szerencsés, hogy most a legnagyobb a közönségünk.

- Sokan mondják, hogy a híresebb slágereiteknek mint az Ajjajjaj vagy a Most múlik pontosan című számaitoknak köszönhetitek, hogy hirtelen megnőtt irányotokba az érdeklődés. Igaz ez?

Gerdesits Ferenc: Elképzelhető. Bár egyik koncertünkön egy nagypapa odaszólt a kisfiúnak a Most múlik után: "Menjünk már Pistike, innen már csak csörömpölés lesz!"

Varga Livius: Majd kivezette a gyereket a koncertről.

Gerdesits Ferenc: Manapság viszont az ismertebb számainktól gyökeresen eltérő, keményebb és harsányabb számokra is ugyanúgy pogóznak a nyugdíjasok mint a fiatalok.

Varga Livius: Fülig ér a szájuk!