Játsszunk el egy pillanatra azzal a gondolattal, hogy belelátunk a Fidesz prominenseinek fejébe. Legyünk persze tisztában vele, hogy ez lehetetlen, a gondolkodásuk kiismerhetetlen, de mégis. Képzeljük el, mi játszódhat le az agytekervényeikben, amikor egy olyan kérdést kapnak, amit ők provokatívnak, netán kínosnak tartanak. Lássuk, mit mondanának a Karinthy-féle - nyers őszinteségre ösztönző - bűvös székben (az erősebb kifejezéseket a nyomdafestékre való tekintettel enyhítjük).
"Teringettét, mit képzel ez az alak. Velem szórakozik? Azt hiszi, nem veszem észre, hogy csak hergel? Pellengérre állítana, hogy aztán rajtam szórakozzon mindenki. Biztos felbérelte az ellenzék. A liberálisok. A komenisták. Az unió. Barack Obama. De bennem emberére talál. Olyat kap tőlem, hogy megemlegeti."
Mindez persze a pillanat tört része alatt suhan át az agyakon és aztán jön a válasz. Amit mindannyian megemlegetünk.
Tessék mondani - kérdezik a rezsibiztostól -, milyen alapon kérte be a rendelőintézet biztonsági kamerájának felvételeit az ellenzéki polgármesterjelöltek látogatása után? A válasz: bármilyen jogszabály alapján. Értsd: hiszen én bármit megtehetek, meg is teszek, ha pedig valakinek gondja van vele, akkor még törvényt is gyártatok hozzá.
Tessék mondani - kérdezik a Miniszterelnökség parlamenti államtitkárától - mikor is lesz végre kész a másodszor is átadott, de még mindig építési területnek látszó Várkert Bazár? A válasz: nagyjából 200-300 év, amit jósolok. Értsd: hiába kekeckedsz, én erről az egészről nem tehetek, de ha tehetnék, akkor sem mondanám meg, mert semmi közöd hozzá.
Így állnak a médiával és a sajtóval a hatalom képviselői 2014-ben, amikor ebben az országban minden a legnagyobb rendben van, virágzik a demokrácia és a sajtószabadság. De nem csupán az iménti esetek szereplőire - Németh Szilárdra és L. Simon Lászlóra - jellemző, amit leírtunk. Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester és milliárdos is megteheti, hogy nem áll szóba az RTL Klubbal, csak annyit bök oda, hogy azt ők úgyis tudják, miért. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke gyomorszájon vághatja az újságírót és aztán hosszan értekezhet arról, hogy őt mindig bántják. És így tovább, vég nélkül.
Ezek az esetek mind arról szólnak, hogy a Fidesz prominensei érinthetetlenek. Nyugodtan fölényeskedhetnek, nagyképűsködhetnek, önkényeskedhetnek. Úgy érzik, nekik mindent szabad, azt tehetnek, amit csak akarnak. Úgy vélik, a második kétharmados győzelem feljogosította őket arra is, hogy tegyenek mindenre és mindenkire. Nem pusztán a hatalom az övék, a teljes intézményrendszerrel együtt, hanem még a viselkedési szabályokat is ők hozzák. Ha ahhoz van kedvük, nyilatkoznak, de ha nincs, akkor nem. Azzal állnak szóba, akivel ők akarnak. Háborúskodnak az RTL Klubbal, de ha bántva érzik magukat, akkor cinikusan válaszolnak a Hír TV-nek is. Sőt, L. Simon államtitkár még azt is megengedi magának, hogy közölje, ha továbbra is így kérdeznek, "nehéz lesz az élet a Hír TV-nél" (tegyük hozzá: is).
Se vége, se hossza a pökhendi, fölényes válaszoknak. Tarlós főpolgármester éppúgy élen jár ezekben, mint a leszerepelt elszámoltatási biztosok. Ami persze érthető, hiszen állásukból adódóan nekik gyakrabban tesznek (tettek) fel kényes kérdéseket. Azokat pedig el kell(ett) valahogy hárítani.
A csúcson meg ott ül a kedves vezető, aki nem megy olyan helyre Amerikában, ahol kérdezni akarnak tőle. Ettől ugyanis elszokott. Itthon szépen becsomagoltan alákérdeznek. Ő az etalon. A többiek csak utánozzák.
És közben nyilván dühöngenek, hogy nekik miért tesznek fel kínos kérdéseket, ha a főnöknek soha.