Szabolcska törvényszéki egyesbíró előtt második napja folyik az a nagyarányú valutacsalási bűnügy, amelynek vádlottjai Grosz Gyula, Kisch Lipót, Spitzer-Salgó Béla és Spislmann Pál. Ezek az egyébként büntetett előéletű egyének a valutatilalmi rendelkezéseket nagyszerűen kihasználva, egész sereg embert károsítottak meg. Módszerük az volt, hogy schillinget és csehszlovák koronát kínáltak eladásra, de az átvett pénz ellenértékéül olyan papírkötegeket adtak át a vevőnek, amelynek csak a felső és alsó részén volt egy-egy bankjegy, közbül pedig újságpapír volt.
A pénteki tárgyaláson Bondi Arnold tőzsdebizományost, a valutacsalási ügy egyik károsultját hallgatták ki tanúképpen. Bondi elmondotta, hogy hogyan csaltak ki tőle 5400 pengőt a vádlottak. A bíró megkérdezte a károsultat, hogy miért nem tett a csalók ellen följelentést? Ez kijelentette, hogy maga sem tudja, hogy miért, de nem tett. Egyébként úgy hallotta, hogy Groszék a tőzsde táján ilyen módon 200.000 pengőt szedtek össze.
— Azért nem tettek följelentést, mert attól féltek, hogy valutavisszaélés miatt bajuk lesz, — állapította meg a bíró.
A tanú a továbbiakban elmondotta, hogy Groszt felelősségre vonta később, aki kijelentette, hogy nem ő a tettes. „Azt elismerem, hogy nemzetközi hamiskártyás vagyok, de ilyesmit azért nem csinálok" — mondotta Grosz neki.
A tárgyalást szombaton folytatják.
Népszava 1940. szeptember 7.
