Az északi sark fölfedezése

Publikálás dátuma
2014.09.09. 11:00

— Cook előadása. — Versengés az elsőségért. — Wellman útja elmarad - 

Még mindig nem dőlt el végleg az északi sark fölfedezésének a kérdése, az, hogy Cooknak, Pearynek avagy pláne mindkettőjüknek sikerült-e eljutniok az északi sarkra.

A legutóbbi óráknak nincs is különösebb eseménye, mint az, hogy Cook megtartotta első komolyan számba vehető előadását az útjáról, amelyet ő még mindig sikeresnek tart.

Másik eseménye a napnak az, hogy Peary táviratban tiltakozik Cooknak olyan állításai ellen, mintha az egyáltalán tett volna nagyobb utat észak felé. A harmadik esemény az, hogy Wellman, az az ugyancsak északamerikai léghajós, aki minden hónapban egyszer el akart indulni a léghajójával az északi sark fölfedezésére, de ugyancsak minden hónapban el is állt a szándékától, most, valószínűleg a Cook és a Peary sikereinek a hírére, lemondott az északsarki útról. 

Népszava 1909. szeptember 9.

Szerző

A serdülőkor dalai a legszebbek

Publikálás dátuma
2014.09.09. 09:30
Fotó: Facebook.
„Az én időmben teljesen más volt a zene, - gondolhatják az idősebb nemzedékek tagjai  Kate Perry legutolsó sikerdalát hallgatva - még a dalok sem olyan szépek, mint régen”. De hogy ne tűnjenek maradiaknak, zeneileg korrekt mondattal vágják ki magukat:” nem az én műfajom”.

A tudomány legutóbbi felfedezésének köszönhetően többé már nem kell rejtőzködni. Pszichológusok és tudósok állítják: a zene, amelyet gyerekkorunkban hallottunk sokkal szorosabban kötődik hozzánk, mint bármi más, amit hallgatunk. A szenvedély az első hajnal zenéje iránt, az első szerelem, vagy az első cigaretta emléke az idő multával sem tűnik el, sőt. Minél öregebbek vagyunk, az ifjúság dallamainak annál inkább sikerül visszahúzni bennünket az időben. Zenei nosztalgia? Nem éppen: több mint romanticizmus, a kémia is beleszól.

Egy tanulmány szerint, amelyet a montreali Neurológiai Intézet kutatói jelentettek meg az amerikai Nature Neuroscience-ben az agy tevékenységéről, a kedvenc dalok stimulálják az agy azon zónáit, amelyek felelősek a dopamin, a szerotonin, és az oxitocin termeléséért, amelyek képesek szabályozni bennünk a tetszés és a relaxáció érzését. Összefoglalva: minél jobban tetszik egy dal, annál többször kell meghallgatni, hogy jól érezzük magunkat.

De ha az ízlések meg is változnak, vagy igényesebbé válnak, a serdülőkor emlékei közül, legyenek jók vagy rosszak, azok maradnak meg, amelyeket szívesebben hallgatunk: ha például, véletlenül meghalljuk a rádióban azonnal késztetést érzünk, hogy felhangosítsuk. És ugyanez a helyzet, amikor azt vesszük észre, hogy magunkban dúdoljuk.

Tíz évvel ezelőttig, amikor a tudomány még nem volt képes ilyen mélységben bepillantani az agyunkba, úgy vélték, hogy a fejlődés az élet első éveiben következik be, de ez nem így van: a szürke állomány 12 és 22 éves kor között növekszik. Bizonyos régiók, mint például a prefontális kéreg, amely a gátlásokért felel, tovább növekszik, míg mások, mint a limbikus rendszer, a tetszés- és a jutalomérzet központja, rendkívül érzékenyek és ingerlékenyek. Így ennek a kornak a zenéje mindig kötődik az idegrendszerünkhöz.

Egy másik tényező, a növekedési hormonok jelentős termelődése. Daniel Levin egy esszé szerzője „neurológiai tűzijátékokról” beszél:, ezekben az években az osztálytársai előtti szerepléstől, az első szerelem kudarcáig, beleértve a dalokat is, minden rettenetesen fontos.

„Ahogy mondják, a zene az a lap, amelyre emlékeinket írjuk”- mondja a neurológus és pszichiáter Luigi De Maio. Serdülőkorunk dalai mindig kapcsolatban maradnak azzal a korszakkal, amikor személyiségünk kialakul: amikor egy idős ember magáról beszél, mindig a húszas éveire hivatkozik. És az emlékek sohasem szomorúak; idővel a harag és az agresszivitás elhalványul, még a rossz tapasztalat is része annak, amik vagyunk”.

Szomorú arra gondolni, hogy többé semmit sem értékelünk úgy, mint serdülő éveinkben? Meglehet, de ha egyetlen csóknak sem lesz olyan íze, mint az elsőnek, ha egyetlen nyaralásunk sem lesz olyan különleges, mint egyetemi éveinkben, a zene menedék marad, nem azért hogy visszatérjünk suta kamasz éveinkbe, hanem hogy önmagunknak érezhessük magunkat.

 

 

Szerző

Elképesztő! Átírták a Föld evolúciós történetét

Publikálás dátuma
2014.09.08. 21:30
Fotó: Thinkstock
Az oxigéntermelő életformák hozzávetőleg 3 milliárd éve jelentek meg a Földön - erre a következtetésre jutottak ír és indiai tudósok, akik eredményeiket a Geology folyóirat online kiadásában ismertetik.

A dublini Trinity College és a kalkuttai Presidency Egyetem geológusai India északkeleti részén, Orisza államban olyan fosszilis talajt (paleoszolt) találtak, amely kőzetekből, kémiai mállással, oxidáció révén képződött. Urán-ólom kormeghatározási módszert alkalmazva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a paleoszol 3,02 milliárd éve keletkezett - olvasható a ScienceDaily hírportálon.

Mint Quentin Crowley, a Trinity College docense, a tanulmány vezető szerzője rámutat, a fosszílis talaj "mintázata" arról tanúskodik, hogy a paleoszol emelkedett légköri oxigénszint mellett képződött. "Ilyen magas koncentráció csak fotoszintézissel biztosítható, olyan életformák segítségével, amelyek szén-dioxidból és napenergiából oxigént és vizet állítanak elő" - emelte ki a tudós.

Magyarázata szerint a Föld korai időszakában bolygónk légköre legfőképp metánból és szén-dioxidból állt, s alig-alig tartalmazott oxigént. Az általánosan elfogadott elméletek szerint 2,4 milliárd éve emelkedett meg a légkör oxigénkoncentrációja, az úgynevezett aerob fotoszintetizáló életformáknak köszönhetően, amelyek számára az oxigén nem volt toxikus anyagcsere-melléktermék. (A korábban létező életformáknak az oxigénhiányos, anaerob körülmények kedveztek). A "nagy oxidációs esemény" eredményeként jelentősen megnőtt a molekuláris oxigén tartalma a légkörben és az óceánokban, ez volt bolygónk egyik legnagyobb evolúciós váltása, amely anaerob organizmusok tömeges kihalását eredményezte, ugyanakkor lehetővé tette a komplex életformák kifejlődését.

"Az előkerült fosszilis talajminták segítségével betekintést nyerhettünk a sziklák kémiai mállási folyamatába. Vegyi összetételük változása ugyanis sok mindent elárul arról, hogy miként alakult át a Föld légköre 3,02 milliárd évvel ezelőtt" - emelte ki Quentin Crowley.

Ismertetése szerint 3,4 milliárd évvel ezelőtt gyakorlatilag nem volt molekuláris oxigén a légkörben. A közelmúltban Dél-Afrikában viszont olyan fosszílis talajokat találtak, amelyek tanúsága szerint már 2,96 milliárd éve emelkedőben volt a molekuláris oxigén koncentrációja a levegőben. Az indiai kutatások pedig még további 60 millió évvel korábbra tolták ki az oxigenizáció kezdetét. "Így a korábbi elméletekhez képest több mint 600 millió évvel előbb vette kezdetét a nagy oxigenizáció, amely az összetett életformák kifejlődésének kedvezett" - mutatott rá Quentin Crowley.
    
http://www.sciencedaily.com/releases/2014/09/140904121245.htm

Szerző
Témák
Föld evolúció