Az értelmiség árulásának minősített esete, amikor a jobb helyezkedés érdekében feladják önálló gondolkodásukat, hogy ezáltal könnyebben tudjanak dörgölődzni a hatalomhoz vagy azt megtestesítő személyhez. Ennek a magatartásnak ikonikus alakja a mi kamarai elnökünk. A lassacskán örökös elnöki címet viselő, eredetileg jogi végzettségű, egykori csempekereskedő örömeit is megvallotta a nyíregyházi közgazdász vándorgyűlés sokat megélt résztvevőinek. Megállapította azt az elvitathatatlan tényt, hogy gazdasági szemléletváltás történt 2010-ben, amelynek nagyon fontos eleme az volt, hogy hasonló gondolkodású lett, "azonos irányban indult el" a jegybank és a kormány.
A szónok nagy-nagy buzgalmában szinte észre sem vette, hogy a legközelebbi múlt felidézésébe piciny hiba csúszott. A Magyar Nemzeti Bank irányváltása mindössze másfél esztendős, bár a kormánytól független jegybank racionalitását vallók számára ez a 18 hónap túlságosan is hosszúnak tűnik, talán azért, mert a háborúban töltött évek duplán számítanak. Azonban a Matolcsy-féle unortodoxia, amit 2013 márciusában cipelt át magával az általa vezetett gazdasági minisztériumból a Magyar Nemzeti Bankba, nem azt jelzi, hogy "azonos irányban indult el" a jegybank és a kormány. A kettő gondolkodása egy és ugyanaz, a kormányfő egykori "jobb keze" jegybankelnökként is a gazdaságpolitika első számú alakítója, a versenyszféra növekedésének részbeni finanszírozója.
A jólneveltség azt kívánja, hogy a távollévőkről ne ejtsünk szót. A nyilvánosság elől többnyire el-elbujdokoló Matolcsy György ugyanis a nyíregyházi közgazdász-gyülekezeten annak ellenére nem jelent meg, hogy a napirend még előadóként tüntette fel. De ott állt az előadói emelvényen az a minden monetáris tapasztalatot nélkülöző alelnöke, aki másodszereplőként ki tudja hányszor helyettesítette a pofátlan alapítványok létrehozásában utolérhetetlen főnökét. Azokat az alapítványokról kellett magyarázkodnia Balogh alelnöknek, amelynek egyetlen célja van: a piacgazdaságot és a liberális gondolkodást vallókat meggyőzze arról, hogy ami világszerte eredményes volt - noha évszázadonként egyszer válságba torkollott -, az nálunk nem működik.
Magyarországon ugyanis minden másképp van. A jegybank, az alapkamat túlzott leszállításából képződött vagyon, amelyből csekély 50 milliárd forintot kótyavetyélnek el mindenféle épületre, - Balogh megfogalmazása szerint - közpénzből hoz létre közvagyont. Bár ehhez nincs joguk mondhatnánk, viszont az észérveknek ebben a hazában nincs helye, az alelnök szerint "mi úgy látjuk, hogy rendkívül jó helyre tettük” (a pénzt). Ha ők úgy látják, akkor a kormány is. Az irány azonos.