Orosz tervek az Északi-sark meghódítására

Az orosz-ukrán háborúskodás napjaiban a világ sok mindenre figyel, a legkevésbé azonban, valószínűleg, arra, hogy milyen erőfeszítéseket tesz Oroszország az Északi-sarkvidék meghódítására. Nem valamiféle új törekvés ez, az orosz médiában sokasodó cikkek tanúsága szerint azonban az ukrajnai helyzet most még eltökéltebbé tette a Kremlt.

Az Expert Online elemzője ennek okát abban látja, hogy az ukrajnai eseményekből az oroszok azt a következtetést vonták le, hogy a nyugati hatalmak nem érdekeltek Oroszország szuverén fejlődésében. Amiből a cikk írója szerint az következik, hogy Oroszország kizárólag magára és belső tartalékaira számíthat. Ez a felismerés egy sor stratégiai kérdés újragondolását követeli meg. Ebben a tekintetben az Északi-sark különleges jelentőséggel bír.

Újranyitnak egy katonai bázist

Az orosz északi-tengeri flotta hat hajója indult el a Barrents-tenger partján fekvő Szeveromorszkból az Új-szibériai-szigetek felé, ahol jelenleg felújítanak, s még idén újra megnyitnak egy katonai bázist - számolt be róla a Russia Today. Az északi tengeri flottillát alkotó hajók: a tengeralattjáró-üldöző "Levcsenkó Admirális", két nagy partraszálló hajó, a ""St George" és a "Kondopoga", a "Szergej Oszipov" tankhajó, a "Pamír" vontató és az "Alekszandr Puskin" darushajó. Az Arktisz felé tartó flottillát időnként atomjégtörők segítik majd. Oroszország tavaly küldött először felszerelést az Új-szibériai-szigetekre. A szigetcsoport legnagyobb tagja, a Kotelnij (Üst)-sziget, ezen kutatóállomás és katonai bázis is található. A bázist 1993-ban zárták be, Vlagyimir Putyin döntött arról, hogy ismét használatba veszik.

A világ még fel nem tárt gázkészletének a 30 százaléka, olajkészletének pedig mintegy 13-15 százaléka található itt. Amerikai szakértők is elismerik, hogy a sarki gázkészletek nagy része orosz területre esik. A Gazprom orosz gázbirodalom becslései szerint egyedül a Jamal-félszigeten és a hozzá tartozó sarki tájon legalább 16 trillió köbméter gáz rejlik, de a 22 trilliót is elfogadható becslésnek tartják.

A kitermelés ma már nem tartozik a vágyálmok közé. Az amerikaiak arra számítanak, hogy a század közepére a világ gázfelhasználásának a felét, de legalább 40 százalékát az Északi-sark fogja biztosítani. Ebből a versenyből Oroszország sem akar kimaradni. Nagyszabású tervek léteznek a térség gazdasági fejlesztésére.

Ennek egyik bizonyítéka a 2012 őszén a Jamal félszigeten végrehajtott gigantikus

gázberuházás, amelynek végső kifutása akár az is lehet, hogy egész Európát elláthatják innen gázzal. Hosszú azoknak a településeknek a listája is, amelyeken keresztül haladnak majd az új olajvezetékek. Stratégiai jelentőségű hidak és sztrádák épülnek meg néhány év alatt, s a nagy beruházások egyik legfontosabbja lesz az északi vasútvonal.

Nemcsak a természeti kincsek teszik vonzóvá ezt a térséget. Az Északi-sark válhat az Európát Ázsiával összekötő új közlekedési útvonallá a sokkal költségesebb déli helyett, amely az Indiai-óceánon és a Szuezi csatornán vezet keresztül. Az orosz partokhoz közeli Jeges-tenger igénybevétele 20 százalékkal csökkentené a teherszállító hajók költségeit.

Nem beszélve arról, hogy északon sem kalózokkal, sem a déli útvonalra jellemző egyéb veszélyekkel nem kellene számolni.Ehhez azonban többek között új kikötőket kell építeni északon. A több mint 8 ezer kilométer hosszú orosz partszakaszon mindössze két teljes értékű sarki tengeri kikötő van, az egyik nyugaton: Murmanszk, a másik a Távol-Keleten.

A Jamal-félszigeten már épülő kikötő után ezért a Nyenyec autonóm körzetben egy másik kikötő építéséhez is hozzálátnak. Az amerikaiak kiszámolták, hogy a legnagyobb ellenféltől, a jégtől 2025-ben már nem kell annyira tartani: az év nagy részében már nem lesz szükség jégtörő hajók igénybevételére. "Hála" a globális felmelegedésnek. A Lloyd's nagy-britanniai biztosító arra számít, hogy az északi teherforgalom 2021-ben a 2013 évi másfélmillió tonnáról 15 millió tonnára növekszik.

Ennek azonban veszélyei is vannak Oroszország számára. A jég olvadása az amerikai hadihajók előtt is megnyitja az utat. Ami az Expert Online elemzője szerint azt jelenti, hogy a hajókról kilőtt amerikai rakéták 16 perc alatt elérhetik Moszkvát és Oroszország európai részét. Ha másért nem, hát ezért is tekintik Moszkvában kulcsfontosságúnak azt, hogy katonailag is felkészüljenek az új helyzetre.

Felelős moszkvai szaktekintélyek is megfogalmazták azt a véleményüket, hogy a diplomáciai csatározások mellett az ország katonai erejével is alá kell támasztani a Kreml igényeit az Északi-sark ellenőrzésére. Különös tekintettel arra, hogy több mint egymillió négyzetkilométerrel szeretné a Kreml bővíteni sarkvidéki területeit. Ehhez, természetesen, diplomáciai úton nem sikerült megszereznie a többi érdekelt ország hozzájárulását.

Az Arktisz geostratégai jelentőségét az Egyesült Államok biztonsága szempontjából John Kerry, az amerikai diplomácia vezetője is aláhúzta, és nyomatékosan közölte, hogy az Északi-sarkon hazájára váró hatalmas kihívások rendkívüli jelentőségűek. Ez a magyarázata annak, hogy kidolgozták a 2014-2030 közötti északi-sarki stratégiát, amely az amerikai tengeralattjárók számának jelentős növelését és egy jégtörő flotta létrehozását is kilátásba helyezi.

Az orosz hadügyminisztérium is kidolgozta a sarkvidéki katonai fejlesztések programját. Előtérbe került a térséghez tartozó katonai repülőterek modernizálása és a bezárt támaszpontok felújítása. Mivel a jégtörő hajókról teljesen nem lehet lemondani, vízre bocsátották a Szahalin elnevezésű 3100 tonna vízkiszorítású jégtörő tankhajót, az évtized végére pedig elkészülnek az orosz nukleáris meghajtású jégtörők új generációját képező hajóóriások. A sarkvidéki viszonyokra kifejlesztett szállító helikoptereket adnak át a következő években.

Orosz lapokban arról cikkeznek, hogy évszázadokig tartott, amíg Oroszország a Krímen keresztül kijutott a Fekete-tengerre. A Balti-tengeri kijáratért Nagy Péter háborúzott a svédekkel. Azt írják, az Északi-tengeri kitörésért nem kell háborús áldozatokat hozni. Reméljük, igazuk lesz.