Orosz tervek az Északi-sark meghódítására

Az orosz-ukrán háborúskodás napjaiban a világ sok mindenre figyel, a legkevésbé azonban, valószínűleg, arra, hogy milyen erőfeszítéseket tesz Oroszország az Északi-sarkvidék meghódítására. Nem valamiféle új törekvés ez, az orosz médiában sokasodó cikkek tanúsága szerint azonban az ukrajnai helyzet most még eltökéltebbé tette a Kremlt.

Az Expert Online elemzője ennek okát abban látja, hogy az ukrajnai eseményekből az oroszok azt a következtetést vonták le, hogy a nyugati hatalmak nem érdekeltek Oroszország szuverén fejlődésében. Amiből a cikk írója szerint az következik, hogy Oroszország kizárólag magára és belső tartalékaira számíthat. Ez a felismerés egy sor stratégiai kérdés újragondolását követeli meg. Ebben a tekintetben az Északi-sark különleges jelentőséggel bír.

Újranyitnak egy katonai bázist
Az orosz északi-tengeri flotta hat hajója indult el a Barrents-tenger partján fekvő Szeveromorszkból az Új-szibériai-szigetek felé, ahol jelenleg felújítanak, s még idén újra megnyitnak egy katonai bázist - számolt be róla a Russia Today. Az északi tengeri flottillát alkotó hajók: a tengeralattjáró-üldöző "Levcsenkó Admirális", két nagy partraszálló hajó, a ""St George" és a "Kondopoga", a "Szergej Oszipov" tankhajó, a "Pamír" vontató és az "Alekszandr Puskin" darushajó. Az Arktisz felé tartó flottillát időnként atomjégtörők segítik majd. Oroszország tavaly küldött először felszerelést az Új-szibériai-szigetekre. A szigetcsoport legnagyobb tagja, a Kotelnij (Üst)-sziget, ezen kutatóállomás és katonai bázis is található. A bázist 1993-ban zárták be, Vlagyimir Putyin döntött arról, hogy ismét használatba veszik.

A világ még fel nem tárt gázkészletének a 30 százaléka, olajkészletének pedig mintegy 13-15 százaléka található itt. Amerikai szakértők is elismerik, hogy a sarki gázkészletek nagy része orosz területre esik. A Gazprom orosz gázbirodalom becslései szerint egyedül a Jamal-félszigeten és a hozzá tartozó sarki tájon legalább 16 trillió köbméter gáz rejlik, de a 22 trilliót is elfogadható becslésnek tartják.

A kitermelés ma már nem tartozik a vágyálmok közé. Az amerikaiak arra számítanak, hogy a század közepére a világ gázfelhasználásának a felét, de legalább 40 százalékát az Északi-sark fogja biztosítani. Ebből a versenyből Oroszország sem akar kimaradni. Nagyszabású tervek léteznek a térség gazdasági fejlesztésére.

Ennek egyik bizonyítéka a 2012 őszén a Jamal félszigeten végrehajtott gigantikus

gázberuházás, amelynek végső kifutása akár az is lehet, hogy egész Európát elláthatják innen gázzal. Hosszú azoknak a településeknek a listája is, amelyeken keresztül haladnak majd az új olajvezetékek. Stratégiai jelentőségű hidak és sztrádák épülnek meg néhány év alatt, s a nagy beruházások egyik legfontosabbja lesz az északi vasútvonal.

Nemcsak a természeti kincsek teszik vonzóvá ezt a térséget. Az Északi-sark válhat az Európát Ázsiával összekötő új közlekedési útvonallá a sokkal költségesebb déli helyett, amely az Indiai-óceánon és a Szuezi csatornán vezet keresztül. Az orosz partokhoz közeli Jeges-tenger igénybevétele 20 százalékkal csökkentené a teherszállító hajók költségeit.

Nem beszélve arról, hogy északon sem kalózokkal, sem a déli útvonalra jellemző egyéb veszélyekkel nem kellene számolni.Ehhez azonban többek között új kikötőket kell építeni északon. A több mint 8 ezer kilométer hosszú orosz partszakaszon mindössze két teljes értékű sarki tengeri kikötő van, az egyik nyugaton: Murmanszk, a másik a Távol-Keleten.

A Jamal-félszigeten már épülő kikötő után ezért a Nyenyec autonóm körzetben egy másik kikötő építéséhez is hozzálátnak. Az amerikaiak kiszámolták, hogy a legnagyobb ellenféltől, a jégtől 2025-ben már nem kell annyira tartani: az év nagy részében már nem lesz szükség jégtörő hajók igénybevételére. "Hála" a globális felmelegedésnek. A Lloyd's nagy-britanniai biztosító arra számít, hogy az északi teherforgalom 2021-ben a 2013 évi másfélmillió tonnáról 15 millió tonnára növekszik.

Ennek azonban veszélyei is vannak Oroszország számára. A jég olvadása az amerikai hadihajók előtt is megnyitja az utat. Ami az Expert Online elemzője szerint azt jelenti, hogy a hajókról kilőtt amerikai rakéták 16 perc alatt elérhetik Moszkvát és Oroszország európai részét. Ha másért nem, hát ezért is tekintik Moszkvában kulcsfontosságúnak azt, hogy  katonailag is felkészüljenek az új helyzetre.

Felelős moszkvai szaktekintélyek is megfogalmazták azt a véleményüket, hogy a diplomáciai csatározások mellett az ország katonai erejével is alá kell támasztani a Kreml igényeit az Északi-sark ellenőrzésére. Különös tekintettel arra, hogy több mint egymillió négyzetkilométerrel szeretné a Kreml bővíteni sarkvidéki területeit. Ehhez, természetesen, diplomáciai úton nem sikerült megszereznie a többi érdekelt ország hozzájárulását.

Az Arktisz geostratégai jelentőségét az Egyesült Államok biztonsága szempontjából John Kerry, az amerikai diplomácia vezetője is aláhúzta, és nyomatékosan közölte, hogy az Északi-sarkon hazájára váró hatalmas kihívások rendkívüli jelentőségűek. Ez a magyarázata annak, hogy kidolgozták a 2014-2030 közötti északi-sarki stratégiát, amely az amerikai tengeralattjárók számának jelentős növelését és egy jégtörő flotta létrehozását is kilátásba helyezi.

Az orosz hadügyminisztérium is kidolgozta a sarkvidéki katonai fejlesztések programját. Előtérbe került a térséghez tartozó katonai repülőterek modernizálása és a bezárt támaszpontok felújítása. Mivel a jégtörő hajókról teljesen nem lehet lemondani, vízre bocsátották a Szahalin elnevezésű 3100 tonna vízkiszorítású jégtörő tankhajót, az évtized végére pedig elkészülnek az orosz nukleáris meghajtású jégtörők új generációját képező hajóóriások. A sarkvidéki viszonyokra kifejlesztett szállító helikoptereket adnak át a következő években.

Orosz lapokban arról cikkeznek, hogy évszázadokig tartott, amíg Oroszország a Krímen keresztül kijutott a Fekete-tengerre. A Balti-tengeri kijáratért Nagy Péter háborúzott a svédekkel. Azt írják, az Északi-tengeri kitörésért nem kell háborús áldozatokat hozni. Reméljük, igazuk lesz.

Szerző

Ukrajna lehetett volna erős ország

Publikálás dátuma
2014.09.08. 07:31
Bársony András: Oroszfóbiások vagyunk, és nem tudunk mit kezdeni vele FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Hónapokon át folyt a gyilkos testvérháború Kelet-Ukrajnában, és még most is csak remélni lehet, hogy tartós lesz a fegyvernyugvás. Mit is fed a mostanában oly gyakran feltűnő "oroszbarát" meghatározás, hol húzódik Ukrajnában az etnikai, politikai határvonal, mi vezetett oda, hogy fegyverrel estek egymásnak? Mennyire volt ez benne a levegőben? Erről kérdeztük Bársony András volt kijevi nagykövetet. 

- Megéri Putyinnak a Krím és a kelet-ukrán kis földsáv akár beolvasztása, akár egy újabb Transznisztriává tétele?

- A dolog ennél sokkal fontosabb. Szevasztopol azon kívül, hogy történelmi mementó az orosz-török háborúk óta, a Földközi tengeren az egyetlen olyan kiépített mélytengeri kikötő, amit az oroszok birtokolnak. Hiába hosszú az orosz tengerpart, azok a kikötők, jelen pillanatban és még hosszú ideig, anyagi eszközök hiányában nem tudnak a mélytengeri kritériumoknak megfelelően átépülni. Az orosz hadiflotta főereje Szevasztopolban van, ennek komoly katonai és geopolitikai vonzatai vannak. A dél-keleti terület, ahol az utóbbi napokban előrenyomultak, tulajdonképpen Donyeck megye. Ez a rész szárazföldi összeköttetést tud teremteni a Krímmel. A király a tekintetben meztelen, hogy akár szabadságon lévő katonák, akár orosz önkéntesek jelentek ott meg, fegyverrel érkeztek, ami valójában a reguláris orosz hadsereg jelenlétét igazolja.

- Vagyis burkolt agresszió?

- Nem lehet tagadni, hogy Oroszország katonailag fellép a szeparatisták mellett. De miután Merkel és Obama is kijelentette, hogy nem szállítanak Ukrajnának fegyvert, nyilvánvalóvá vált, amit hangsúlyoztak is, hogy politikai megoldást kell találni, mert katonai megoldás nincs.

- Tényleg nincs?

- Nem tudnak odamenni. A NATO déli szárnyának erőssége Törökország, amely a térséggel a tengeren keresztül határos. De hát nem lehet Törökországot ráereszteni Oroszországra vagy Ukrajnára, a többiek meg nem tudnak hozzáférni. Azt is hozzá kell tenni zárójelben, hogy egyetlen európai kormány sincs meggyőződve arról, hogy politikai értelemben a mostani ukrán hatalomnak van jövője.

- Miért?

- Mert azt érzékelik, hogy az ukrán politikai elit semmilyen olyan elképzeléssel nem rendelkezik, amely szuverenitása helyreállítása esetén, képes tartósan, önerőből békehelyzetet teremteni - sem pénze, sem akarata nincs hozzá.

- Úgy tűnik, hogy a nagyvilág a Krímet lenyelte. Kelet-Ukrajnát is le fogja nyelni?

- Ha azt mondom, hogy Koszovó, akkor nagyon sok külpolitikus barátom azt fogja mondani, hogy nem szabad a szezont a fazonnal keverni.

- Meg azt, hogy az egyszeri és megismételhetetlen volt.

- Minden egyszeri és megismételhetetlen. Azt én elfogadom, hogy ott a genocídiumot is hatalmi rangra emelte Milosevics. Ezért ennyiben nem is összehasonlítható a kettő. De annyiban igen, hogy ma van egy Koszovó nevű független ország, amelyet még nem sikerült teljes mértékben integrálni, és több uniós ország sem ismeri el. Nincs abban a helyzetben a Nyugat - a NATO az EU -, hogy ha ez a három megye önálló államot hozna mégis létre vagy Oroszországhoz csatlakozna, aminek a valószínűsége kicsi ebben a pillanatban, hogy fizikailag meg tudja akadályozni. Nem minősítem, de hát pontosan tudjuk, hogy ilyen de facto helyzetek hallgatólagos elismerésére tucatnyi példa van.

- Az összes többi példa azért más, mert itt Oroszországról van szó. Európában mindannyiunknak van némi oroszfóbiája, plusz itt van az örökös orosz-amerikai, ezáltal orosz-NATO vetélkedés, ami mást súlyt ad ennek a konfliktusnak.

- Hát ez igaz. Oroszfóbiások vagyunk és az a probléma, hogy nem tudunk mit kezdeni vele. Világháborút mégsem lehet kirobbantani. Amúgy ez a terület Ukrajna számára a legfontosabb, de a világgazdaság számára lényegesen kevésbé. Oroszország számára is inkább csak egy erőpróba, Amerikától pedig olyan messze van. Nem azt mondom, hogy ők nem szeretnének itt sikert elérni, de egyelőre semmilyen eszközük nincs hozzá, mint ahogyan a NATO-nak sincs. A katonai opció az mindig létezik, de egy határon túl megjelenik a ráció. Oroszország határán nem lehet háborút nyerni. Ez cinikusan hangzik, de ők vannak ott helyzeti előnyben.

- Nekem úgy tűnik, hogy Ön úgy gondolja, végül is az lesz, amit Putyin akar.

- Azt gondolom, hogy a megoldás közelebb lesz ahhoz, amit Putyin akar, mint amit mi szeretnénk. De hát nem egyedi ez a történelemben, más nagyhatalmak környezetében más nagyhatalmak akarata érvényesült és fog érvényesülni a jövőben is.

Szerző

A Hamász megkezdte a lerombolt alagutak helyreállítását

Izraeli hírszerzési értesülések szerint a Gázai övezetet uraló Hamász megkezdte azoknak a föld alatti járatoknak a helyreállítását, amelyeket az izraeli hadsereg semmisített meg a július 8-án indított, Erős Szikla kódnevű hadművelet során - adta hírül vasárnap a Haaretz izraeli napilap, egy magas rangú tisztségviselőre hivatkozva.

A névvel nem említett forrás szerint az iszlamista szervezet alig két héttel a harcok beszüntetése után megkezdte előkészületeit a következő ütközetre Izraellel. A liberális napilap által idézett tisztségviselő azt is elmondta, hogy újraindult a fegyvercsempészet is az övezet és Egyiptom közti határvonal alatt húzódó, továbbra is működőképes alagutakon keresztül. 

Kairó fokozott katonai akcióinak egyik célja, a fegyverek és fegyveresek Gázából való átáramlását megakadályozni a határ két oldalát összekötő alagutak megsemmisítésével. A hadsereg szóvivője júliusban azt jelentette, hogy az alig tíz kilométer hosszú szakaszon az egyiptomi fegyveres erők addig több mint 1600 járatot számoltak fel.

A Haaretz szerint a Hamász újra megkezdte M75 típusú rakétáinak gyártását is, amelyek hatóköre Izrael központi régióira is kiterjed. A szélsőséges szervezet rakétagyártó kapacitásának mintegy 40 százaléka maradt meg az ötvennapos izraeli hadjárat ellenére.

Szerző
Témák
Hamász alagutak