Ukrajna lehetett volna erős ország

Hónapokon át folyt a gyilkos testvérháború Kelet-Ukrajnában, és még most is csak remélni lehet, hogy tartós lesz a fegyvernyugvás. Mit is fed a mostanában oly gyakran feltűnő "oroszbarát" meghatározás, hol húzódik Ukrajnában az etnikai, politikai határvonal, mi vezetett oda, hogy fegyverrel estek egymásnak? Mennyire volt ez benne a levegőben? Erről kérdeztük Bársony András volt kijevi nagykövetet.

- Megéri Putyinnak a Krím és a kelet-ukrán kis földsáv akár beolvasztása, akár egy újabb Transznisztriává tétele?

- A dolog ennél sokkal fontosabb. Szevasztopol azon kívül, hogy történelmi mementó az orosz-török háborúk óta, a Földközi tengeren az egyetlen olyan kiépített mélytengeri kikötő, amit az oroszok birtokolnak. Hiába hosszú az orosz tengerpart, azok a kikötők, jelen pillanatban és még hosszú ideig, anyagi eszközök hiányában nem tudnak a mélytengeri kritériumoknak megfelelően átépülni. Az orosz hadiflotta főereje Szevasztopolban van, ennek komoly katonai és geopolitikai vonzatai vannak. A dél-keleti terület, ahol az utóbbi napokban előrenyomultak, tulajdonképpen Donyeck megye. Ez a rész szárazföldi összeköttetést tud teremteni a Krímmel. A király a tekintetben meztelen, hogy akár szabadságon lévő katonák, akár orosz önkéntesek jelentek ott meg, fegyverrel érkeztek, ami valójában a reguláris orosz hadsereg jelenlétét igazolja.

- Vagyis burkolt agresszió?

- Nem lehet tagadni, hogy Oroszország katonailag fellép a szeparatisták mellett. De miután Merkel és Obama is kijelentette, hogy nem szállítanak Ukrajnának fegyvert, nyilvánvalóvá vált, amit hangsúlyoztak is, hogy politikai megoldást kell találni, mert katonai megoldás nincs.

- Tényleg nincs?

- Nem tudnak odamenni. A NATO déli szárnyának erőssége Törökország, amely a térséggel a tengeren keresztül határos. De hát nem lehet Törökországot ráereszteni Oroszországra vagy Ukrajnára, a többiek meg nem tudnak hozzáférni. Azt is hozzá kell tenni zárójelben, hogy egyetlen európai kormány sincs meggyőződve arról, hogy politikai értelemben a mostani ukrán hatalomnak van jövője.

- Miért?

- Mert azt érzékelik, hogy az ukrán politikai elit semmilyen olyan elképzeléssel nem rendelkezik, amely szuverenitása helyreállítása esetén, képes tartósan, önerőből békehelyzetet teremteni - sem pénze, sem akarata nincs hozzá.

- Úgy tűnik, hogy a nagyvilág a Krímet lenyelte. Kelet-Ukrajnát is le fogja nyelni?

- Ha azt mondom, hogy Koszovó, akkor nagyon sok külpolitikus barátom azt fogja mondani, hogy nem szabad a szezont a fazonnal keverni.

- Meg azt, hogy az egyszeri és megismételhetetlen volt.

- Minden egyszeri és megismételhetetlen. Azt én elfogadom, hogy ott a genocídiumot is hatalmi rangra emelte Milosevics. Ezért ennyiben nem is összehasonlítható a kettő. De annyiban igen, hogy ma van egy Koszovó nevű független ország, amelyet még nem sikerült teljes mértékben integrálni, és több uniós ország sem ismeri el. Nincs abban a helyzetben a Nyugat - a NATO az EU -, hogy ha ez a három megye önálló államot hozna mégis létre vagy Oroszországhoz csatlakozna, aminek a valószínűsége kicsi ebben a pillanatban, hogy fizikailag meg tudja akadályozni. Nem minősítem, de hát pontosan tudjuk, hogy ilyen de facto helyzetek hallgatólagos elismerésére tucatnyi példa van.

- Az összes többi példa azért más, mert itt Oroszországról van szó. Európában mindannyiunknak van némi oroszfóbiája, plusz itt van az örökös orosz-amerikai, ezáltal orosz-NATO vetélkedés, ami mást súlyt ad ennek a konfliktusnak.

- Hát ez igaz. Oroszfóbiások vagyunk és az a probléma, hogy nem tudunk mit kezdeni vele. Világháborút mégsem lehet kirobbantani. Amúgy ez a terület Ukrajna számára a legfontosabb, de a világgazdaság számára lényegesen kevésbé. Oroszország számára is inkább csak egy erőpróba, Amerikától pedig olyan messze van. Nem azt mondom, hogy ők nem szeretnének itt sikert elérni, de egyelőre semmilyen eszközük nincs hozzá, mint ahogyan a NATO-nak sincs. A katonai opció az mindig létezik, de egy határon túl megjelenik a ráció. Oroszország határán nem lehet háborút nyerni. Ez cinikusan hangzik, de ők vannak ott helyzeti előnyben.

- Nekem úgy tűnik, hogy Ön úgy gondolja, végül is az lesz, amit Putyin akar.

- Azt gondolom, hogy a megoldás közelebb lesz ahhoz, amit Putyin akar, mint amit mi szeretnénk. De hát nem egyedi ez a történelemben, más nagyhatalmak környezetében más nagyhatalmak akarata érvényesült és fog érvényesülni a jövőben is.