Vincenzo Basile írása a Népszavának;

Velencei Filmfesztivál;Borbély István;Pálos Gergely;Roy Andersson;Arany Oroszlán-fődíj;

2014-09-08 07:45:00

Svéd mese a velencei fesztiválgyőztes

A magyar operatőrökkel, Borbély Istvánnal és Pálos Gergellyel dolgozó svéd Roy Andersson A galamb aki az ágon ül és a létezésen gondolkodik című filmje nyerte az Arany Oroszlánt az idei Velencei Filmfesztiválon. Andersson szürreális jegyeket viselő filmje egy három részből álló sorozat záródarabja. A trilógia azt a kérdést járja körbe, hogy mit jelent embernek lenni.

Figyelemre méltó a zsűri által Arany Oroszlán-fődíjjal jutalmazott Roy Andersson filmje, A Pigeon Sat on a Branch Reflecting on Existence (A galamb, aki a faágon ül és az élet értelmén meditál).

Magam sokkal inkább éreztem úgy, hogy Larry Clark fújt ébresztőt a velencei fesztiválnak. Andersson filmje nyugodtan pereg, nem hagy mélyebb nyomot a nézőben. Az egyébként jó operatőri munkát azért érdemes megemlíteni, mert két fiatal magyart, Pálos Gergelyt és Borbély Istvánt dicséri.

Felfokozott várakozás előzte meg Abel Ferrara Pasolini filmjét, amely összefoglalja, egyszerűsíti, leredukálja a költő-rendezőt, leszűkíti a képet a homokosra, a film elején ugyanúgy, mint a végén, amikor alig 53 évesen brutális

gyilkosság áldozatává vált. Teszi mindezt nem azért, hogy leértékelje a személyiségét a homoszexualitása miatt, hanem hogy átméretezze, szemben a korabeli kultúrállásponttal, amely degradálta erkölcsi tartását, intellektuális és művészi magatartását.

Az OKP-val folytatott egykori vitáinak, a kalmárszellemű politikára irányuló irodalmi vádbeszédeinek, a prófétikus erejű vészjelzéseinek itt alig vagy épp semmi nyoma sincs. Felhasználja viszont a Porno-Teo-Colossal ötletét, amely Pasolini Saló-t követő filmje lett volna. Amit látunk: egy gigantikus orgia, ahol melegek és leszbikusok trágár szövegeket kántálnak patetikusan.

Ki tudja, mi volt a rendező fejében, amikor ezt az egészet kigondolta. Laura Betti színésznő, a Pasolini hagyaték gondozója volt haláláig, itt csak szinte önmaga árnyékaként jelenik meg. Összegezve az összhatást, a film inkább degradál mint rehabilitál, holott az eddig ismert Ferrarától nem ezt vártuk.

A vetítést követő sajtókonferencián valószínűleg mások is úgy érzékelték, hogy egyedül igazán Pasolinihez méltó csak Ninetto Davoli volt. Őszinteségével, hitelességével felmelegítette azok szívét, akik tisztelték, szerették a casarsai zsenit.

A Good Kill (Jó öldöklést kívánok) Andrew Niccol filmje Ethan Hawke főszereplésével egy amerikai expilótát mutat be, akit Irakban F-16-os bombázóval vetettek be, s onnan hazatérve előléptették egy nevadai katonai bázis vezetőjévé, ahol immár békés körülmények között folytathatja háborús játékait, drónok távirányításával.

Nevadából küldi a bombázókat Afganisztánba, 9-5-ig, hogy a munkaidő leteltével hazatérjen békés otthonába, családja körébe, ahol felesége és kislánya szeretete veszi körül. Elérkezik azonban a pillanat, amikor az egymásnak feszülő két szerep, a haza védelmezője és lelkiismeretfurdalása kirobban. Fontos döntést kell hoznia, ha el akarja kerülni, hogy megőrüljön. Javában Obama elnökségének idején járunk, hiszen a drónprogram 2010-ben indult és jelenleg is tart.

Díjat ugyan nem kapott, mégis alighanem a fesztivál másik mesterműve a bosnyák Vuk Ršumovi No one's child (Senki fia) című alkotása. A csodás Denis Muricot látjuk Pucka szerepében. A 6 éves kisfiút nem tudni, mikor és hogyan hagyták el egy erdőben a nyolcvanas évek végén. Túlélését annak köszönheti, hogy egy farkascsorda befogadta, de a vadászok felfedezik és elszállítják egy belgrádi árvaházba, ahol egy szociális gondozó "megszelídíti".

De túl sok nehézséggel találja szembe magát a gyerek, s noha nagy nehezen megtanul írni, olvasni, beszélni, további traumatikus elhagyatások ádlozata lesz. Magára maradva egy katonai csoport szippantja be és belecsöppen a 90-es évek elején dúló balkáni háborúba. Szorgalmasan lövöldöz, mint bármelyik katona, mígnem eljut a döntéshelyzethez: visszatér-e a hűséges farkascsordához vagy marad a bestiális emberek között.