A Nagymező utcai intézménybe – jelképesen – az örökös tagok megőrzött lábnyomain át vezet az út. Odabenn pedig Nino Rota örökzöld zenéje, Fellini 8 és fél című filmjének dallama fogad, vagyis az, amely már majdnem húsz éve a Halhatatlanok Társulatának nagyszabású gálaestjeit is kísérte.
Mindez persze már múlt idő, hiszen a közszolgálati Magyar Televíziónak 2010 óta – akárcsak az első Fidesz-kormány idején – nem kell ez az egyébként teljesen politikamentes program. Tavaly a Klubrádió karolta fel a kezdeményezést, ott készültek a társulatba újonnan bekerült művészek portréi. Hogy az idén lesz-e újra szavazás, azt még a társulatot és a műsorokat kezdetektől szervező Érdi Sándor és Szegvári Katalin sem tudták megmondani.
Így aztán a kiállítás megnyitóján az első érzés a hiányé. Hiszen a közönségnek és a művésztársadalomnak egyaránt hiányzik, hogy újabb tagokkal bővülhessen a Halhatatlanok Társulata. Ez ugyanis az egyetlen díj, amelyről a nézők döntenek, csakis és kizárólag a tehetség és a teljesítmények alapján. És persze hiányoznak azok az örökös tagok is, akik már csak az égi társulatban játszhatnak.
Ők már egyre többen vannak, de a fotók és az alattuk olvasható méltatások is jelzik, hogy örökké velünk lesznek, mert amit alkottak, az maradandó. Jó látni tehát – többek közt – Bessenyei, Darvas, Gábor Miklós, Garas, Sinkovics, Tolnay Klári, Tábori Nóra képeit, s emlékezni alakításaikra.
De még jobb volt persze örülni azoknak, akik a kiállítás megnyitójára is el tudtak jönni. Ott volt a nemzet színészei közül Haumann Péter és Tordy Géza, aztán – és újra a teljesség igénye nélkül – Galambos Erzsi, Lehoczky Zsuzsa, Kútvölgyi Erzsébet, Oszvald Marika, Orosz Adél, Koncz Gábor, Ötvös Csaba. Eljött a Kossuth-díjas operaénekes, Kalmár Magda is, de nem maradt sokáig, mert nem tetszett neki a fotója alatt olvasható egykori kritika.
Kétségkívül nem minden tablóra sikerült a legjobb képeket és a legjobb írásokat megtalálni, de a kiállítás ötlete és szándéka mindenképpen dicséretes és tisztességes. A tárlatot összehozó Kirschner Péter elmondta, régóta készült már rá, hogy ily módon is emléket állítson a kitűnő művészeknek és a nagyszerű kezdeményezésnek, a Halhatatlanok Társulatának. A Lengyel Intézet pedig partner volt ebbe, lelkesen támogatták a kiállítás létrehozását és megszervezték a megnyitót is.
Szinetár Miklós, az egykori gálaműsorok örökös rendezője arra emlékeztetett, hogy az örökös tagok milyen rengeteg élménnyel ajándékozták meg a közönséget. Akár hogyan is, ezeket a felejthetetlen pillanatokat mindig érdemes felidézni. Ebben segít a kiállítás, amely két hétig látható a Lengyel Intézetben.
