Die Presse;Prőhle Gergely;

2014-09-09 08:12:00

Mazsolák Magyarországról

Csak csodálkozni lehet Pröhle Gergelyen, aki a bécsi Die Presse-ben rózsás színekben festette a magyar romák helyzetét, Balog Zoltán emberi erőforrásügyi miniszter védelmében. Mintha nem épp Balog Zoltán szállt volna síkra szegregációért, a magyar iskolákban, és mintha nem nyomorogna és éhezne sok roma Magyarországon. Pröhle szemrehányást tesz Erich Hacklnak, aki szerinte vagy tévedett, vagy "politikai rosszindulatból" állította pellengérre a minisztert. Közben maga is elismeri: "Balog Zoltán az említett rádióinterjúban valóban félreérthetően fogalmazott a roma holokauszttal kapcsolatban…"

Amennyire kritikus Pröhle az osztrák újságíróval szemben, annyira megértő főnöke, Balog iránt, akitől szerinte nem lehet pontos fogalmazást elvárni egy olyan "érzékeny kérdésben", mint amilyen a romák ügye, hiszen "a politikai kapkodásban neki sem sikerülhet minden mondata".

Németországban, ahol Balog teológiát tanult, egy protestáns paptól elvárják, hogy pontosan fogalmazzon, pláne, ha a holokausztról van szó. Persze a református egyház Magyarországon sokkal toleránsabb - ne tévedjünk: a náci eszmékkel, nem egyébbel -, mint a német vagy osztrák egyházak. A Kárpát-medencében egy antiszemita pap nem veszíti el a palástot, ha meghív egy holokauszt-tagadót. Nem veszítheti el, hiszen mögötte nemcsak egy vallási közösség áll, hanem egy politikai párt is: a Jobbik. A Jobbik és a Fidesz olyan, mint a közlekedő edények rendszere. Mit sem tudnának tenni a kormánypolitikusok a Jobbik nélkül, amelyre mindannyiszor ujjal mutogatnak, valahányszor a külföldhöz beszélnek, de amellyel Magyarországon szoros ideológiai-politikai összhangban állnak.

Tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor maga vetett véget a pávatáncnak, annak tudatában, hogy a liberális demokráciákban nem fogadják el azon, hivatásos "bibliamagyarázók" érveit, akik nemzeti érdekről beszélnek, miközben csupán a közvetlen hívek meggazdagodásáról van szó. A Hetekben olvastam Hazafi Zsolt interjúját a kormány nemzetközi szóvivőjével, Kovács Zoltánnal. Szerinte Charles Gáti amerikai egyetemi tanár "cikkeinek esetében személyes sérelmeket, már-már gyűlöletet lehet felfedezni a magyar kormány iránt." Charles Gáti cikkeit a világ tekintélyes lapjai közlik, amíg Kovács Zoltán ezt nemigen mondhatja el magáról: "Három hete adtam egy 17 perces nyilatkozatot a BBC-nek, ami azóta sem került adásba." Félő, hogy Kovács itt a saját sérelmeit veri most le Gátin.

Soós András magyar humorista magyarázta el nekem a Kádár-korszak utolsó éveiben, amikor már nagyon romlott a helyzet, hogy miért oly türelmesek a magyarok: "Szántani lehet a hátukon, ha valaki közben az orruk elé tartja a nemzeti lobogót". Ez azonban ma már nem egészen így működik. A fránya magyarok százezrei mennek el a "munkaalapú államból", és ahelyett, hogy a Szingapurban vagy Törökországban keresnék boldogulásukat, inkább a "hanyatló Nyugaton" próbálkoznak, a liberális demokrácia és jóléti állam keretei között.

De a magyar kormányt ez érdekli a legkevésbé, hiszen akik elmennek, azok nagy valószínűséggel nem az ő híveik. Márpedig ők kizárólag a hívekért "dolgoznak", senki másért.