Mazsolák Magyarországról

Csak csodálkozni lehet Pröhle Gergelyen, aki a bécsi Die Presse-ben rózsás színekben festette a magyar romák helyzetét, Balog Zoltán emberi erőforrásügyi miniszter védelmében. Mintha nem épp Balog Zoltán szállt volna síkra szegregációért, a magyar iskolákban, és mintha nem nyomorogna és éhezne sok roma Magyarországon. Pröhle szemrehányást tesz Erich Hacklnak, aki szerinte vagy tévedett, vagy "politikai rosszindulatból" állította pellengérre a minisztert. Közben maga is elismeri: "Balog Zoltán az említett rádióinterjúban valóban félreérthetően fogalmazott a roma holokauszttal kapcsolatban…"

Amennyire kritikus Pröhle az osztrák újságíróval szemben, annyira megértő főnöke, Balog iránt, akitől szerinte nem lehet pontos fogalmazást elvárni egy olyan "érzékeny kérdésben", mint amilyen a romák ügye, hiszen "a politikai kapkodásban neki sem sikerülhet minden mondata".

Németországban, ahol Balog teológiát tanult, egy protestáns paptól elvárják, hogy pontosan fogalmazzon, pláne, ha a holokausztról van szó. Persze a református egyház Magyarországon sokkal toleránsabb - ne tévedjünk: a náci eszmékkel, nem egyébbel -, mint a német vagy osztrák egyházak. A Kárpát-medencében egy antiszemita pap nem veszíti el a palástot, ha meghív egy holokauszt-tagadót. Nem veszítheti el, hiszen mögötte nemcsak egy vallási közösség áll, hanem egy politikai párt is: a Jobbik. A Jobbik és a Fidesz olyan, mint a közlekedő edények rendszere. Mit sem tudnának tenni a kormánypolitikusok a Jobbik nélkül, amelyre mindannyiszor ujjal mutogatnak, valahányszor a külföldhöz beszélnek, de amellyel Magyarországon szoros ideológiai-politikai összhangban állnak.

Tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor maga vetett véget a pávatáncnak, annak tudatában, hogy a liberális demokráciákban nem fogadják el azon, hivatásos "bibliamagyarázók" érveit, akik nemzeti érdekről beszélnek, miközben csupán a közvetlen hívek meggazdagodásáról van szó. A Hetekben olvastam Hazafi Zsolt interjúját a kormány nemzetközi szóvivőjével, Kovács Zoltánnal. Szerinte Charles Gáti amerikai egyetemi tanár "cikkeinek esetében személyes sérelmeket, már-már gyűlöletet lehet felfedezni a magyar kormány iránt." Charles Gáti cikkeit a világ tekintélyes lapjai közlik, amíg Kovács Zoltán ezt nemigen mondhatja el magáról: "Három hete adtam egy 17 perces nyilatkozatot a BBC-nek, ami azóta sem került adásba." Félő, hogy Kovács itt a saját sérelmeit veri most le Gátin.

Soós András magyar humorista magyarázta el nekem a Kádár-korszak utolsó éveiben, amikor már nagyon romlott a helyzet, hogy miért oly türelmesek a magyarok: "Szántani lehet a hátukon, ha valaki közben az orruk elé tartja a nemzeti lobogót". Ez azonban ma már nem egészen így működik. A fránya magyarok százezrei mennek el a "munkaalapú államból", és ahelyett, hogy a Szingapurban vagy Törökországban keresnék boldogulásukat, inkább a "hanyatló Nyugaton" próbálkoznak, a liberális demokrácia és jóléti állam keretei között.

De a magyar kormányt ez érdekli a legkevésbé, hiszen akik elmennek, azok nagy valószínűséggel nem az ő híveik. Márpedig ők kizárólag a hívekért "dolgoznak", senki másért.

Egerek a laborban

Emberünk csak áll és bambán nézi, ahogyan az arisztokratát játszó újundokok megérkeznek Kötcsére, hogy meghallgassák kétmillió szavazó felkent elsőszámú tekintélyének emelkedett szavait. Néhány semmitmondótól eltekintve (a Rogán Tóni jól helybenhagyta az L. Simon Lacit, hehehe) undorral néznek át az érdeklődő sajtón. Nem a médiát utálják igazán (azt is), hanem a plebset, amelyet sehogyan sem akaródzik tájékoztatni. A népre hivatkozni jó, beszélgetni vele nem.

Emberünk csak áll és bambul, és ahogyan végigszánkáz a tekintete a politikai újeliten azt gondolja: a legjobb volna nem is tudni, mit hallgatnak ezek ott benn, a zárt ajtók mögött. Dehát, tetszik, vagy sem, mégiscsak a miniszterelnök szól, az egész ország kormányfője, aki magával emelheti, vagy döntheti a nemzetet. És emberünkben él a gyanú. Mert 2009-ben már megtörtént, hogy a "centrális erőtér" forradalmi gondolatát hónapokig elrejtették előle. Az urak már akkor bizonyították, alaposan megtanultak szivárogtatni. Most meg, ha már a kormányfővel éppen morc Magyar Nemzetben nem, hát akkor az "Orbán Viktor spirituálisan egy magasabb síkra jutott" Széles Gábor lapjában, ahol a minapig volt főszerkesztő kommentálja a kötcsei szavakat.

Eszerint a kormányfő végleg belehabarodott liberalizmus-fóbiájába. Azt mondta: "Elég volt a baloldal cinikus, liberális közbeszédéből, kultúrájából. A liberalizmus rossz, nekünk demokrácia kell és piacgazdaság, liberalizmus nélkül. Azaz a közbeszéd kultúrájának középpontjába hazánk érdekeit, a közjót kell állítani. Hasonlóan ez volt az egyik legfontosabb célkitűzése a kiegyezés (1867) utáni évtizedeknek, amit éppen a szabadelvűek - Deák Ferenc, Eötvös József, Tisza Kálmán, Tisza István - hajtottak végre. Igaz szabadelvűek voltak, nemzetiek és nem liberálisok."

Azt már megtanultuk, hogy a baloldali és a liberális gondolat legkevesebb megtagadja a haza érdekeit és a közjót. Azt most tanuljuk, hogyan lesz magyarra fordítása közben a liberalizus önmaga, a szabadelvűség gyilkosa. Ez az orbáni kozmológia magasabb spirituális síkja, ahol a szabadelvű nemzetiek, piacgazdaság-barát demokraták - a nemzeti, piacgazdaság-barát liberálisok pedig eltakarítandó, cinikus rosszak.

A helyzet azért ennél egyszerűbb. A kormányfő az egész országgal kísérletezik. Azt akarja igazolni, hogy nemcsak a fejében, hanem a valóságban is létezhet (tekintélyelvű) demokrácia és (állami) piacgazdaság liberalizmus nélkül. A kötcsei társaság tapsikolva követi. Mi meg már nem is kísérleti nyulak, csak egerek vagyunk e szakrális laboratóriumban. Bár nyugalom, némely halvérű emlős szerint a Norvég Alap civiljeinek irataiért reggel érkeztek meg tegnap a készenléti rendőrök. Nem éjjel. Az, pedig hogy az autójuk színe milyen volt, s hogy ablakán volt-e függöny, még nem szivárgott ki.

Szerző
Friss Róbert

Csak egy dudás

Még mondja valaki, hogy nem a pénzről szól a világ! Mit számít az a norvég "aprópénz" a költségvetés néhány tízmilliárdos kasszájában, gondolnák a kívülálló "civilek". Ebben is van némi igazság, de a "centrális erőtér" politikai gravitációja akkor lehet csak tökéletes, ha egyetlen forint sem csuroghat ki az uralkodó kétharmad a markából. Ha még annyi forrást sem enged át a nem neki szolgáló szervezeteknek, amiből még hidegvízre se, de tüntetésekre aztán semmiképpen nem futja. A Norvég Alap néhány milliárd forintjára tehát elsősorban azért fáj a kormány foga, hogy bebizonyítsa, ki az úr e hazában.

Lehet erre persze mindenféle ideológiát kitalálni. Mondhatja a nyilatkozatra kijelölt helyettes államtitkár, hogy "nem politizálásra adták a pénzt", meg azt is fejtegetheti, hogy szerinte mi "a civilek dolga", de mindez ködösítés. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében csak egy "dudás" lehet. Illetve lehetnek "dudások" mások is, feltéve, ha ugyanazt a nótát fújják, mint a kormány.
Ott van például a Civil Összefogás Közalapítvány, amely nyugodtan politizálhat, menetelhet, szerezhet álmatlan éjszakát a brüsszeli vezetőknek azzal, hogy tudomásukra hozza, ha nem változtatnak a "hozzáállásukon" majd odamennek a házuk elé. És írhatnak dorgáló levelet Obamának is, hogy nézzen jobban az újságírói körmére, mert ha nem, hát irgum-burgum! Ilyenkor persze a KEHI elnökének eszébe sem jut, hogy megvakarja a buksiját és feltegye magának a kérdést: nem kéne kiküldeni néhány vizsgálót, honnan szerzik és mire költik a pénzüket ezek a "pártatlan civilek"?

A napokban - meglehetősen szűkszavúan -, de felkerült a netre a CÖKA forrásainak kimutatása. Abból kiderül, hogy egy év alatt majd 300 millióval nőtt a bevételeik összege, amihez mintegy 40 millióval a Fidesz pártalapítványa is hozzájárult. A "mérleg" szerint 2013-ban a támogatóik többsége a vállalatok közül került ki. Ezt látva meg se fordulj a NAV elnök asszonyának fejében, miért nem a költségvetésbe fizették be ezt a pénzt a cégek? S ha ilyen jól megy nekik, esetleg a körmükre nézzenek, nincs-e ott még néhány eldugott milliócska. A KEHI is nyugodtan lapozhat, a CÖKA nem az ő ügyfelük, hiszen szó sincsen náluk állami pénzekről.

Persze azokra a más dalt fújó "dudásokra" oda kell figyelni. Ha nem hallgatnak a szép szóra és nem hajlandók a "terített betlire", majd jobb belátásra bírja őket néhány csuklyás-gépfegyveres-gólyóálló mellényes kommandós. Tegnap meg is jelentek a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai az Ökotárs Alapítványnál, meg a Demokratikus Jogok Fejlesztésért Alapítványánál, olyan erőkkel, mintha drogbárókra csaptak volna le.

Szükség is volt az óvatosságra, hiszen azok ott, ki tudja mire képesek.

Szerző
Somfai Péter