A váci börtön könyvtárszobájában kialakított stúdióban lázasan folyik a munka: a stáb a rabrádió műsorát tervezi, szerkeszt, hanganyagot vág, akárcsak egy "igazi" rádióstúdióban. A különbség annyi, hogy a szürke "munkaruhát" viselő stábtagok egytől egyig a börtön lakói. A Rács FM főszerkesztőjének megválasztott, informatikus végzettségű P. Tamás a vs.hu-nak elmondta: háromheti anyagot szeretnének felvenni előre, hogy október elején indulhasson az adás, ami kezdetben napi kétórás lesz, és tévén keresztül lehet majd fogni a börtön falain belül.
Hogy mennyire lesz népszerű a rabok között, hányan hallgatják majd, a főszerkesztő szerint attól is függ, kinél van a távirányító, szerinte ugyanis "a cellákban nincs demokrácia", és az adásnak versenyre kell majd kelnie a börtönben népszerű tévésorozatokkal. P. Tamás ugyanakkor úgy véli, hogy a rádió egyik behozhatatlan előnye, hogy a célcsoport ismert, pontosan tudják, milyen műsort állítsanak össze, milyen zenéket sugározzanak. A projekt két kezdeményezője, Hajdú Judit klinikai szakpszichológus és Braun Zsolt, a Rádió C és a BBC volt munkatársa szerint a rabokkal végzett közös munka problémamentesnek bizonyult.
Úgy vélik, ha a rabrádió tetszteni fog a váci börtön lakóinak, akkor az egri, a tököli és a balassagyarmati börtönben is elindítanák a műhelyfoglalkozásokat. A börtönrádiózás nemcsak azt a célt szolgálja, hogy a fogvatartottak elüssék az időt: a kezdeményezők szerint a munkában részt vállaló rabok számára "értelmes, rendszeres elfoglaltságot, szaktudást, más területen is használható számítógépes és kommunikációs ismereteket ad, valamint azt a tudatot, hogy a közösségért tesznek valamit".
A kezdeményezés mintájául az angol Prison Radio Association keretein belül működő Börtönrádió szolgál, ami napi 24 órában sugározza műsorát a szigetország számos büntetés-végrehajtási intézetében. Az első adásokat még 1994-ben hozták létre a BBC munkatársai. Az angliai mellett Svédországban szintén sikeresen működnek börtönrádiók. Hajdú Judit elmondása szerint Anglia 120 bőrtönéből már 112-ben szól rádió, a svéd fiatalkorú elítéltek pedig készítenek olyan adást, amely csak a szabad világban fogható. "Az angolok húsz éve csinálják, ezért rendszeres kapcsolatban vagyunk velük".
Azonban nem minden börtönlakó vehet részt a rádiózásban. A kezdeményezők közös döntése szerint azok, akik a legsúlyosabb kategóriába tartozó elkövetők, a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények elítéltjei vagy a médiában nagy visszhangot kapott bűnesetek szereplői, nem kaphatnak helyet a stábtagok között. Fontosnak tartják, hogy a mikrofonok mögött olyan elítéltek üljenek, akik magaviseletükkel, a jövőre vonatkozó, bűncselekményeket elkerülő terveikkel példaképként is szolgálhatnak rabtársaik előtt. "Azt szeretnénk, hogy a stúdiós státusz presztízst jelentsen, amiért érdemes erőfeszítéseket tenni" - írják.
Nem ez az első hasonló kezdeményezés a váci börtönben: az intézet falai között egy börtönszínház is alakult, már több éve tartanak drámafoglalkozásokat az elítélteknek, rendeznek színdarabokat. A váci börtönszínházról Halász Glória Vasfüggöny című dokumentumfilmje részletesen beszámol. A rádió, a színház és más kreatív foglalkozások, valamint a börtönbüntetés évei alatt biztosított munka és tanulási lehetőségek nem az elítéltek "luxus-kiváltságaiként" szolgálnak, terápiás jellegük miatt nagyon fontosak lehetnek. Az elítéltek nagy többsége nem lelketlen sorozatgyilkos; a foglalkozások, a közösségi munkában való részvétel, egy "kivételes" csoporthoz való tartozás érzése erősítheti az alkalmazkodást, motivációt nyújt, és segítheti a rabok társadalomba való visszailleszkedését.