Az utóbbi időben - úgy tűnik - elég hajmeresztőbbé válnak. Úgy viselkedik, mintha ő lenne a világ ura. Kinyilatkoztat, utasítgat, figyelmeztet, felhívja a figyelmet. Hogy mire? Azt talán még ő maga sem tudja. Egy biztos: Európa urának képzeli magát. Egyre nyilvánvalóbb, hogy egy maga teremtette álomvilágban él és nem hajlandó felébredni belőle. Pedig ő is tudja, hogy például az idei parlamenti választások előtt igazi kampány nem folyt, az ellenzék nem hallhatta a hangját - legfeljebb időnként és akkor is csak néhány percig. A hangjuk elveszett a Fidesz szónokainak hangözönében. Másról sem lehetett hallani, csakis a kormány óriási sikereiről. Pedig ezek a sikerek csak papíron szerepeltek, a valóságban nem.
Az egyszerű honpolgár szinte szédülten hallgatta a dicshimnuszokat. /Nem véletlen, hogy Orbán nem merte vállalni a nyílt vitát ellenfeleivel./ Az EU parlamenti választásokon a választásra jogosultak mindössze 28%-a ment el szavazni, néhány országban még ennyien sem. Ez azt jelenti, hogy a lakosság mindössze negyedének a körében aratott elsöprő győzelmet. De ezt "természetesen" figyelmen kívül hagyja. Mostanában sem lehet mást hallani, mint féktelen önbizalmat, dicsekvést. Európában "mi" teljesítünk a legjobban. Bár így lenne. De sajnos, nincs így. Ezek az eredmények kizárólag a meghamisított statisztikáknak köszönhetőek. Szerintem, Orbán már alig várja a választási év végét, mert legfeljebb addig tudja csak a sikeres gazdaságpolitikája látszatát fenntartani. A választások után pedig jöhet az özönvíz. Egyre inkább az az érzésem, hogy kezd belehülyülni a gőgjébe. Végeredményben folyton ismétli önmagát. Nem tudom elhessegetni magamtól azt az anekdotát, mely szerint az egyszeri ember addig ismétli a saját maga által kitalált hazugságokat, míg végül elhiszi a sok sületlenséget.
Hát, ilyen gondolatokkal hallgassuk a továbbiakban is az "örökös miniszterelnök" kinyilatkoztatásait.