Alkotmánysértések baljós árnyai

Lassan egy rémdrámába forduló szappanoperára kezd emlékeztetni fülkeforradalmi igazságszolgáltatásunk nagy találmánya: a törvényileg illetékes bíróságok helyett az Országos Bírósági Hivatal (OBH) által kijelölt bíróságokhoz történő perkijelölések-peráthelyezések ügye. A peráthelyezéseket hivatalosan a bíróságok tehermentesítésével, az egyenletesebb teherelosztás céljával igazolták. A nemes szándék mögött azonban sokakban inkább az igazságszolgáltatás politikai befolyásolásának a gyanúja merült fel. Ezt a gyanút erősítette a peráthelyezések politikai környezete, a megoldás jogilag aggályos volta és nem utolsósorban erről vallottak a rideg számok is.

A peráthelyezésekre 2012 februárjától októberéig került sor, negyvenegynéhány polgári ügyben és kilenc büntetőügyben. A politikai hatalom ennek jogi feltételeit két lépésben teremtette meg. Először is 2011-ben az újonnan létrehozott Országos Bírósági Hivatal elnökéhez, valamint a legfőbb ügyészhez delegálta azt a jogot, hogy a törvényileg illetékes bíróság helyett egy másik, első látásra nem azonosítható módon "megtalált" bírósághoz küldjék a pereket. A jogszabályi alapot pedig az eljárási törvények és a bíróságok igazgatásáról szóló törvény módosításával teremtették meg 2011 nyarán.

AB csiki-csuki

Az Alkotmánybíróság azonban 2011. december 20-án, mint alkotmányba és nemzetközi jogba ütközőt, megsemmisítette ezeket a jogszabályhelyeket. A politikai hatalomnak bő egy hét elég volt arra, hogy válaszul - második lépésként - az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései című közjogi kuriózumba ültesse a perkijelöléseket, és azokat ismét törvénybe iktassa. A legfőbb ügyésznél viszont már kimaradt ez a jogkör, igaz, a későbbiekben kiderült, hogy a véleményezési jogköre megmaradt, amivel a jelek szerint szintén el tudta érni célját.

2012-ben az OBH rögtön alkalmazta a perkijelölést, de az év végén az Alkotmánybíróság ismét hatályon kívül helyezte ezt a jogkört, először az Átmeneti Rendelkezésekből 2012 decemberében, majd 2013 év végén az alacsonyabb szintű törvényekből is. A kijelölt perek közben megkezdődtek, közülük igazából a kilenc büntető per lehetett érdekes, pontosabban ezek közül az a nyolc, amely elsőfokon a Fővárosi Törvényszéken indult volna. Ebből a nyolcból négy ugyanis olyan ügy volt, amely a politikai hatalom számára kiemelt jelentőséggel bírt.

Ezek egyike a Fidesz volt gazdasági szakértőjének a pere, a másik három pedig a Fidesz elszámolási programjának három csúcspere: a Hagyó-per, Sukoró-ügy és a Kocsis-féle MVM-per.

A Fidesz "elszámoltatási politikája" az a processzus, melynek során politikusaik "felfedezték" a korábbi kormányzat bűnügyeit, majd a nyomozóhatóságoknak is sikerült ezeknek a "társadalmi elvárásoknak" megfelelniük, és bíróság elé állították a kijelölt célszemélyeket. A bíróság elé állítás után jött a "meglepetés": a Fővárosi Törvényszék a több száz, egészen pontosan 531 darab - 2012-ben indult - büntetőperes eljárásából mindösszesen nyolc pertől szabadultak meg, ettől remélve a "nagymértékű tehermentesítést". (Az ügyszámokról még később lesz szó.) Ebből a nyolc perből négy volt az előzőek szerint politikailag kényes, így még nehezebben érthető, miért vállalták a jogilag több mint aggályos megoldással az ügyeknek a "törvényes bírájuktól" való eltérítését.

A kijelölt bíróságok közül Sukoró esetében egyértelműen bizonyíthatóan az ügyészség által javasolt bírósághoz került az ügy, sőt a kijelölt bíróság ügyelosztási rendje alapján nemcsak a bíróságot, hanem az eljáró bírót is egyben kijelölték. A másik két elszámoltatási ügyről szólva a Hagyó-ügy ahhoz a Kecskeméti Törvényszékhez került, amely a Zuschlag-ügyben hozott indokolatlanul szigorú ítéletet, míg a harmadik ügy Kaposvári Törvényszéke a földrajzilag legnehezebben megközelíthető bíróság címét vívhatta ki magának. A vádlottak érdekkörén kívül álló okból felmerült perkijelölés mindhárom esetben pluszköltségeivel és utazási nehézségeivel jelentett többletterhet a vádlottaknak és védőiknek.

2012-13-ban megkezdődtek a vidékre száműzött ügyek tárgyalásai, majd az Alkotmánybíróság 2013 decemberében - harmadik egymást követő évben kialakított jó szokását követve - ismét megsemmisítette (visszamenőlegesen) az ügyáthelyezést lehetővé tevő jogszabályokat. A folyamatban lévő perek közül nyolcból hétben ezt követően haladéktalanul megállapították az eljáró bíróságok illetékességük hiányát, és visszaküldték az ügyeket az eredetileg illetékes Fővárosi Törvényszékhez. Az érintettek jórészt örvendtek a jogállamiság diadalának - az Alkotmánybíróság sorozatos elmarasztalásain kívül a Velencei Bizottság is jogsértőnek találta 2013-ban a perkijelöléseket -, de a "baljós árnyak" ismét megjelentek az ügy körül.

Birák "fülkeforradalma"

Először az OBH nyilatkozott arról, hogy a folyamatban lévő ügyeket az Alkotmánybíróság döntése nem érinti. Tehát az AB lényegében csak a saját szórakoztatására helyezte hatályon kívül ismét ezeket a jogszabályokat, és nem a jogszerű állapot helyreállításáért.
Az AB-nél egyébként már ekkor is megmutatkozott a 2010-es választások után delegált új alkotmánybírák fülkeforradalmi, vagy másképpen unortodox korszellemet híven követő jogfelfogása, így csak szűk többséggel születhetett meg az alkotmánysértést kimondó határozat. A szűk többségnek is meg lehetett az ára, ugyanis az AB kimondta az alaptörvény-ellenességet, de a konkrét bírósági eljárásokat nem tartotta szükségesnek megsemmisíteni. Az Alkotmánybíróság nyakatekerten érvelt: "rendelkezései alaptörvény-ellenességüknek a megállapítása tehát elvileg a törvény erejénél fogva maga után vonja azok alkalmazása kizárását az alkotmánybírósági eljárás alapját képező ügyekben". Tehát az eljáró bíróságoknak automatikusan észlelniük kell a jogsértést, és az eljárásukat meg kell/kellene szüntetniük.

A következő baljós árny az a sajtóhír volt, amely szerint a Kúrián már dolgoznak annak a szakmai alátámasztásán, ami lehetővé teszi a kitelepített - nem mellesleg alkotmányellenesnek bizonyultan kitelepített - ügyek visszahelyezésének lehetőségén. A dolog pikantériája, hogy a pervisszahelyezésekkel kapcsolatosan a végső szót majd úgyis a Kúria mondhatja ki, feltéve, hogy a Fővárosi Törvényszék bármely okból visszadobja az ügyeket.

A baljós árnyak után következett a Fővárosi Törvényszék 2014. január 6-án közzétett kollégiumi tanácselnöki értekezletének az állásfoglalása, amely szerint - mivel már megkezdték a vidéki helyszíneken az ügyeket tárgyalni, és "csak" az ezt lehetővé tevő jogszabályokat semmisítette meg az Alkotmánybíróság - a tárgyalás megkezdésével (megelőzéssel) az illetékesség a vidéki bíróságokon rögzült. Az állásfoglalásról később kiderült, hogy "hallgatólagos" volt, azaz a tanácselnökök meghallgatták a kollégiumvezetőt, ám ennél lényegesebb problémák is felmerültek.

Mindent lehet?

Először is a Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy lehet alkotmánysértő jogszabályra jogot - illetékességrögzülést - alapítani. Tehát az Alkotmánybíróság hiába állapította meg az alkotmánysértést, amelynek veszélyére egyébként az érintett perek vádlottjainak védői már a tárgyalást megelőzően több esetben is hivatkoztak, az ennek alapján lefolytatott eljárások nem tekinthetőek jogsértőknek. Ezek után valóban felmerül, hogy mi értelme van az alkotmányosságnak, mert ha alkotmánysértően lehet eljárásokat lefolytatni, akkor mindent lehet.

Az illetékesség rögzülésével kapcsolatos másik szakmai aggály, hogy "az illetékesség megelőzéssel történő rögzülése" csak akkor működhet, ha a párhozamos illetékesség a tárgyalás megkezdésekor létezett, pedig eseteinkben ilyenről szó sem volt. Kizárólag az OBH döntése alapján lett illetékessége egy egyébként illetékességgel nem rendelkező bíróságnak. Ezt követően a fellebbezési joggal kapcsolatos tragikomikus közjáték után a perek a Kúriára kerültek, amely az előzmények után nem meglepő módon helyt adott a Fővárosi Törvényszék álláspontjának, és visszaküldte a pereket az OBH által kijelölt helyekre.

A perkijelölésekkel kapcsolatban jelenleg még legalább egy alkotmánybírósági eljárás van folyamatban, amely az alkotmánybíróság összetételében kora ősszel várható változásokat követően félő, már nem járhat olyan sikerrel, mint az előző években. Folyamatban vannak viszont a strasbourgi bírósági eljárások, amelyek már csak a Velencei Bizottság állásfoglalására tekintettel is szinte biztosan el fogják marasztalni a magyar állami szerveket. Ugyanakkor a tavaly decemberi alkotmánybírósági döntést követően még van egy tiszteletkör, amelynek végén a Kúria egy valóban a jogállami normáknak megfelelően létező jogkörében eljárva, de szakmailag téves döntést hozva próbálja a strasbourgi döntést kicselezni. Ugyanis egy téves bírói döntés önmagában még nem ütközik a nemzetközi jogba.

A "törvényesség őrei"

Az eljárás során további aggályokat okozott, hogy az ügyészség, amely "a törvényesség őre", olyan vehemensen ragaszkodott az alkotmánybírósági döntés előtti állapot fenntartásához, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy alkotmánybírósági döntést figyelmen kívül hagyni. Ráadásul a korábbi perkijelöléseknél olyan kölcsönhatás volt tetten érhető a bíróság és az ügyészség között, amely az ügyészség és a bíróság 1871-es különválasztását megelőző korszakot idézte fel.

A jogfilozófiai kérdések után még egyszer a rideg számokról: a tehermentesítés érdekében a Fővárosi Törvényszékről nyolc büntetőügyet helyeztek át az abban az évben indult 531-ből. Hogy ez a nyolc ügy mennyiben jelent tehermentesítést, arra szolgáljon összehasonlítási alapul az előző és az azt követő évben indult büntetőügyszám. 2011-ben 672 büntetőügy indult, 2013-ban pedig 702. Vagyis az áthelyezések évében eleve 141, illetve 177 üggyel volt kisebb az ügyszám, mint a szomszédos években. A peráthelyezéses nyolc ügycsökkenés tehermentesítő erejét tehát ezekhez a számokhoz lehet hasonlítani.