A legközelebbi napok eseményeire gondolva: csak a nyugati háború színterére nézhetünk várakozással. Az oroszokkal való mérkőzésben a németek Hindenburg-serege kizavarta a cárizmus katonáit Poroszországból, Oroszországban kergeti már őket, közülük húsz-harminc ezret ismét foglyul ejtett, ütegeikből százötven ágyút megint elszedett.
A másik nagy küzdőtéren, Galíciában meg ismét pihennek a fegyverek. A monarchia hadai a második lembergi csata után, miután tízezernél több orosz harcost foglyul ejtettek és vagy nyolcvan ágyút, zsákmányoltak, szünetet tartanak most. Haditudósítók adják a részleteit és a magyarázatát ennek a második nagy lembergi ütközetnek.
Az osztrák-magyar seregek a győzelem tudatában szüntették meg a támadást és az osztrák-magyar hadaknak a helyzete most, miután az előnyomulást, a támadást nagy siker koronázta, sokkal jobb, mint volt az első ütközetet követő napokban. Ez a jobb helyzet a nagy, a százezrek egymásra rohanását kényszerítő ütközet előtt: fölér akár-milyen kisebb jelentőségű győzelemmel. Milyen ez a jobb helyzet? —nem tartozik ez másra, mint a hadvezetőségre.
Nekünk el kell fogadnunk —. és az őszintehangú jelentések után elfogadja mindenki —, hogy ebben a második lembergi ütközetben való győzelmes előnyomulás valóban meg-teremtette ezt a jobb helyzetet. És bécsi lapjának — a „Zeit"-nak _— ilyen magyarázattal egy időben azt is jelentheti a tudósítója, hogy Banki és Auffenberg had-seregei egyesültek a főhadsereggel. A sajtóhadiszállásról való ez a jelentés, bár nem hivatalos. De nem várta-e mindenki ezt a híradást? Nem látszik-e a monarchia hadseregeinek a mozdulataiból az, hogy ennek az egyesülésnek meg kellett történnie? Nem jelentette-e hivatalosan legutóbb a vezérkar, hogy Dankl-hadsereg is kedvezőbb terepszakaszban fog gyülekezni?
„A krasniki győzők", a merészen Lublinnak tartó csapatok, a két óriási, napokig tartó csaták tüzét végigharcolt lembergi hősök seregei együtt vannak. Nagy félkör húzódik Galíciából be, Oroszország déli részébe. A fegyverek, az ágyuk, a harcokban edzett hősök óriási gyűrűje. Föl kell tartóztatni az orosz cárizmus rettenetes embertömegét! — ez a föladat most. Az orosz generalisszimusz is azt jelenti, amikor Rennenkampf poroszországi irtózatos vereségét enyhíteni akarja, hogy az orosz főhad-erő Galícia ellen vonult. A monarchia hadainak az a föladata, hogy az orosz áradat elé a fegyvereknek és a férfiaknak áttörhetetlen ércfalát állítsa föl. Ott áll most ez az ércfal!
Népszava 1914. szeptember 15.
