Globális fenyegetés

Publikálás dátuma
2014.09.16. 07:36
Továbbra is tömegesen menekülnek az emberek Irakból FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SPENCER PLATT
Gyors fellépésre serkentette a világot az Iszlám Állam (IS) ellen Francois Hollande egy Párizsban megrendezett nemzetközi konferencián, amelyen a dzsihadistákkal szembeni stratégiáról ejtettek szót. Lapértesülés szerint az Egyesült Államok légicsapásaihoz több arab ország is csatlakozhat. Mindenekelőtt azonban a kurd és az iraki szárazföldi erőket erősítenék meg.

A francia elnök úgy vélte, a világ minél több államának csatlakoznia kell a szélsőségesek elleni koalícióhoz, mivel "globális fenyegetésről van szó". Úgy vélte, nem szabad az időt vesztegetni. Felszólította az arab államokat és a nyugati partnerországokat, "egyértelműen" segítsék az iraki kormányzatot terrorizmus elleni harcában.

Arról is beszélt, hogy a mérsékelt szíriai ellenzéket "minden eszközzel" segíteni kell. A párizsi konferencián mintegy harminc ország képviselői vettek részt, s arról tanácskoztak, milyen szerepet vállalhatnak a terrorizmus elleni harcban. Franciaország még a megbeszélések előtt bejelentette első felderítő repülését Iraknak az Iszlám Állam által ellenőrzött része felett.

A gépek az al-zafrai (Arab Emírségek) bázisról szállnak fel. Jean-Yves Le Drian védelmi tárcavezető közlése szerint a bevetést előre egyeztették az iraki kormányzattal. A bázison harci- és felderítő gépeket állomásoztatnak a franciák. Párizs ugyanakkor azt is közölte, hogy jogi és katonai okok miatt nehezebb innen légicsapásokat indítani.

Az IS befolyásának növekedése megállíthatatlannak tűnik. Algériában egy radikális csoport bejelentette, elszakadnak az al-Kaidától és az IS-nek esküdnek hűséget. Közben az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte a brit David Haines "undorító és gyáva" meggyilkolását. Angela Merkel embertelennek nevezte Haines kivégzését. A David Cameron brit kormányfőnek küldött gyásztáviratában úgy foglalt állást, keményen meg kell büntetni a tetteseket.

Megdöbbenését fejezte ki az eset kapcsán, s együttérzését fejezte ki a hozzátartozókkal. Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter, aki részt vett a párizsi konferencián, arra utalt, ahol az Iszlám Állam az úr, "állandó az erőszak, a brutalitás, az öldöklés". Négy hét alatt három túszát is brutális kegyetlenséggel végezte ki az IS, Haines mellett két amerikai újságírót, James Foleyt és Steven Sotloffot is megölte.

Az Egyesült Államok számára komoly fegyvertény lehet, hogy - amint egy cikk erről tanúskodik - több arab ország is jelezte: Washingtonhoz hasonlóan légicsapásokat akar végrehajtani az IS állásai ellen. A magas rangú amerikai körökre hivatkozó cikkében a New York Times ugyanakkor azt közölte, egyelőre nem lehet számolni a légicsapások jelentősebb kiterjesztésével.

Nem várhatóak légicsapások százai, mint az öbölháborúk idején - hangoztatta a lap egyik forrása. Washington el akarja kerülni azt, hogy az IS elleni fellépést "Amerika háborújának" nevezze a világ. A stratégia szerint először a kurd és az iraki hadsereget erősítik. Ez azonban nyilván időt vesz igénybe. John Kerry amerikai külügyminiszter is azt közölte még vasárnap, hogy arab országok támogatására is számíthatnak az Iszlám Állammal szembeni légicsapások során.

Egy a Die Weltnek nyilatkozó iszlám-szakértő, Marwan Abou-Taam mutatott rá arra, miért is jelent komoly globális fenyegetést az IS. Azt közölte, az IS vezetője, Abu Bakr al-Bagtati "nagy nyomás alatt áll", mert bizonyítania kell, hogy az iszlamisták hasonló kaliberű vezetője, mint Oszama bin-Laden volt. Ehhez azonban a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokhoz hasonló akciót kellene felmutatnia.

A szakértő szerint ez is azt mutatja, milyen veszélyt jelentenek azok a dzsihadisták hazájuk társadalmára, akik a szíriai vagy iraki harcmezőről térnek vissza szülőhazájukba.

Szerző
Frissítve: 2014.09.15. 22:00

Viták forrása Hirohito szerepe

Kétszázmillió jent (csaknem félmilliárd forintot) emésztett fel, s majd huszonöt évbe telt, mire a minap Tokióban hivatalosan bejelenthették: befejezték a Hirohito volt japán császár pályafutását áttekintő, hatalmas történelmi munkát. Nem kevesebb, mint 61 kötetről, 12 ezer oldalt meghaladó összeállításról van szó.

Az 1989-ben elhunyt uralkodó életútjával kapcsolatos valamennyi lényeges dokumentumot összegyűjtötték: szüleinek írt, gyermekkori leveleitől, versein át, egészen a japán politikában rendre viharokat kavaró, háborús emlékhelynek tekintett Jaszukuni-szentéllyel kapcsolatos véleményéig.

Több mint 3100 irat került be az összeállításba, ezek jellegét igen, részletes tartalmát még nem tették közzé. Az életrajz készítői a császár kamarásainak naplóit is csatolták, több mint ötven emberrel készítettek interjút, végiglátogatták Japán minden prefektúráját, hogy a helyi dokumentumokat összegyűjtsék, s külföldi archívumokban is kutattak.

A monstre kiadvány publikálását a tervek szerint 2015 márciusában kezdik meg, az 1901-1920-ig terjedő időszakot felölelő két kötettel, s öt évbe telik majd, mire az utolsó, a magyarázó jegyzeteket tartalmazó, 61. kötet is napvilágot lát. Eredetileg 16 év alatt kellett volna elkészülnie a műnek, de kétszer is meghosszabbították a határidőt. Így is rekordidő alatt fejezték be, Hirohito nagyapjának biográfiáját például halála után ötven évvel publikálták.

Az életrajzot bemutatva a legnagyobb japán hírügynökség, a Kyodo s a japán lapok mintha igyekeztek volna visszafogni a várakozásokat, jóelőre jelezve, hogy a megjelenő anyagok "aligha változtatják meg alapvetően" a Hirohitóval kapcsolatos jelenlegi ismereteket.
Pedig a Krizantém-trón hajdani elfoglalójának tevékenységével kapcsolatban a szakértőkben jócskán támadhat hiányérzet.

Főleg második világháborús szerepe kapcsán akad történelmi kérdőjel szép számmal. Még nem tudni, kiderül-e a dokumentumokból, mit tett és miről tudott a távol-keleti szigetország legtovább, több mint 62 évig uralkodott császára Japán háborús korszakában? Mivel a dokumentumkötetek a császári udvartartás illetékeseinek irányításával készültek, leleplező anyagokra valóban vajmi kevés az esély.

Épp ellenkezőleg. Bekerült például egy olyan irat, amely arra utal: Hirohito már 1941 nyarán egy "önpusztító háború" kockázatáról beszélt az amerikai hadba lépéshez vezető, végzetes Pearl Harbor-i japán támadás előtt.  A történészek egy része kétségtelelenül úgy látja az egykori uralkodót, mint aki a hadsereg tehetetlen bábjaként kényszerűen elfogadta, de semmiképp nem irányította a Felkelő Nap országának terjeszkedését Délkelet-Ázsiában.

Más szakértők szerint azonban ez a kép alapjában hamis, s Hirohitónak voltaképp ugyanúgy a vádlottak padjára kellett volna kerülni Tokió kapitulációja után, mint a hitleri rendszer főbűnöseinek Nürnbergben. Akármelyik megközelítés álljon is közelebb az igazsághoz, borítékolható, hogy a kötetek közzététele új viták forrásává válhat Tokióban.

Pedig a felelősség kérdésén a történelem voltaképp "túllépett". A Japánt a két atombomba bevetésével legyőző Egyesült Államok vezetői - vélhetőleg indokoltan - úgy látták, hogy a császár elítélése, de akár még perbe fogása, vagy netán békés lemondatása is alapjában rázná meg a japán társadalmat.

Így Hirohito, aki 1945-ben rádióbeszédben jelentette be a nemzetnek a feltétel nélküli megadást, megmaradhatott szimbólikus, a japán nép egységét jelképező poziciójában, s csorbítatlanul fennmaradt a világ legrégebbi dinasztiájának számító japán uralkodóház is.

Szerző

Politikus - házaspár nyakig adósságban

Publikálás dátuma
2014.09.16. 07:32
Manuel Valls miniszterelnök Thévenoud társaságában FORRÁS: FACEBOOK
Kegyelemdöfés! - így kommentálták a múlt hét végén a vezető párizsi lapok, egy (volt) szocialista politikus házaspár anyagi összeomlását. A férj a legutóbbi hevenyészett kormány átalakulás után, már az új gazdasági miniszter ficánkoló államtitkárának érezhette magát,de úgyszólván csak pillanatokig. Amíg derült égből villámcsapásként ki nem derült, hogy ő és a felesége fűnek és fának tartozik, közösen szélhámoskodott.

Kedvenc volt Thomas Thévenoud, ez a rokonszenves és jóképű fiatalember. Francois Hollande elnöknek is beférkőzött a bizalmába, amikor a gazdasági tárcától távozott Arnaud Montebourg, az előző miniszter, mert kissé dogmatikus politikája nem fért össze az új irányvonallal, ő az új csoda ember mellett máris megkapta államtitkári kinevezését. És úgy érezhette ő is, hogy akárcsak ifjú gazdája, a helyén van, fiatalsága és hajlékonysága okán erre a hirtelen változásra termett.

Kedvelték bájos hitvesét is, aki úgyszintén a szocialista politika mellett kötelezte el magát, a szenátus elnökének lett a kabinetfőnöke. Két hét esztendős ikerlányukkal boldogan és gondtalanul éltek, amíg hirtelen és váratlanul ki nem derült, hogy eléggé tisztes jövedelmük ellenére is ki sem látszanak az adósságokból. Egyszerűen azért, mert senkinek sem fizettek, akiknek járt volna.

Fuccs lett a friss államtitkárságnak, világbotrány, be sem kellett mennie a minisztériumba bemutatkozni, a rend kedvéért közölte, sajnálja, ami kiderült, önként és dalolva kilép a Szocialista Pártból. Ami még tisztázásra vár, hogy lemondjon-e parlamenti képviselői mandátumáról is.

Karrierje delelőjén választották meg, és a visszaélések kiderülése után ez a visszalépés logikus is volna, de ő közölte, elnyerte a választók bizalmát, miért is kellene kolostorba vonulnia? Pillanatnyilag ekörül dúl az alkudozás, egyelőre eredménytelenül.Thomas Thévenaud a kitűnőek iskoláját végezte el, a világhíres Sciences Po-t.

Az államtudományok diplomájának a megszerzése után Laurent Fabius, Francois Mitterrand kiválasztottja mellett indulhatott el a pályán, majd utóbb folytathatta a másik szocialista politikus, Lionel Jospin árnyékában. Neje őnagysága ugyancsak politikai tanulmányokat végzett, őt Pierre Moscovici indította el a pályán. Az a politikus, aki keserves alkudozások után most nyerte el biztosi kinevezését az Európai Bizottság új első embere, Jean-Claude Juncker mellett.

A kilencvenes évek végére, a kétezresek elejére, mindketten egyszerre értek révbe. A férfiú "karizmatikus egyéniség"- mondták a beavatottak, Madame-nak pedig a politikai szimata "finom és legendás". Arra a hírre, hogy férjuram államtitkár lett, a hölgy tiszteletére pezsgővel koccintottak a szenátus elnökségén. Ekkor robbant a bomba. Az átvilágítási főhatóság tudatta az Élysée-palotával, hogy a házaspár háza táján pénzügyi bajok vannak. 

Jövedelmi és adóbevallásaik 2012 óta rapszodikus rendellenséggel késnek, ezért csaknem 13 000 eurós büntetést szabtak ki rájuk. Napok múltán, a politikusok életében mindig kéjjel vájkáló szatirikus hetilap, a Le Canard enchainé (Leláncolt kacsa) szellőztette meg, hogy Párizsban bérelt lakásukért három éven át "elfelejtettek fizetni', majd az derült ki, hogy Thévenaud időközben egy borértékesítő ügynökségnek volt a vezérigazgatója, és azzal gyanúsították, tevékenysége csalásra enged következtetni, jogi vizsgálat alá vonták.

Meglepő fordulat volt az is, hogy a házaspárnál egy napon végrehajtó jelent meg, követelve, fizessék meg végre az ikerlányok mozgásterápiai kezeléséért járó két esztendőn át mellőzött díjat.  Amire ez a kép összeállt, kezdték kérdezgetni a pórul járt államtitkár urat, hogy is megy ez? A felelet kissé meglepő volt: "Egész magánéletem akárcsak bordélyház volna. Aki ismer, tudja jól, hogy becstelen nem voltam soha, de irtózom az adminisztrációtól".

És ezt többen csakugyan bizonyítják is. Ifjúkorabeli cimborái néha tréfásan, néha meghökkenten regélik, ha bepillantottak az autójába, látták az egymás hegyén-hátán halmozódó nyitatlan borítékokat, dossziékat, összehajtogatott micsodákat. Megtörtént, hogy lakóhelyükön napokra elzárták a vizet, mert nem fizettek.

Amikor a Szocialista Párt központjában egy felelős csak úgy kíváncsiságból megkérdezte a Monsieur-t, vajon miért feledkezett meg róla, azt válaszolta, "ismersz, tudod, borítékot soha ki nem nyitok, irtózom minden papírtól". Most viszont megkímélték attól, hogy átvegye államtitkári kinevezési okmányát.

A közélet azonban inkább arra kíváncsi, hogyan fogják visszaszerezni tőle képviselői mandátumát, amelyet még virágkorában hajdani pártja színeiben szerzett meg. Vajon korabeli megválasztói már a tények ismeretében, belenyugszanak-e ebbe a szokatlan helyzetbe?

Légüres tér

Már csak ez hiányzott! - vélekedik a politikai elemzők többsége, a Thévenaud-ügy részleteinek kiszivárgása után. És még nincs vége semminek. A Trierweiler-könyv kasszasikerét követően (mert csak ennyi az eredménye, a volt államfői élettárs leleplezéseiről az a kommentárok lényege, hogy a hölgy az eladott példányok után máris euró milliomos), jön az újabb fenyegetés. A hírek szerint komolyabb, mert nem egy megunt pár bosszúja, hanem Hollande volt zöldpárti, környezetvédelmi minisztere, október közepére ígéri a kötetét.

Delphine Batho "Engedetlenség" címen teszi közzé vádjait, azok lesznek, az egész sztori vitriolos tollba mártva, mint értesült az előzetesekből a Le Monde. És Gérard Courtois (pontos szótári jelentése szerint "udvarias, előzékeny"), a lap vezető belpolitikai publicistája, egyáltalán nem finomkodva azt írta, politikai űr, a legrosszabb állapot. Szemügyre véve a sorozatban történteket, Courtois arra a következtetésre jut, hogy mindez akár nevetséges is lehetne, Beaumerchais komédiáiba méltó, ha nem volna végtelenül szomorú.

Mintegy leltárba sorolja, ki hol áll a mai francia mezőnyben. Hollande elnök "példás köztársaságnak" mondja államát, miközben kipenderített hajdani élettársa nem csupán lerombolni igyekezett az embert, beletiport a méltóságába is. A másik oldal, a konzervatív tábor élén Sarkozy, a volt államfő bohóc grimaszokkal készül a "nagy visszatérésre". Olyan zűrzavart teremt fölkészületlenségével, ha netán a választók kiábrándultsága okán parlamenti patthelyzet alakulna ki, elképzelhetetlen volna a vezetéshez nélkülözhetetlen társbérlet.

És akkor egyszer csak fölbukkan a Nemzeti Front élén Marine Le Pen, azzal a szöveggel, hogy akár holnap is kész átvenni a hatalmat. Ugyan mit is számít, jegyezte meg Courtois, hogy egyáltalán nincs kormányképes csapata. Mindez légüres térben megy végbe, de a Le Monde szerint ebben a jelenlegi őszi politikai nyitányban, nem ez a legnyugtalanítóbb.

Szerző
Frissítve: 2014.09.15. 22:37