A német röpülök tapasztalatairól a jelen háborúban, a „Frankfurter Zeitung" a következőket írja:
Az eddigi tapasztalatok szerint utópiának kell nevezni a háborút a levegőben. A röpülőnek föladata, hogy lásson s nem az, hogy harcoljon. A francia katonai aviatikusok is ezt az elvet követik. Így például egy német aviatikus nemrég egyik szemleútján két francia röpülőre bukkant. Mivel azt hitte, hogy meg fogják támadni, gyors elhatározással az egyik felé irányította gépét, mintha meg akarná azt támadni és lezuhantatni, erre mindkét francia röpülő megfordult és kitért a német elől. A röpülőre nagyon kellemetlen a puskatűz s főleg gépfegyverek tüzelése s ezek elől legjobb gyorsan nagyobb magasságba menekülni. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy ha a golyók a gép farészeit vagy vásznát érik, nem sokat árthatnak s csak akkor áll be veszedelem, ha a motor kényesebb részeit vagy a benzintartót érik. A tüzérség nem igen árthat a röpülőgépnek és csak egyetlen esetben fordult elő, hogy egy francia aviatikust a tüzérség lövegei lelőttek. Ez Garros volt, a híres röpülő, akinek neve magassági rekordjai révén vált ismertté. Amikor az ágyúgolyó érte gépét, az egy szempillantás alatt lángokban állt, s mint egy darab kő lezuhant a földre. Aviatikánk szervezetű kitűnő és minden aviatikai telep bőségesen el van látva fölszerelésekkel és minden szükséges anyaggal.
Röpülőinkről el lehet mondani, hogy rettenthetetlen bátorsággal bírnak és a legveszedelmesebb föladat teljesítését a legnagyobb hidegvérrel vállalják. Gépeiken a golyók okozta lyukakat beragasztják, mint egy céltáblán és keltezéssel látják el. Egynémely gép már jó sok helyen van betapasztva. Arról a hidegvérről és lélekjelenlétről, amellyel röpülőink bírnak, tanúskodik az alábbi történet is:
Egy fiatal aviatikus tisztet kiküldöttek egy sofőr kíséretében automobilon, hogy keressen egy alkalmas teret a leszállásra. Talált ilyet egy erdő szélén és épen kitűzte jelként a szokásos fehér szalagokat, amikor az erdőből hirtelen három francia zuáv lépett elő. Rögtön tüzelt rájuk és franciául rájuk kiáltott:
— Tegyétek le a fegyvert! Föl a kezekkel!
A zuávok lerakták fegyvereiket és megadták magukat. Alig múlt el ez a veszedelem, azon az úton, amelyen vissza kellett mennie, porfelleg mutatkozott és hamarosan fölismerte, hogy egy francia lovascsapat közeleg. Gyors elhatározással a három zuávot autójába vette, kettőt közülük megkötözött és melléjük ült a hátsó ülésbe a sofőr, aki zuávsipkát tett a fejére, a harmadik zuávot az első ülésen a vezető mellé kötözték. Azután megindította a gépet és merészen vad iramban elszáguldott az egész lovasezred mellett. A francia lovasok, látván a zuávokat, természetesen francia automobilnak tartották a járművet és készséggel tértek ki útjából. Minden baj nélkül érkezett meg a bátor tiszt övéihez és átadta három foglyát.
Népszava 1914. szeptember 20.