Bámulatra méltó példáját mutatta a demokrácia gyakorlásának Skócia a függetlenségi népszavazáson. Talán nem is fordult még elő, hogy egy referendum ilyen módon megmozgatott volna egy népet, Skócia lakosságának majdnem 85 százaléka leadta a szavazatát. S ha voltak is ütésváltások, csak képletesen, a viták, érvek csatájában. A nyertesek - a londoni kormány és a Jobb együtt kampány - nem kérkedtek győzelmükkel, a vesztesek - a skót nacionalisták - nem vitatták, hogy alulmaradtak.
Skóciából ugyan nem lesz önálló állam, de mégsem érzik úgy a skótok, hogy hiábavaló lett volna a voksolás. Az Egyesült Királyság, mint mondják, "többé nem lesz ugyanaz", mint eddig: a brit kormány rákényszerülhet az egész alkotmányos rendszer felülvizsgálatára. Edinburgh parlamentje bizonyosan több jogosítványt kap, s nagyobb szeletet a költségvetési tortából. A többi tartomány, sőt, még London városa is bejelentkezett, hogy nagyobb beleszólást szeretne saját ügyeibe. Kérdés persze, hogy valóban egy generációra napolták-e el a skót függetlenség kérdését, ahogyan David Cameron brit kormányfő reméli.
Fellélegezhetett az Európai Unió, hiszen Brüsszelben nagyon is tartottak attól, hogyan lehet megoldani Skócia ki- és belépésének dilemmáját, s méginkább attól, hogy megindulhat a szeparatista mozgalmak lavinája. Visszafojtott lélegzettel követték a skóciai voksolást mindazok az államok, ahol a skót referendum példája - a nemzeti önrendelkezés jogának tényleges gyakorlása - hangos visszhangra talált. Katalónia már novemberben a skót útra lépne, ha Madrid hagyná. Ez lesz a következő nagy erőpróba.