Zubin Mehta: Bécs zenéje az én világom

Publikálás dátuma
2014.09.21. 17:42
Foto: Zubinmehta.org
Az én zenei világom a két, úgynevezett bécsi iskolát öleli fel, Haydntól Alban Bergig, sőt, egészen Anton Webernig - mondta el a közmédiának adott interjúban Zubin Mehta világhírű karmester, aki kedden a Művészetek Palotájában lép fel az Izraeli Filharmonikusok élén.

"Természetesen ezen a két nagy korszakon kívül eső zeneszerzők műveivel is nagy szeretettel foglalkozom időnként, de alapvetően Bécs zenéje az én világom" - hangsúlyozta az indiai karmester, aki az osztrák fővárosban végezte zenei tanulmányait. Mint mondta, itt plántálták el benne azt a szakmai fegyelmet, amelyet a karmesteri munka központi erényének tart.

A kérdésre, kit nevez nagy karmesternek, Arturo Toscaninit említette. "Hihetetlenül fegyelmezett volt és mindig pontosan tudta, érezte, mit akarhatott a zeneszerző, amikor megírta a darabját. Számomra a zenei titok legnagyobb tudója Toscanini, aki rendkívül hű volt a kottához. Én pedig igyekeztem és igyekszem az általa kitaposott ösvényen haladni. Szerencsém volt, mert ehhez nagyon jó képzést kaptam Bécsben" - fejtette ki Zubin Mehta az interjúban, amelyet Bartók Rádióban hallhatnak az érdeklődők.

Bécsi fiatalkorát felidézve elmondta, gyakran látogatta a város dzsesszklubjait, ahol a legnagyobbakat hallhatta: "Duke Ellington és Louis Armstrong lenyűgözött, csodálatos zenészeknek tartom őket". Kitért arra is, hogy nagyon szereti az indiai zenét, de "minden esetleges híresztelés ellenére" nem ért hozzá, miként "a mai modern műfajokhoz" sem.

A karmester mesélt arról is, hogy érdekes módon soha nem vezényelt túl sok zenekart. "Az Izraeli Filharmonikusok és a firenzei Maggio Musicale a saját zenekarom, de ezek mellett igazából csak a Bécsi és a Berlini Filharmonikusokat vezényelem rendszeresen. És alkalmanként dirigálom a New York-i Filharmonikusokat vagy régi együttesemet, a Los Angeles-i Filharmonikusokat. De ezeken kívül szinte sehol nem járok vendégkarmesterként" - magyarázta.

Vallott mély szomorúságáról is két karmester barátja halála miatt. "Nehéz felfognom, hogy két olyan csodálatos barátot veszítettem el ebben az évben, mint Claudio Abbado és Lorin Maazel. De van még néhány közeli kolléga, barát, akik itt vannak és akikkel nagyon szoros kapcsolatban vagyunk. Abbado, Maazel vagy Daniel Barenboim és köztem soha az életben nem volt egyetlen hangos, rossz szó sem" - emelte ki Zubin Mehta.

Mint mondta, nagyon várja a keddi hangversenyt. "Az Izraeli Filharmonikusokkal nagyon régen jártam Magyarországon, ha jól emlékszem, 1987-ben. Ez nagyon régen volt, úgyhogy épp itt az ideje, hogy ezzel a zenekarral is kipróbáljam az önök nagyszerű koncerttermét, ahol néhány hónapja a Bécsi Filharmonikusokkal jártam" - fogalmazott.

Beszélt arról is, hogy egy nagyszabású turné keretében érkeznek Budapestre, amely Szibériában, Irkutszk városában kezdődött, majd Észak-Európában folytatódott, végül Prága után utolsó állomásként érkeznek a magyar fővárosba. "A filharmonikusokkal csakis Izrael pozitív oldalát akarjuk megmutatni" - mondta.

Az izraeli-palesztin konfliktusról úgy vélte: a két népnek végre meg kell győznie egymást, hogy akarnak és igenis tudnak együtt élni, egymás mellett, barátságban. "Nagyon hiszek benne, hogy a közeli jövőben létrejön az önálló Palesztina" - hangsúlyozta.

A kérdésre, hisz-e abban, hogy a zene és a művészetek a világ problémáira megoldást jelenthetnek, azt felelte: "ebben hinni kell. Mindig a békéért kell zenélni".

Szerző
Témák
zene Zubin Mehta

Reisz Gábor: az volt a célom, hogy a VAN magyar legyen

Kellemes meglepetés volt Reisz Gábor rendező számára, hogy külföldön is értik a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmet, amellyel az volt a célja, hogy magyar problémákról szóljon magyar karakterekkel. Az alkotás elnyerte a miskolci CineFest nemzetközi filmfesztiválon a zsűri nagydíját.

Az elsőfilmes rendező az MTI-nek felidézte: az idei Karlovy Vary-i fesztiválon - ahol a film az East of the West versenyprogramban szerepelt - azt tapasztalta, hogy a mozi "lényegi részét értik külföldön is, ami furcsa és elképesztő". Egyszerűen az volt a célunk, hogy magyar legyen - fűzte hozzá.

A film Áronról, egy sodródó 29 éves filmszakos frissdiplomásról szól, akinek általános bizonytalanságát és elveszettségét a barátnőjével való szakítás is fokozza. Az írást és minden mást is egyre csak halogató fiú egyszer kap egy üres jegyzetfüzetet.

Reisz Gábor elmondta: alapvetően úgy képzelte el ezt a kallódó generációt képviselő karaktert, hogy ebbe a füzetbe sosem fog kerülni semmi, ám a forgatás és az azzal párhuzamosan zajló vágás során rá kellett jönnie, hogy ez nem így van. Azt, hogy Áron képes lesz írni, vagyis túllépni életének ezen a megrekedt szakaszán, nem akartam túlságosan direkten jelezni, arra is építettem, hogy a néző is ebben reménykedik - jegyezte meg.

Azzal kapcsolatban, hogy Áron egy időre Lisszabonba utazik, a rendező kifejtette: itt nem a húszas évei második felében járó generációt érintő másik általános jelenségről, az emigrációról van szó, csupán arról, hogy a főszereplőnek környezetváltozásra van szüksége ahhoz, hogy jobban fel tudja vállalni saját magát és túljusson a szakításon. Ebből a nemzedékből tulajdonképpen csak egy olyan szereplő van, aki "klasszikus felnőtt", vagyis értelmes munkája, felesége, normális élete van, ez Áron bátyja. Neki az a szerepe, hogy frusztrálja Áront, hiszen elég nyomasztó tud lenni, hogy valaki sínen van, ha te viszont nem: csak a hibáidat látod mellette - fogalmazott a rendező.

Reisz Gábor megjegyezte: bár sok mindent a saját életéből merített, Áron nem ő. A karakterbe belegyúrta a saját tapasztalatai és érzései mellett a baráti-ismerősi körében látottakat (továbbá a film egészét tekintve inspirációs források voltak az Annie Hall és a Diploma előtt című filmek). A forgatáson ehhez még a főszereplőt játszó Ferenczik Áron, Reisz Gábor egykori rendezőszakos osztálytársa is hozzátette a magáét. Az például, hogy a filmbéli Áron sokszor lábujjhegyen áll, Ferenczik Áron sajátja és nekem tetszett, hogy ez a lebegő, sodródó karakter mindig tíz centivel feljebb van, mint a többiek - jegyezte meg a rendező.

Azzal kapcsolatban, hogy a filmben Áront és barátait nem hivatásos színészek játsszák, a rendező elmondta: mivel szerinte ez a generáció valahogy más nyelvet beszél, koncepciózusan különülnek el nemzedéki alapon a profi és félprofi színészek.

Mivel a diplomafilmre nagyon kevés pénz állt rendelkezésre, az alkotás csak "gerillamódszereket" alkalmazva és rengeteg baráti segítséggel készülhetett el. Így például a budapesti és lisszaboni külső helyszíneken a járókelők között forgattak, de részben ez az oka annak is, hogy Reisz Gábor a rendezés és forgatókönyvírás mellett operatőrként és zeneszerzőként is jegyzi a filmet. Míg a zenéért már több korábbi filmjénél is ő felelt, eddig csak egy alkotását, a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijére készített filmjét fényképezte. Bár szívesen tért vissza a kamerához, mint mondta, sohasem tudta volna megcsinálni a filmet operatőr barátai segítsége nélkül.

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant október 30-tól vetítik országszerte a mozikban.

Szerző

Elhunyt Kemény Endre

Életének 90. évében meghalt Kemény Endre karmester, hegedűművész, zeneakadémiai tanár - közölte Hollós Máté, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke.

 Kemény Endre, akit a vidék zenei életének fejlesztésében végzett kiemelkedő munkája elismeréséül a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel is kitüntettek, szombat este hunyt el. Temetéséről később intézkednek.

Kemény Endre 1925. április 4-én született Budapesten. A Nemzeti Zenedében Kladivkó Miklósnál tanult hegedülni és igen mély benyomást szerzett Lajtha László tanítványaként.

Somogyi Lászlónál végzett zeneakadémiai karmesteri tanulmányait követően 1949-ben lépett a Székesfővárosi Zenekar karnagyi dobogójára, majd rendszeresen vezényelte a Rádiózenekart és a MÁV Szimfonikusokat is.

Az 56-os forradalom után megalapította a Bartók Béla Kamarazenekart, amely rendszeres szereplője lett Budapest koncertéletének és olyan szólistákkal működött együtt, mint Ungár Imre, Kovács Dénes, Perényi Miklós vagy Onczay Csaba.

Az 1970-es évek elején vette át a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekar irányítását és a félhivatásos együttesből országos sikereket arató koncertzenekart fejlesztett. 16 évi vezetése alatt Fischer Annie, Kocsis Zoltán, Pauk György, Frankl Péter, Rados Ferenc és más, igen rangos szólisták fogadták el meghívását.

Számos kortárs alkotás bemutatója fűződik nevéhez, így Lendvay Kamilló Travestia című műve és 14 ősbemutatón túl is sokat tett Kósa György szimfonikus és oratorikus életművének megismertetéséért.

Kemény Endre a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékzenekarát is nemzetközi sikerekhez juttatta, és az intézeten kívül a Zeneakadémián is több nemzedék neves művészeinek kamarazene tanára volt.

Szerző