Vendégkommentár: Végeérhetetlen történet

A Strasbourgi Emberi Jogok Bíróságának áprilisban hozott döntése, mellyel a jogfosztott magyarországi egyházak rehabilitálását kötelezővé teszi, szeptember 8-án jogerőre emelkedett. Sokat mondó a magyar kormány nevében megszólaló EMMI nyilatkozata, mely egyrészt az ország elleni méltatlan támadásnak tekinti a határozatot (megjegyezzük, ilyet még a már szintén volt pervesztes Oroszország sem állított), másrészt a pernyerteseket újfent a haszonszerzés mohó vágyával gyanúsítja meg. Pedig csak arra szomjazunk, hogy alapvető jogainkat az európai normáknak megfelelően gyakorolhassuk, és a szegényekért, elnyomottakért a vállalt szolgálatunkat elvégezhessük. A történetnek még sokáig nincs vége.

A Parlament múlt heti ülésén elhalasztotta a mindenféle vizsgálaton átesett és egyébként a jelenlegi törvények próbáját kiálló egyházak jogainak helyreállításáról szóló szavazást. Ezen a héten ismét napirenden lesz az ügy. Gyanítható, hogy a honatyák a kormányzó pártok összevont lelkiismerete alapján egységesen nemmel fognak szavazni. Ekkor az Alkotmánybírósághoz fordulhatunk, majd újra Strasbourghoz. Közben pedig talán ismét átalakítják az egyházi törvényt, melyre immár nem lesz érvényes a mostani strasbourgi döntés. De a gátlástalan hatalmat néhány órára vagy egy-két napra megállítani is Istennek tetsző dolog.