Szinte látom a kormánypárt korifeusainak ravasz tekintetét, miközben összedugják fejüket, hogy megtanácskozzák, hogyan foszthatnák meg a köztársaság honi híveit a nemzetközi jogorvoslat lehetőségétől, amely úgyszólván az utolsó akadályt jelenti az Orbán-rezsim antidemokratikus intézkedéseinek útjában; különösen, hogy hamarosan az Alkotmánybíróság sem fog többet jelenteni egy gittegyletnél, valamint az ombudsmani hivatalt is egyre súlyosabb támadások érik.
A közelmúltban több nagy horderejű, a magyar kabinetre nézve kedvezőtlen döntést is meghoztak Strasbourgban. A nemzetközi jogi grémium immár többedszer meszelte el az egyházügyi törvényt, részben az állam és az egyház szigorú szétválasztásának követelményére hivatkozva. És a budapesti házelnök is beleszaladt egy pofonba. Kiderült, hogy Kövér László az ellenzéki képviselők szabad véleménynyilvánításhoz való jogát korlátozta, amikor az emlékezetes parlamenti performance miatt bírságot szabott ki rájuk.
Nem lesz könnyű dolga Orbán agytrösztjének. Úgy kell a nemzetközi bíróságok magyarországi hatáskörét korlátozni, hogy az intézkedés lehetőleg ne járjon együtt automatikusan az uniós pénzcsapok elzárásával. Brüsszel pénze nélkül a rezsim mozgástere a keleti nyitás ellenére is megszűnne. Trócsányi László igazságügyi miniszter nyilatkozta nemrégiben a HVG-nek: "Nem mindegy, hogy külföldi vagy hazai igazságügyi fórum előtt folynak a nagy jelentőségű jogviták. Az intellektuális munka elkezdődött a tárcánál annak érdekében, hogy lehetőleg mindenki számára elfogadható megoldás szülessen. Úgy kellene tudni garantálnunk, hogy a magyarországi jogvitákat elsődlegesen idehaza bírálják el, hogy közben az alaptörvényt se okvetlenül kelljen módosítani." A kijelentésből ítélve a kormány nagyon elszánt; még a "gránitszilárdságú" alaptörvény további farigcsálásától sem riadna vissza a cél érdekében. Arról nem szól a fáma, vajon az ötletgazdák egyeztetni kívánnak-e az Európai Unió illetékeseivel is, mielőtt az ominózus intézkedést életbe léptetnék.
Pedig a kulcskérdés az, Brüsszel ugyan mit fog lépni az EU renitens tagállamának újabb sakkhúzását követően. Úgy tűnik, Washingtonban tisztábban látják, mekkora veszélyt jelentenek Orbán Viktor autokratikus törekvései az egész euroatlanti közösségre nézve, illetve hogy az appeasement, a megbékéltetés politikája Magyarországot illetően csődöt mondott. Nem véletlenül szólalt fel civiljeink védelmében az Egyesült Államok bécsi EBESZ-képviseletének vezetője is. Az amerikai diplomaták józansága mögött ott a keserves történelmi tapasztalat. Az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozatban díszeleg a megállapítás, miszerint "minden ember egyenlőnek teremtetett". Ennek ellenére hosszú évtizedekig bevett gyakorlat volt a déli államokban a rabszolgaság.
Ugyanilyen abszurditás lenne, ha egy uniós tagállam csupán a tagság előnyeit élvezné, a rá nézve kötelező nemzetközi szerződéseket semmibe venné. Igaz, intézkedések sora bizonyítja, hogy az Orbán-rezsim eddig se sokat törődött jogállami kötelezettségeivel. De ha Budapest megpróbálná utólag jogszerűvé tenni nemzetközi jogba ütköző cselekedeteit, Brüsszel lépéskényszerbe kerül.
