Ferenc pápa megválasztása után reménykedhettünk abban, elindul valami az egyházban. Az egyházfő számos gesztusával jelezte, hogy átfogó változásokat is elindítana, sőt, amikor egyházi vezetőkkel találkozott, késznek mutatkozott arra, hogy akár a pápa primátusáról is vitát nyisson.
Az lehet azonban az érzésünk, könnyebb a más vallásúakkal szót értenie, mint saját bíborosaival. A konzervatívabb főpapok mintha egyre erősebbnek éreznék magukat. Ez azért is nagyon aggasztó, mert jövő vasárnap kezdődik el az a családról szóló rendkívüli püspöki szinódus, amelyet több nyugati médium már-már zsinati rangra emel. Reményeik szerint olyan témákról ejtenek majd szót, amelyek már régóta foglalkoztatják a közvéleményt. Őszintén beszélnek az elváltak és újraházasodottaknak kiszolgáltatandó szentségekről, a melegek kapcsolatának elismeréséről, a családtervervezésről, sőt, akár nők egyházi szerepéről. Olyan témák, ezek, amelyeket bizony, előszeretettel söpörtek szőnyeg alá a Vatikánban.
A mélyreható változásokat remélők esetleges derűlátása azonban megalapozatlannak tűnik. Ahogy közeledik a szinódus időpontja, úgy emelkedik szólásra mind több bíboros, akik azt sugallják: minden marad a régiben. Hogy miért? Válasz nincs. Legfeljebb homályos utalásokat tesznek az egyház tanítására. Pedig olyan passzust aligha találhatnánk sem az evangéliumban, sem a katekézisben, ahol azt írnák: ezekről a kérdésekről még csak vitát sem lehet kezdeményezni. A papi nőtlenség kérdése sem dogma - amint ezt egy ízben maga Ferenc pápa is hangsúlyozta. Ami pedig nem dogma, nem kőbe vésett, tehát változhat.
A jelenlegi körülmények között azonban változásokra van a legcsekélyebb esély, ami azért is szomorú, mert a tavalyi pápaválasztást megelőző előkonklávén őszinte hang jellemezte a bíborosok tanácskozását. A felszólalók többsége úgy vélte, semmi sem mehet a régi kerékvágásban, hiszen riasztó híreket hallottak a vatikáni pénzügyekről és egyes főpapok nem éppen "szent" életviteléről.
Ferenc pápa megválasztása után reformokat indított el, de ezek inkább a pénzügyeket érintették. A vatikáni bankot hosszas csatározások után sikerült rendbe tennie, de valljuk meg, még a keresztényeket is csak ideig-óráig érdekli, hogyan alakul a Szentszék pénzintézetének sorsa. Egy idő után könnyen el lehet veszni a hírek forgatagában, s a földi halandó számára nehéz nyomon követni, hány szakértői bizottság felügyeli a pénzmozgásokat és hány betétes bankszámláját szüntették meg.
A reformok részeként hozta létre a pápa a kilenctagú bíborosi tanácsot, amely háromhavonta ülésezik tavaly október óta, ám kézzel fogható eredményét még nem láthatjuk a grémium munkájának. Állítólag majd 2015-ben teszik közzé programjukat, de ha ez megtörténik is, szinte biztos, hogy nem állnak elő olyan ötletekkel, amelyek bármiféle hatást is gyakorolnának a hívek életére. Doktrinális kérdésekben aligha hoznak fontos döntést, reformjaik a Vatikán struktúrájának átalakítására korlátozódna.
A hívek többsége ennél azonban többre vágyna, amint ez a Vatikánnak január végéig visszaküldött - és csak részben nyilvánosságra hozott - kérdőívekből is kiderül. Ám már a családszinódusra készített vatikáni munkadokumentum, az Instrumentum Laboris sem ad okot különösebb bizakodásra. Több katolikus gondolkodó megállapította, a Szentszéknél a status quóra törekednek, nincs meg az őszinte akarat nemcsak a nyitásra, arra sem, hogy a változásokat követelőkkel megkezdődjék egyfajta párbeszéd.
A Hittani Kongregáció prefektusa, Gerhard Ludwig Müller bíboros és főpaptársai szinte példátlan támadást intéznek a pápa ellen azzal a könyvvel, amely jövő szerdán jelenik majd meg egyszerre több országban. Miközben Ferenc pápa már tavaly is úgy foglalt állást, könnyítéseket kell elérni az elváltak, majd polgári házasságot kötötteknek kiszolgáltatandó szentségek kapcsán, Müllerék a műben kerek-perec kijelentik: erre nincs lehetőség. Aligha lehet véletlen, hogy a könyvet négy nappal a nagy reményekkel várt szinódus előtt jelentetik meg. Nyíltan üzennek az egyházfőnek.
A könyv első passzusainak néhány nappal ezelőtti ismertetése után a pápa jelezte, nem akarja "harc" nélkül megadni magát. Kezdeményezte ugyanis a válás egyházi elismerése folyamatának meggyorsítását. Az a legnagyobb baj, hogy az utóbbi napokban a témában szólásra jelentkezett főpapok többsége nem a pápa mögött sorakozott fel. Angelo Bagnasco, az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a napokban azt közölte, az újraházasodottak kérdéséről szó sem lesz a szinóduson. Állítólag szintén Müllerék irányvonalát támogatja a befolyásos milánói érsek, Angelo Scola bíboros is.
Nagyon nehéz ilyen ellenszélben előrehaladni. A pápa egyik bizalmasa, Walter Kasper német bíboros szerint a szinóduson egyesek "teológiai háborút" kezdeményeznek. Ezek a főpapok a "begyöpösödött igazságot" akarják érvényre juttatni - fogalmazott. Teljesen nyilvánvaló, kikre is gondol. Ferenc pápa eddig a nyilvánosság bevonásával próbált előrehaladni az általa kijelölt úton, ez azonban most kevés lesz. Fontos szövetségesekre van szüksége, hogy háttérbe szorítsa a Kúria új erőre kapott konzervatív bíborosait. A helyzet azért nem teljesen reménytelen. A pápa kiváló diplomata.
S talán nem a mostani hangadók vannak többségben a bíborosok testületében, hanem azok, akik valóban elkötelezettek a változások iránt, s tisztában vannak azzal: tényleg nem maradhat minden a régiben.
