Az olasz belpolitikában elérkezett az igazság pillanata. Matteo Renzi miniszterelnöknek bizonyítania kell, nemcsak hangzatos nyilatkozatokat tud adni a reformokról, hanem valóban elkötelezett azért, hogy azokat a gyakorlatba is átültesse. Már régóta tudni lehet, hogy retorikai képességeknek nincs híján. Amikor jó egy hete Olaszország helyzetét értékelte a parlamentben, magával ragadta hallgatóságát, s 45 percig tartó beszéde után hosszasan hatalmas ovációval ünnepelték, főleg saját párttársai. A miniszterelnök felvázolta ezernapos programját, s Olaszországgal kapcsolatos vízióit.
Renzi a Szilícium-völgyben hét elején elmondott beszédével is elvarázsolta a közönséget. "Én Olaszországot változtatom meg, önök a világot" - hangoztatta az olasz-amerikai vállalkozók előtt. Mint mondta, a változások elképzelhetetlenek egy maradi szemlélettel. "Nem arra ösztönzöm önöket, jöjjenek haza, hanem arra, segítsenek nekünk. Nemcsak reformokra van szükségünk, gondolatokra is. S azért állok most önök előtt, hogy meghallgassam javaslataikat". Így folytatta, "lehet, hogy elbukunk, de a Szilícium-völgy megtanított bennünket arra, a bukással megtanulhatjuk azt, hogyan tehetnénk jobbat, többet" - fejtette ki.
Nem kétséges: Renzi kiválóan ért a hallgatóság nyelvén. Azzal kapcsolatban azonban már megoszlanak a vélemények, hogy azt is teszi-e, amire hazájának szüksége van. Februári miniszterelnökké való beiktatása óta ugyanis elsősorban csak ígéretek hangzottak el, de még mindig nem körvonalazódott, miként kívánja új alapokra helyezni hazája gazdaságát. Az idei évben ugyanis tovább lassult, recesszióba került az olasz GDP, ami felveti a kérdést, Renzi valóban képes-e megküzdeni az egyre csak növekvő kihívásokkal. Egyes szakértők szerint reménytelen az olasz gazdaság helyzete. A GDP az eltelt hét év alatt kilenc százalékkal zsugorodott, az ipari termelés 24 százalékkal esett vissza. Közben a munkanélküliség 12 százalékra nőtt. Ez az iskolába nem járó fiatalok esetében eléri a 44 százalékot. Ami különösen nagy gondot jelent, hogy az államadósság 2007 óta egyharmadával emelkedett.
Renzi elképzeléseinek megvalósítását az is nehezítheti, hogy elődjei is már elbuktak a reformok vizsgáján. A gyökeres átalakításokra tett erőfeszítéseik rendre kudarcba fulladtak a piac, a közvélemény, a szakszervezetek ellenállásán. Renzi azonban abból a szempontból jobb helyzetben van akár Silvio Berlusconihoz, akár Mario Montihoz, vagy akár Enrico Lettához képest, hogy továbbra is igen népszerű hazájában nemcsak ő, pártja is. Ha most rendeznének parlamenti választást az országban, a Demokrata Párt (PD) messze megelőzve vetélytársait végezne az élen 40,5 százalékkal - derül ki a Piepoli Intézet múlt héten közzétett adataiból. A második helyen az M5S áll 21 százalékkal, a Berlusconi-vezette Forza Italia csak a harmadik 15,5 százalékkal. A balközép politikai erők támogatottsága együttesen eléri a 44 százalékot. Renzi mögött áll a PD szavazóinak 90 százaléka.
Nemcsak Renzi hibája, hogy a már kormányfővé való beiktatásakor ígért reformjaiból eddig vajmi kevés valósult meg. A választójogi reform már hetek óta egy helyben topog a parlamentben. Az alsóház ugyan áldását adta rá, de a felsőházban mintha elakadt volna elfogadásának folyamata. Múlt héten Renzi ismételten találkozott Silvio Berlusconival, s megállapodtak arról, hogy felgyorsítják az "Italicumnak" is nevezett választójogi reform szenátusi vitáját, ez azonban nemcsak az ő elhatározásukon múlik. A reformra mindenképpen szükség van, hiszen a jelenleg hatályban lévő választási törvény túlbonyolított, teljesen kiegyensúlyozatlan, hiszen hasonló jogköröket biztosít a szenátusnak és a képviselőháznak, de kiszámíthatatlan is, mivel az alsó- és felsőház különböző választási metódusa miatt más erőviszonyok alakulhatnak ki a képviselőházban és a szenátusban.
A két politikus már az év elején megállapodott arról, hogy a győztes, legalább 37 százalékot szerző párt, 15 százalékos bónuszt kap, ami az alsóházban biztos kormányzást jelenthet számára. A javaslat értelmében második fordulót tartanak, ha egyik párt sem szerez ennyi voksot. A szenátust 100 fősre csökkentenék, s jóval kevesebb hatásköre lenne, mint eddig. Az M5S többször tiltakozott a javaslat ellen, elfogadhatatlannak tartja a 37 százalékot. Grillo szerint a törvény a nagy pártoknak kedvez.
Renzinek azonban nemcsak Grillóval és csapatával gyűlik meg a baja. Mind nagyobb reformokkal szembeni ellenállás a PD balszárnya részéről. Ezen platform frontembere a PD volt elnöke, Pier Luigi Bersani, akit éppen Renzi győzött le 2012 végén a pártelnökségért folytatott küzdelemben. Bersani talán máig nem tudta megemészteni akkori vereségét, ezért is állhatott a Renzi-ellenes "lázadók" élére.
Tudni kell, hogy a PD gyűjtőpárt, amelyhez kereszténydemokrata politikusok is csatlakoztak, köztük Renzi. Bersani viszont egykor a kommunista párt, majd a Baloldali Demokraták tagja volt. Egyre inkább előtérbe kerülnek a különféle ideológiát képviselők közötti véleménykülönbségek. A "régi gárda" komoly veszélyben látja a baloldali értékeket. A munkajogi reform 18-as cikkelyének tervezett eltörlését tartják elfogadhatatlannak, amely védelmet biztosít az elbocsátottak számára. A több évtizede érvényben lévő rendelet szerint visszakaphatja az állását az, aki bizonyítani tudja, hogy igazságtalanul bocsátották el. Renzi szerint azonban ez a kitétel elriasztja a vállalatokat attól, hogy hosszabb távú szerződést kínáljanak a munkavállalóknak. A PD-nél azonban úgy vélik, a miniszterelnök azt a rendelkezést támadja, amely a PD legfontosabb programpontjai közé tartozik.
Bersani azt közölte, a parlamenti voksolásnál mindenkinek "a lelkiismerete szerint" kell szavaznia. A közszolgálati csatorna, a RAI egyik műsorában hozzátette, "senki sem vádolhat konzervativizmussal, azt azonban elfogadom, ha a régi iskola képviselőjének neveznek". A szakszervezetek képviselői is felháborodásuknak adtak hangot a tervezett változtatásokkal kapcsolatban, s "forró őszt", tüntetéseket és sztrájkokat helyeztek kilátásba, ha végérvényesen elfogadják a kormány elterjesztését.
A Demokrata Párton belül kirobbant vita aggodalmat keltett a vezetésben. A miniszterelnök szerint a tervezet ellenzői rosszul közelítik meg az egész kérdést. Úgy véli, számukra "nem a munkások, hanem csakis az ideológia számít". Maria Elena Boschi reformokért felelős miniszter egységre szólította fel a pártot. Lorenzo Guerini, a PD főtitkárhelyettese szerint a munkaügyi kérdést senki sem használhatja fel "a PD-n belüli viszonyok megváltoztatására". "Egyetértünk mindannyian abban, hogy teljes változásra van szükség a munkaerőpiacon? Ha igen, találunk lehetőséget a konszenzusra" - mondta el a La Stampának. Keményebben fogalmazott a demokraták másik főtitkárhelyettese, Debora Seracchiani, aki a La Repubblicának kifejtette, az az érzése, hogy "némelyek váltig ragaszkodnak a régi beidegződésekhez".
Ilvo Diamanti olasz szakértő a Spiegelben annak a véleményének adott hangot, valójában nem is arról folyik a vita, mi lesz a munkaügyi reform sorsa, hanem a PD további irányvonala forog kockán. Renzi ugyanis szakítani kíván a régi ideológiai gyökerekkel. Politikai ellenfelei ezzel súlyos dilemmába kerültek. Ha új pártot alapítanak a régi ideológiával, akkor kitartanak ugyan elveik mellett, de aligha maradhatnak tovább az ország politikai térképén. Ha viszont maradnak, alá kell vetniük magukat a többség akaratának.