Orbán már prófétaként beszél

Vallásos köntösbe bújtatta az illiberális demokráciával kapcsolatos nézeteit Orbán Viktor a KDNP szombati tanácskozásán. A kormányfő tényeket többnyire nélkülöző eszmefuttatásából kiderült, a kereszténydemokratákat a "liberális szekta főpapjai" üldözik, az állam igazságának megkérdőjelezése pedig "absztrakt okoskodás".

Egy liberális demokrácia nem lett volna képes arra, hogy nekimenjen a rezsiszámláknak, hogy segítő kezet nyújtson devizahitelesek százezreinek, hogy megadóztassa a multikat, a nagy energiaszolgáltatókat és a bankokat - jelentette ki Orbán Viktor a KDNP alapításának 70. évfordulója alkalmából tartott, szombati választmányi ülésen a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban. A miniszterelnök beszéde végig az általa követendő példának tartott - először a nyári tusnádfürdői szónoklatában használt - "illiberális demokrácia" melletti érvelésről szólt, amelyet - talán csak azért, mert a kisebbik kormánypárt tanácskozásán beszélt - furcsa párhuzamba állított az európai kereszténydemokráciával, a liberalizmust pedig a "politikai korrektséggel" azonosította.

Adenauer, az illiberális
Azonban Orbán nem fejtette ki pontosan, mire gondolt, holott magyarázatra szorult volna, mi köze van a Fidesz kommunikációs csodafegyverének tekintett rezsicsökkentésnek vagy a bankadónak a keresztény értékrendhez, és ehhez miért lenne szükség az európai történelmi hagyományban liberális alapelveknek tartott eszmék - például a szólás-, vagy a vallásszabadság, illetve a hatalommegosztás elvének - mellőzésére. Pedig Tusnádfürdőn még ennél világosabban beszélt Orbán, akkor azt mondta: az illiberális állam "nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, de nem teszi ezt az ideológiát a nemzetszervezés központi elemévé, hanem egy attól eltérő, sajátos megközelítésben alkalmazza".

A kormányfő szombaton úgy fogalmazott, "a kereszténydemokrácia nagyjainak, (a nyugat-európai egységet többek között megteremtő - a szerk.) Konrad Adenauernek vagy Robert Schumannak a gondolatai ma nem minősülnének politikailag korrektnek, ezért nem kell a kereszténydemokratának megijedni akkor sem, ha a liberális szekta főpapjai egyre hangosabban követelik kiközösítésünket". A kormányfő itt is adós maradt azzal, hogy pontosan melyik Adenauer-, vagy Schumann-idézetre gondolt, ráadásul a német kereszténydemokrata párt, a CDU 1949 után hosszú évtizedekig kormányozta a demokratikus Németországot, és jelenleg is azt teszi, ennek ellenére egyetlen olyan intézkedésük sem volt, ami hasonlítana a Fidesz és a KDNP által hozott törvényeknek, rendeleteknek.

Hiszen például kancellárként Adenauer hozta létre annak a jóléti államnak és szociális piacgazdaságnak a modelljét, amellyel kapcsolatban Orbán 2012-ben kijelentette: "Nincs jövője a jóléti államnak, amelyhez Európa hozzászokott". Említésre méltó továbbá, hogy a CDU nem korlátozta a német alkotmánybíróság jogköreit, nem alkotott visszamenőleges hatályú törvényeket, és még a szavak szintjén sem kérdőjelezte meg, hogy az egyéni és kollektív szabadságjogok ne képeznék a demokrácia alapját.

Higgy az államban!
A miniszterelnök szombaton arról is beszélt, hogy "egy közösségnek más céljai is lehetnek, mint elvont elvek, absztrakt okoskodások érvényre juttatása", így például saját fennmaradásának biztosítása, saját igazságainak védelme.

A politikai korrektség (jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC az eredeti angol kifejezés alapján) olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. A kifejezés amerikai közvetítéssel terjedt el a világban. (Ne essünk túlzásokba: „kukás” - „hulladéklogisztikai referenst”, de: hülye, idióta - értelmi, vagy szellemi fogyatékos.)

Csakhogy Orbán éppen egy "absztrakt okoskodás" keretében nevezte "absztrakt okoskodásnak" a liberális alapelveket, hiszen egyetlen tézisét sem támasztotta alá tényekkel, valamint a közösség - vagyis a magyar társadalom - "igazságaiként" azonosította a saját beszédében kifejtett "igazságait". Vagyis a kormányfő gondolkodásában az igazság pusztán kinyilatkoztatás, amelyet nem lehet megkérdőjelezni a valóság tényeivel vagy eltérő véleményekkel, szempontokkal. Tehát a liberális demokráciák hibája Orbán gondolkodásában éppen az, hogy a mindenkori hatalom intézkedései vitathatóak, tevékenysége korlátozható az egyének és a kisebbségek szabadságjogainak védelme érdekében.

Ebben a tekintetben az "illiberális demokrácia" államvallásként is értelmezhető, hiszen megkérdőjelezhetetlen kinyilatkoztatásokon, "isteni sugallaton" alapul, ergo hinnünk kell abban, hogy az illiberális állam a javunkat akarja. Innen már csak egy gondolati lépés lett volna kijelenteni, hogy azért kell hinnünk az államban, mert keresztény nemzet vagyunk. Orbán ezt nem tette meg, viszont kijelentette, hogy "az Európai Unió mindaddig befejezetlen projekt marad, amíg a kontinens keresztény gyökereiről szóló passzus nem kerül a helyére", majd hozzátette: "manapság a kereszténység a legüldözöttebb a vallás". Mivel beszédében Orbán felemlegette, hogy "a liberális szekta főpapjai" ki akarják közösíteni a kereszténydemokratákat, burkoltan a vallásüldözéssel állította párhuzamba az európai és az amerikai politikusok kritikáit az illiberális demokrácia dicsőítése és annak gyakorlati jelenségei, legutóbb az egyes civil szerveztek elleni kormányzati hadjárat miatt.

A "befolyásos" párt
Nehéz megítélni, hogy ironizált-e a miniszterelnök, amikor a KDNP szombati ülésén úgy fogalmazott, hogy a kisebbik kormánypárt "a magyar közélet nagy, jelentős és befolyásos pártja". A KDNP ugyanis 2006 óta nem mérettette meg magát önállóan egyetlen választáson sem, támogatottsága statisztikailag mérhetetlen a közvélemény-kutatók által, ráadásul számos tagja a Fidesz párttagja is párhuzamosan. A két kormánypárt viszonya stabilnak tekinthető, Seszták Miklós személyében egy kereszténydemokrata tagja is van a kormánynak, a KDNP-ben pedig csak helyi szinten merül fel néha az önállóság gondolata. Legutóbb az újpesti Szalma Botond szállt szembe a "megbonthatatlan barátság" eszméjével, és a helyi Fidesszel konfliktusba keveredett KDNP-s politikus önállóan indult az önkormányzati választáson.

Az egykor vállaltan liberális Fidesz lényegében "lenyúlta" a kereszténydemokrácia értékrendjét a KDNP-től, de a szövetség révén mindkét fél jól járt: Orbán megszerezte a magyar katolikus egyház rokonszenvét, a Semjén Zsolt vezette mikropártnak viszont nem kell félnie attól, hogy kiszorulhat a politikai életből.

Se liberális, se konzervatív
Bár Orbán beszédéből újra kiderült, hogy európai értelemben vett kereszténydemokratának, konzervatívnak tartja magát és pártját, intézkedéseit és illiberális rajongását rengeteget támadja Nyugat-Európa jobboldali sajtója. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német konzervatív lap szombati számában Nikolas Busse Orbánt Putyin természetes szövetségesének nevezte annak kapcsán, hogy Magyarország a múlt héten váratlanul felfüggesztette az ukrajnai földgázszállításokat (hétfőn még a Gazprom vezetőjével tárgyalt Budapesten, a szállítás leállítását élesen bírálták Brüsszelben), miközben Oroszország a gázszállítás leállításával fenyegeti az országot. "Putyin európaija" című írásában a szerző úgy vélte, Ukrajnának sorskérdés lehet, hogy miként vészeli át a közelítő telet, hiszen ha nem lesz gáz, a lakosság elfordulhat a Nyugat felé nyitó politikától, ezért "nem csekélység, amit Magyarország művel ebben az ügyben".

Busse szerint az ukrán kormány csak akkor állhat helyt Moszkvával szemben, ha garanciája van arra, hogy az ország földgázszükségletének legalább egy részét nyugatról fedezheti. "Nem meglepő, hogy éppen Orbán Viktor táncol ki a sorból", mert "ez a hajdani szabadságharcos már régóta hajlamot mutat a tekintélyelvű uralmi módszerek iránt", és "nyilvánosan okoskodik az illiberális államok kiválóságáról" - fogalmazott a szerző.