Fogadás gojról

Nem az a baj Szanyi Tibor és a gojmotorosok násztáncával, hogy a szocialista EP képviselő nem a saját, hanem az unió pénzén vendégelte meg Mészáros Imi bluest és csapatát. Az a pénz mindenképpen a Szanyi vendégeit illeti, s most, hogy tudjuk a politikailag korrekt (pc) gondolatán már túljutottunk (vö: Orbán Viktor), legfeljebb a bőrdzsekis társaság hiányolja, hogy Szanyi nem a saját zsebét terhelt az utaztatásukkal, etetésükkel, altatásukkal.

A gond inkább abban van, hogy egy ilyen fogadás egyáltalán létrejöhetett; hogy a képviselő fogadásokat köt olyanokkal, akikkel - felfogásuk, nézetei, kijelentéseik okán -, az ember nem keveredhet bratyizó helyzetbe. Vajon milyen megfontolás vezette Szanyi Tibort, amikor belecsapott Mészáros Imre kezébe? Nem tudott az előéletükről? Nem ismerte a nézeteiket? Nem hallott felvonulásaikról? Értem én persze, hogy egy európai képviselőnek igyekezni kell normál kapcsolatot ápolni, meghallgatni mindenkit, hisz ott a parlamentben is ülnek érdekes figurák, torz nézeteket vallók, még antiszemiták is. Rendben: vitatkozzanak a szélsőjobbal, még ha ez nem is az én ízlésem szerint való.

Tárják fel gondolataik tarthatatlanságát, embertelenségét, de miért kell velük fogadásokat kötni? Miért szorítja magát bárki olyan helyzetbe, hogy vendégül kelljen látni olyan embereket, akikkel amúgy nem mutatkozna? És ha már megtette, miért gondolja úgy, hogy mindezt csendben megúszható? Miért gondolja, hogy a gojosok nem fogják kihasználni a találkozóban rejlő kommunikációs lehetőséget? Ők ugyanis pontosan tudták, hogy a vendéglátást a baloldalon rossz szemmel fogják nézni, hogy a találkozóból botrány lesz. És ők éppen ezt akarták elérni.

Fogadjunk!