Hongkongban vízválasztónak tartják a szerdai napot. A városban ma ünnepnapnak kellene lennie, hiszen a Kínai Népköztársaság 65 évvel ezelőtti megalakulására emlékeznek. Felhőtlen ünnepi hangulatról azonban szó sincs. Sőt, azóta, hogy 1997-ben Hongkong visszakerült Kínához, még nem volt ennyire feszült a helyzet a városban.
Az Occupy mozgalom egyik vezetője a 82 éves Joseph Zen Ze-kiun bíboros. Bár 2009 óta nem püspök, ismert emberi jogi aktivista. Már júniusban is menetet szervezett a városban, amelyen a demokrácia megóvásáért tüntettek. Amikor pedig szombaton a fiatal tüntetők segítségre szorultak, elsők között követelte, hogy az Occupy is csatlakozzon a megmozduláshoz. "Elérkezett az ideje annak, hogy végre tényleg megmutassuk: szabadok akarunk lenni, s nem rabszolgák" - jelentette ki a tömeg előtt. Amikor azonban a rendőrség könnygázt vetett be a fiatalok ellen, arra kérte őket, menjenek haza. "Nem tekinthető igazi győzelemnek, ha az emberi élet feláldozása árán történik" - hangoztatta.
A kérdés az, meddig feszíthető a húr, létezik-e bármiféle esély arra, hogy a tüntetők elérjék céljaikat. Meghátrálni nem hajlandóak. A diákmozgalom vezetői máig adtak haladékot a helyi kormányfőnek a visszalépésre. Bejelentették továbbá az oktatás meghatározatlan ideig tartó bojkottját.
A városban tegnap is blokád alatt tartották a főbb közlekedési csomópontokat a hongkongi pénzügyi központoknál, valamint Kaulung és Mong Kok-félszigeten. Az érintett területeken az óvodák és iskolák is zárva maradtak.
Leung Csun-jing kormányzó, akit 2012-ben Peking nevezett ki a posztra, s a tüntetések "azonnali végét" követelte. Arra utalt, hogy az Occupy Central előzőleg azt ígérte,
amennyiben "ellenőrizhetetlenné" válik a tömeg, véget vetnek a megmozdulásoknak. Leung cáfolta azt, hogy be akarná vetni a Kínai Néphadsereget a tüntetők ellen.
Néhány tüntető barikádokat emelt a csomópontokon. Többen közülük hosszú ideig elhúzódó konfrontációra számítanak. A mai nap azért is lehet döntő, mert olyan vélemények is akadnak, hogy - bár a rendőrség az elmúlt két napban visszavonta egységeit az utcákról -, a mai napon ki akarja szorítani a tüntetőket a pénzügyi központból. Ez azonban azért nem lesz egyszerű, mert szerdán és csütörtökön a tüntetők is minden korábbinál nagyobb számban akarják erejüket demonstrálni.
Hongkong az 1984-ben London és Peking között létrejött megállapodásnak köszönhetően 1997-ben vált Kína részévé az "egy ország, két rendszer" alapelve alapján. Az idea Teng Hsziao-ping nevéhez fűződik, ennek értelmében bár egyetlen Kína létezik, de Hongkong, Makaó és Tajvan megőrizhetik saját demokratikus és kapitalista berendezkedésüket.
Az ötven évre szóló brit-kínai megállapodásnak köszönhetően Hongkong megőrizhette saját jogrendszerét, s elvileg csak honvédelmi és diplomáciai ügyekben kötődik Pekinghez. A hongkongiak az anyaországhoz történt csatlakozás után is bizalmatlanul tekintettek Kínára.
Ez csak tovább erősödött 2002-ben, amikor a "nemzetbiztonság szavatolására" hivatkozva olyan törvényt fogadtak el, melynek értelmében a rendőrség kisajátíthat magántulajdont, mindenfajta bírói végzés nélkül. A bizalmatlanság jeleként 2003. július 1-jén tüntetések törtek ki Hongkongban, melynek következtében két miniszter kényszerült lemondásra. 2005 márciusában pedig a város kormányzója, Tun Csi-hva is távozni kényszerült.
Ugyanebben az évben Donald Tszangot nevezte ki Peking kormányzónak, akit a 2007-es voksoláson újraválasztottak. Bár Hongkongban több kísérlet is történt a helyi törvényhozás, a 60 fős Törvényhozó Tanács 70 főre való kiterjesztését, a helyiek ezt rendre elutasították. Azt gyanították ugyanis, hogy Kína mind nagyobb befolyásra törekszik a politikai életben.
Bár a javaslatot 2012-ben is elutasították, meglepő módon ugyanebben az évben Peking áldását adta a Demokrata Párt ellenjavaslatára, amelyet végül 46-12 arányban fogadott el a helyi törvényhozás. Ezt azonban Hongkongban nem ünnepelték a demokrácia győzelmeként, mert a demokrata tábor eleve megosztott volt abban a kérdésben, hogyan is próbáljanak egyezkedni Kínával a demokráciát érintő kérdéseket illetően.
Idén júniusban aztán újabb fordulat történt. A pekingi vezetés nyilvánosságra hozta "fehér könyvét", amelyben korlátozta Hongkong önrendelkezését. A dokumentumban kimondták: Peking felülbírálhat bármilyen a város által hozott, s a jogrendszert érintő döntést.
Bár Hongkongban tiltakoztak a "fehér könyv" ellen, hiszen az a brit-kínai megállapodás felrúgását jelenti, 2014. augusztus 31-én Kína megerősítette: csak három jelölt indulhat a 2017-es kormányzóválasztáson. Őket azonban nem Hongkongban választhatják ki, hanem egy kínai bizottság dönthet személyükről.
Peking biztosan nem számított arra, hogy Hongkongban ma is ennyien szívükön viselik a demokrácia sorsát. Jelenleg azon mesterkedik a kormányzat, hogy a hongkongi tüntetések híre ne jusson el Kínába. Az interneten törölnek minden a hongkongi tüntetésekről szóló bejegyzést. Peking többször is "törvénytelennek" nevezte a hongkongi megmozdulást.
Hongkongban azonban nem tehetik meg azt, amit a 1989-ben, a Tienanmen téren. Nem verhetik le néhány nap alatt véres kézzel a megmozdulásokat már csak azért sem, mert Hongkongot nem tudják letörölni a digitális világ térképéről: az egész világ percről percre nyomon követhetné, milyen módszereket is alkalmaz Kína a másként gondolkodókkal szemben.
Itt nem tilthatják be egyik pillanatról a másikra az internetet. Igaz, próbálkozások azért akadnak: hétfőn az Instagram szolgáltatást tették elérhetetlenné. Hongkong azonban túl fontos szereplője az ázsiai gazdaságnak ahhoz, hogy rémuralmat vezessenek be, s teljesen betiltsák a demokráciát. Ezt a kínai gazdasági növekedést oly fontosnak tartó pekingi vezetés sem engedhetné meg magának.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Tienanmen téri tüntetések 25 évvel ezelőtti leverésekor Kína a világgazdaság szinte jelentéktelen szereplője volt. Ma már azonban Pekingtől is jelentős mértékben függ a világgazdaság további alakulása. Ha Kína a terror mellett döntene, s ezzel tudatosan vállalná egy válsággóc kialakulását, amellyel az egész világ növekedését veszélyeztetné.
Kína nem készült fel arra, hogy megküzdjön egy komoly politikai válsággal. A gazdasági nyitást nem kísérte a politika liberalizálása. A vezetés az esetleges tüntetésekre rendre erőszakkal válaszolt, a demokratikus kezdeményezéseket sosem tűrte Hszi Csin-ping elnök hatalomra kerülése után sem.
Kínában nincsenek olyan fórumok, ahol az emberek szabadon kifejthetik véleményüket. Ismeretlen a demokratikus kerekasztal fogalma. Az egyedüli fórum, ahol valamiféle független véleménynyilvánítás lehetséges, az internet. Ám a nagy kínai tűzfal pillanatok alatt lecsap az más véleményt tükröző hozzászólásokra.
Hongkongban egészen más a helyzet, itt az emberek természetesnek tartanák azt, hogy hangot adhatnak véleményüknek. Amilyen rendőri fellépés lehetséges Tibetben, vagy az ujgurok lakta Hszincsiang tartományban, Hongkongban ez már nem működik. Az egyre kiterjedő tüntetések is azt mutatják, nem könnyű elhallgattatni az itteni lakosságot.
Bár múlt héten az egyik megmozdulás során 78 személyt vett őrizetbe a rendőrség, ez éppen azt eredményezte, hogy másnap még többen tódultak az utcákra. Amikor az Occupy Central polgárjogi mozgalom azt tapasztalta, hogy veszélybe került a demokrácia, azonnal csatlakozott a fiatalok által kezdeményezett megmozdulásokhoz.
A mozgalom szóvivője, Benny Taj Jiu-ting azt közölte, Hongkongnak kezébe kell vennie saját sorsát, s fel kell lépnie a jogait semmibe vevő intézkedések ellen. Polgári engedetlenségi mozgalomra szólított fel Peking politikájával szemben.
