Ultimátum Hogkong kormányzójának

Publikálás dátuma
2014.10.01. 07:34
Napok óta hatalmas tömeg tüntet a demokráciáért FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PAULA BRONSTEIN
Hongkongban hatalmas tömegtüntetéssé terebélyesedett a fiatalok múlt hét elején kezdeményezett, a fennálló rendszerre eleinte teljesen ártalmatlannak tűnő megmozdulása. Tízezrek vonulnak naponta az utcákra, s foglalnak el mind nagyobb területeket, hogy így tiltakozzanak Pekingnek a demokráciát korlátozó intézkedései ellen. A tüntetők ultimátumot intéztek a helyi kormányzóhoz, a végrehajtó bizottság elnökéhez: ha szerdáig nem mond le, s nem vonják vissza a demokráciaellenes intézkedéseiket, még jobban kiterjesztik megmozdulásukat.

Hongkongban vízválasztónak tartják a szerdai napot. A városban ma ünnepnapnak kellene lennie, hiszen a Kínai Népköztársaság 65 évvel ezelőtti megalakulására emlékeznek. Felhőtlen ünnepi hangulatról azonban szó sincs. Sőt, azóta, hogy 1997-ben Hongkong visszakerült Kínához, még nem volt ennyire feszült a helyzet a városban.

Bíboros áll az Occupy élén

Az Occupy mozgalom egyik vezetője a 82 éves Joseph Zen Ze-kiun bíboros. Bár 2009 óta nem püspök, ismert emberi jogi aktivista. Már júniusban is menetet szervezett a városban, amelyen a demokrácia megóvásáért tüntettek. Amikor pedig szombaton a fiatal tüntetők segítségre szorultak, elsők között követelte, hogy az Occupy is csatlakozzon a megmozduláshoz. "Elérkezett az ideje annak, hogy végre tényleg megmutassuk: szabadok akarunk lenni, s nem rabszolgák" - jelentette ki a tömeg előtt. Amikor azonban a rendőrség könnygázt vetett be a fiatalok ellen, arra kérte őket, menjenek haza. "Nem tekinthető igazi győzelemnek, ha az emberi élet feláldozása árán történik" - hangoztatta.

A kérdés az, meddig feszíthető a húr, létezik-e bármiféle esély arra, hogy a tüntetők elérjék céljaikat. Meghátrálni nem hajlandóak. A diákmozgalom vezetői máig adtak haladékot a helyi kormányfőnek a visszalépésre. Bejelentették továbbá az oktatás meghatározatlan ideig tartó bojkottját. 

A városban tegnap is blokád alatt tartották a főbb közlekedési csomópontokat a hongkongi pénzügyi központoknál, valamint Kaulung és Mong Kok-félszigeten. Az érintett területeken az óvodák és iskolák is zárva maradtak.

Leung Csun-jing kormányzó, akit 2012-ben Peking nevezett ki a posztra, s a tüntetések "azonnali végét" követelte. Arra utalt, hogy az Occupy Central előzőleg azt ígérte,

amennyiben "ellenőrizhetetlenné" válik a tömeg, véget vetnek a megmozdulásoknak. Leung cáfolta azt, hogy be akarná vetni a Kínai Néphadsereget a tüntetők ellen.

Néhány tüntető barikádokat emelt a csomópontokon. Többen közülük hosszú ideig elhúzódó konfrontációra számítanak. A mai nap azért is lehet döntő, mert olyan vélemények is akadnak, hogy - bár a rendőrség az elmúlt két napban visszavonta egységeit az utcákról -, a mai napon ki akarja szorítani a tüntetőket a pénzügyi központból. Ez azonban azért nem lesz egyszerű, mert szerdán és csütörtökön a tüntetők is minden korábbinál nagyobb számban akarják erejüket demonstrálni.

Hongkong az 1984-ben London és Peking között létrejött megállapodásnak köszönhetően 1997-ben vált Kína részévé az "egy ország, két rendszer" alapelve alapján. Az idea Teng Hsziao-ping nevéhez fűződik, ennek értelmében bár egyetlen Kína létezik, de Hongkong, Makaó és Tajvan megőrizhetik saját demokratikus és kapitalista berendezkedésüket.

Az ötven évre szóló brit-kínai megállapodásnak köszönhetően Hongkong megőrizhette saját jogrendszerét, s elvileg csak honvédelmi és diplomáciai ügyekben kötődik Pekinghez. A hongkongiak az anyaországhoz történt csatlakozás után is bizalmatlanul tekintettek Kínára.

Ez csak tovább erősödött 2002-ben, amikor a "nemzetbiztonság szavatolására" hivatkozva olyan törvényt fogadtak el, melynek értelmében a rendőrség kisajátíthat magántulajdont, mindenfajta bírói végzés nélkül. A bizalmatlanság jeleként 2003. július 1-jén tüntetések törtek ki Hongkongban, melynek következtében két miniszter kényszerült lemondásra. 2005 márciusában pedig a város kormányzója, Tun Csi-hva is távozni kényszerült.

Ugyanebben az évben Donald Tszangot nevezte ki Peking kormányzónak, akit a 2007-es voksoláson újraválasztottak. Bár Hongkongban több kísérlet is történt a helyi törvényhozás, a 60 fős Törvényhozó Tanács 70 főre való kiterjesztését, a helyiek ezt rendre elutasították. Azt gyanították ugyanis, hogy Kína mind nagyobb befolyásra törekszik a politikai életben.

Bár a javaslatot 2012-ben is elutasították, meglepő módon ugyanebben az évben Peking áldását adta a Demokrata Párt ellenjavaslatára, amelyet végül 46-12 arányban fogadott el a helyi törvényhozás. Ezt azonban Hongkongban nem ünnepelték a demokrácia győzelmeként, mert a demokrata tábor eleve megosztott volt abban a kérdésben, hogyan is próbáljanak egyezkedni Kínával a demokráciát érintő kérdéseket illetően.

Idén júniusban aztán újabb fordulat történt. A pekingi vezetés nyilvánosságra hozta "fehér könyvét", amelyben korlátozta Hongkong önrendelkezését. A dokumentumban kimondták: Peking felülbírálhat bármilyen a város által hozott, s a jogrendszert érintő döntést.

Bár Hongkongban tiltakoztak a "fehér könyv" ellen, hiszen az a brit-kínai megállapodás felrúgását jelenti, 2014. augusztus 31-én Kína megerősítette: csak három jelölt indulhat a 2017-es kormányzóválasztáson. Őket azonban nem Hongkongban választhatják ki, hanem egy kínai bizottság dönthet személyükről.

Peking biztosan nem számított arra, hogy Hongkongban ma is ennyien szívükön viselik a demokrácia sorsát. Jelenleg azon mesterkedik a kormányzat, hogy a hongkongi tüntetések híre ne jusson el Kínába. Az interneten törölnek minden a hongkongi tüntetésekről szóló bejegyzést. Peking többször is "törvénytelennek" nevezte a hongkongi megmozdulást.

Hongkongban azonban nem tehetik meg azt, amit a 1989-ben, a Tienanmen téren. Nem verhetik le néhány nap alatt véres kézzel a megmozdulásokat már csak azért sem, mert Hongkongot nem tudják letörölni a digitális világ térképéről: az egész világ percről percre nyomon követhetné, milyen módszereket is alkalmaz Kína a másként gondolkodókkal szemben.

Itt nem tilthatják be egyik pillanatról a másikra az internetet. Igaz, próbálkozások azért akadnak: hétfőn az Instagram szolgáltatást tették elérhetetlenné. Hongkong azonban túl fontos szereplője az ázsiai gazdaságnak ahhoz, hogy rémuralmat vezessenek be, s teljesen betiltsák a demokráciát. Ezt a kínai gazdasági növekedést oly fontosnak tartó pekingi vezetés sem engedhetné meg magának.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Tienanmen téri tüntetések 25 évvel ezelőtti leverésekor Kína a világgazdaság szinte jelentéktelen szereplője volt. Ma már azonban Pekingtől is jelentős mértékben függ a világgazdaság további alakulása. Ha Kína a terror mellett döntene, s ezzel tudatosan vállalná egy válsággóc kialakulását, amellyel az egész világ növekedését veszélyeztetné.

Kína nem készült fel arra, hogy megküzdjön egy komoly politikai válsággal. A gazdasági nyitást nem kísérte a politika liberalizálása. A vezetés az esetleges tüntetésekre rendre erőszakkal válaszolt, a demokratikus kezdeményezéseket sosem tűrte Hszi Csin-ping elnök hatalomra kerülése után sem.

Kínában nincsenek olyan fórumok, ahol az emberek szabadon kifejthetik véleményüket. Ismeretlen a demokratikus kerekasztal fogalma. Az egyedüli fórum, ahol valamiféle független véleménynyilvánítás lehetséges, az internet. Ám a nagy kínai tűzfal pillanatok alatt lecsap az más véleményt tükröző hozzászólásokra.

Hongkongban egészen más a helyzet, itt az emberek természetesnek tartanák azt, hogy hangot adhatnak véleményüknek. Amilyen rendőri fellépés lehetséges Tibetben, vagy az ujgurok lakta Hszincsiang tartományban, Hongkongban ez már nem működik. Az egyre kiterjedő tüntetések is azt mutatják, nem könnyű elhallgattatni az itteni lakosságot.

Bár múlt héten az egyik megmozdulás során 78 személyt vett őrizetbe a rendőrség, ez éppen azt eredményezte, hogy másnap még többen tódultak az utcákra.  Amikor az Occupy Central polgárjogi mozgalom azt tapasztalta, hogy veszélybe került a demokrácia, azonnal csatlakozott a fiatalok által kezdeményezett megmozdulásokhoz.

A mozgalom szóvivője, Benny Taj Jiu-ting azt közölte, Hongkongnak kezébe kell vennie saját sorsát, s fel kell lépnie a jogait semmibe vevő intézkedések ellen. Polgári engedetlenségi mozgalomra szólított fel Peking politikájával szemben.

Frissítve: 2014.09.30. 21:17

Törökország atomfegyvert állíthat elő?

Publikálás dátuma
2014.10.01. 07:32
Erdogan elnök indíthatta el a titkos atomprogramot FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SASHA SCHUERMANN
Törökország atomfegyver előállításán dolgozhat. Egyes feltételezések szerint a német hírszerzés, a BND emiatt is kémkedik már hosszú idő óta Ankara után. Törökország tagadja a nem békés célú nukleáris program létezését, ugyanakkor akadnak kétes nyilatkozatok bizonyos török politikai vezetők részéről.

Gyanús fejlesztés

Ez az ajánlat aligha érhette váratlanul Ankarát. Törökország ugyanis már a nyolcvanas években segítséget nyújtott Pakisztánnak az iszlám ország nukleáris fegyverprogramjának fejlesztéséhez. Akkoriban több ehhez szükséges anyagot Ankara szerzett be, illetve Törökországon keresztül szállították Pakisztánba. A két ország mind a mai napig kicseréli a nukleáris kutatásaival kapcsolatos információit.

Mindezeknél azonban feltehetően többről lehet szó. Abdul Kadir Hán nemcsak centrifugákkal látta el kuncsaftjait, hanem teljes és részletes dokumentációt is a rendelkezésükre bocsátott arra, hogyan állíthatnak elő atombombát. Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) 2003-ban Líbiában talált rá a dokumentumcsomagra, amelyet egy férfiszabó nejlozacskójába rejtett.

Amennyiben Irán, Észak-Korea és Líbia mellett Ankara is fizetett ezekért az információkért, az ország számára nem jelenthet különösebb gondot az atombomba előállítása. Szakértők úgy vélik, közvetett bizonyítékot szolgáltathat a török nukleáris programra az ország rakétaprogramjának folyamatos fejlesztése is.

Törökország a nyolcvanas években kezdett rövid hatótávolságú, legfeljebb 150 kilométer hatósugarú rakéták előállításába. 2011 decemberében aztán nagy feltűnést keltett Recep Tayyip Erdogan akkori miniszterelnök. Felszólította ugyanis hazája hadiiparának illetékeseit, haladéktalanul kezdjenek hosszú hatótávolságú rakéta előállításába.

Két hónappal később közepes hatótávolságú rakéta fejlesztését indították el, s már 2012-ben olyan lövedékkel kísérleteztek, amely akár 1500 kilométeres távolságba is képes eljutni. Egy 2500 kilométer hatótávolságú rakéta várhatóan a jövő évre készülhet el.

Mivel a közepes hatótávolságú rakétákat nem lehet kellő pontossággal célba juttatni, ezért szakértők szerint elsősorban nukleáris töltet célba juttatásánál lehet értelme, ami szintén arra utalhat, hogy Törökország nem éppen békés célú nukleáris programon dolgozik.

Elejtett mondatok

A török politikai élet szereplői eddig semmilyen információt sem árultak el a török nukleáris programról, még annak létezését sem ismerik el. Legfeljebb csak elejtett mondatokból lehet bizonyos óvatos következtetésekre jutni. 2011 augusztusában Törökország akkori Egyesült Államokba akkreditált nagykövete, Namik Tan (2010 februárjától 2014 májusáig látta volt a külképviselet vezetője) azt közölte, "nem engedhetjük meg, hogy Irán nukleáris fegyverekkel rendelkezzen".

Két évvel később e nyilatkozatot egy sokat sejtető mondattal egészítette ki a Foreign Affairs külpolitikai magazinban Abdullah Gül augusztusban leköszönt államfő: "Törökország nem engedi meg, hogy egy szomszédos ország olyan fegyverre tegyen szert, amilyennel mi nem rendelkezünk".

A török közvéleményt nem zavarná, ha a kormányzat atomfegyver kifejlesztésén dolgozna, sőt. Egy 2012-es, 1500-as minta nyomán készített felmérés szerint a megkérdezettek 54 százaléka úgy vélte, ha Iránnak sikerül előállítania atomfegyvert, akkor Törökországnak is hasonlóképpen kell cselekednie.

A német hírszerzésnek nyilván több információja van a török atomprogramról. Ugyanakkor ha Ankara valóban atomfegyver előállításán dolgozik, azt a berlini politika nem hagyja szó nélkül, s akkor sem tartaná olyan természetesnek a nukleáris programot, ha ezzel "csak" Irán törekvéseire akarnak választ adni.

Németország ugyanis abból indul ki, amennyiben egy szövetséges ország nukleáris nagyhatalommá kíván válni, az rendkívüli esetként kezelendő, s a német politikának reagálnia kell a fejleményekre - írja a Die Weltben megjelent cikkében Hans Rühle, aki 1982-1988 között az NSZK védelmi minisztériuma tervezési stábjának tagja volt.

Frissítve: 2014.09.30. 21:13

Karszalagot kaphatnak Thaiföldön a turisták

A személyazonosítást lehetővé tevő karszalagot kapnának a Thaiföldre utazó turisták - ismertette kedden a thaiföldi idegenforgalmi miniszter tárcája terveit.

Az intézkedést az indokolja, hogy a hónap közepén meggyilkoltak Thaiföldön két brit turistát, ami újabb aggodalmakat ébresztett az országba látogató külföldiek biztonságával kapcsolatosan. Az elképzelés szerint a turisták a szállodába bejelentkezve kapnának karszalagot, amelynek sorszáma megegyezne a személyazonosító okmányuk számával.

Fel lennének tüntetve rajta annak az üdülőhelynek az adatai, ahol megszálltak, így ha késő éjszakáig mulatoznak, esetleg lerészegednek vagy eltévednek, könnyen a segítségükre lehetne sietni. A miniszter szerint a következő lépés az lenne, hogy a turisták valamilyen elektronikus nyomkövetőt kapnának.

A két brit turista, Hannah Witheridge és David Miller holttestét szeptember közepén találták meg a déli Koh Tao (Teknősbéka)-sziget tengerpartján. Feltehetően mindkettejüket meggyilkolták, de a rendőrség két hét után sem jutott előrébb a nyomozásban.

Szerző
Frissítve: 2014.09.30. 21:54