A három kutató arra a kérdésre kereste a választ: miként tájékozódik az emberi agy. Honnan tudjuk, hol vagyunk? Miként találjuk meg az utat egyik helyről a másikra? És hogyan tárolja az agy ezeket az információkat? E kutatásaik során fedezték fel az agyban „belső GPS-t”.
Az 1939-ben New Yorkban született O’Keefe, a londoni University College professzora 1971-ben fedezte fel ennek a tájékozódási rendszernek az első összetevőjét. Rájött ugyanis arra, hogy az előagy egyik részében, a hippokampuszban az idegsejtek egy speciális válfaja található.
Edvard Moser, May-Britt Moser és John O’Keefe FORRÁS: DELO.SI
Patkányokkal végzett kísérletei során megállapította, hogy az idegsejtek egy része akkor aktiválódik, ha a patkány egy helyben tartózkodik. Másik része viszont abban az esetben, ha a patkány megváltoztatja helyét. Több mint három évtizeddel később, 2005-ben a norvégiai, trondheimi egyetem két kutatója fejlesztette tovább O’Keefe „belső GPS”-re vonatkozó elméletét.
A hippokampuszban ugyanis olyan idegsejtekre bukkantak, amelyek az ember tájékozódásáért felelősek. Úgynevezett „rácscellákról”, a koordinációt meghatározó, állandó struktúrájú – amint a neve is sugallja – rácsos szerkezetű sejtekről van szó. A kísérletek során megállapították, hogy ha a patkány megváltoztatja a helyét, igen gyorsan jönnek létre ezek a „rácscellák”, s stabilan meg is maradnak.
Változó ugyanakkor az, hogy a sejtek mikor lépnek működésbe. Esetenként akár 50 centiméter elég hozzá, máskor azonban 10 méteres helyváltoztatás után aktivizálódnak. A kitüntetettek 8 millió svéd koronával (272 millió forintnak megfelelő összeggel) gazdagodnak. A díj felét John O’Keefe kapja, a másik felét a házaspár.
John O’Keefe ír bevándorlók gyermeke. New Yorkban, Montrealban, majd 1967-től Londonban tanult. Amerikai és brit állampolgársággal is rendelkezik. 1987-ben kapta professzori kinevezését. Tudományos körökben nagy feltűnést keltett egy másik kutatóval, az amerikai Lynn Nadellel írott könyve, amelyben a hippokampusz szerepét vizsgálták azzal kapcsolatban, hogyan emlékezik memóriánk a térre.
Számos elismerést kapott már pályafutása során. A díjazott kiváló humorérzékével is komoly népszerűségre tett szert tudományos körökben. Egyszer azt írta: imád kosárlabdázni, s ma, 75 évesen sem tett le arról az álmáról, hogy egyszer az amerikai profi kosárlabdaliga, az NBA játékosa legyen. Hétvégenként feleségével, Eileennel Dél-Angliába szerveznek túrákat, s vándorlásaik közben a filozófiáról cserélnek eszmét.
A norvég állampolgárságú, 1963-ban született May Britt Moser a 11. nő, aki 1901 óta megkapja az orvosi Nobel-díjat. Őt, és szintén díjazott férje, Edvard 2002-ben hívták életre az emlékezés biológiai központját. Mindkét tudós a Norvég Tudományos Akadémia rendes tagja. May Britt Férje, Edvard Moser 1962-ben született. Feleségéhez hasonlóan neuropszichológiából szerzett doktori fokozatot.
Posztgraduális képzését a londoni University College-on végezte. Feleségével 1996-ban tértek vissza Norvégiába. 1998-ban a neurotudományok professzora lett. Ma is a norvég kutatói tanács igazgatóhelyettese. Edvard Mosernek és feleségének két leánygyermeke van.
A házaspárt számos elismeréssel díjazták felfedezéseikért. Az elismerés díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.