Mégis, kinek az élete?

Növekedett az itthon munkát nem találok száma, az itthon dolgozók esetében pedig csökkent a jövedelem, szegényebbé váltunk. Persze nem mindenkié csökkent, a felső jövedelmi sávban például emelkedtek a bevételek. Ezt írja Krémer Balázs a "Hogyan fosztotta ki a maffiaállam a társadalmat?" című tanulmányában: " Miközben a közmunka (és a külföldi munkavállalás) révén az átfogó foglalkoztatási adatok nem csökkentek, sőt enyhén növekedtek, aközben a versenyszférában foglalkoztatottak létszámváltozása jellemzően negatív volt… Csökkenés jellemezte a közszféra béreit is… A munkanélküli és rokkantsági ellátások, valamint a rendszeres szociális segélyek értéke nominálisan csökkent. A kormányzati retorikában 'adócsökkentésként' reklámozott intézkedések (egykulcsos adó) valójában csak a felső jövedelmi kategóriában jelentettek adócsökkenést….Az oly eleminek tekinthető létszükségletek, mint a megfelelő élelmezés messze nem a nemzetközi összehasonlítások szerinti 12-14 százalék problémája, hanem a gyerekes családok közel felének."

Akkor tudna a magyar gazdaság felzárkózó pályára állni, ha a kiegyensúlyozott növekedési képességünk meghaladná (vagy legalább elérné) az Európai Unió 3 százalékos átlagát. Ehelyett, mint Békesi László "A maffiaállam gazdaságpolitikája" című tanulmányában írja: "Ma a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme 1 százalék körüli…azaz (az EU-hoz képest) évi 2 százalékkal csökken….2013-ban a 2005-ös esztendő szintjét érte el. A foglalkoztatási ráta négy éve stagnál…A beruházási ráta a használatban lévő állóeszközök amortizációját sem pótolta…Az Orbán-ciklusban az állam a megtermelt jövedelem 50 százalékát vonja el adók és járulékok formájában a lakosságtól és a vállalkozásoktól…Ekkora jövedelemelvonás mellett sem a lakosságnak, sem a vállalkozásoknak nem marad elég nettó jövedelmük beruházásra, megtakarításra és fogyasztásra." (A két idézett tanulmány a Magyar Polip című kötetben jelent meg.)

Nem csoda, ha a lakosság egy része menekül. Totyik Tamás kutató kimutatásai szerint a Nagy-Britanniában egészségügyi szolgáltatásra bejelentkezett (tehát tartósan kint élő) magyar állampolgárok száma már eléri az egy milliót. Egy részük természetesen nem aktív, nem munkát végző, kereső, adózó személy, hanem például tanuló vagy eltartott, de így is brutálisan magas ez a szám.

Egy, a gyermekkori megfélemlítésről szóló könyv bemutatóján dr. Herczog Mária, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja és Reményiné Csekeő Borbála a Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője arról beszéltek, hogy a hazai kutatások szerint Magyarországon minden negyedik-ötödik gyermek válik bántalmazás áldozatává az iskolában. Ez megint egy olyan elképesztő adat, amihez hasonlót a korábbi időkben nem láttunk, pedig akkor is volt korcsoporton belüli erőszak. Ez az egész társadalom dehumanizálódásának egyik ijesztő jele. Azt hinné az ember, hogy ha a kormány unortodox (értsd: katasztrófális) gazdaságpolitikája miatt többszázezer ember kényszerül külföldre, ha az itthon maradottak jövedelme csökken, dolgozzanak akár a versenyszférában, akár a közszférában, ha romlik a segélyek vásárlóértéke, ha növekedik a szegénység, ha zuhan az olyan közszolgáltatások minősége, mint az egészségügy vagy az oktatás, akkor előbb-utóbb csak elveszít egy választást ez a kormány - de nem.

Magyarázná a sikert, hogy vannak eredmények. Például megépült - még nincs egészen kész, bár már átadták néhányszor, de lényegében megépült a Várbazár, és nagyon szép. Igaz, hogy főként úniós támogatásból épült meg (mint szinte minden, ami a mostani kormány ideje alatt létrejött), de itt van. Aztán elkészült a négyes metró is. Igaz, hogy már Demszky Gábor főpolgármestersége idején megépült a nagyobbik része, és hogy befejezni is csak az egyébként agyontámadott Európai Unió segítségével sikerült, de itt van. Hirtelenjében nem tudok több eredményt felsorolni.

Az előző, tehát a baloldai, illetve baloldali-liberális kormányzat idején elkészült három Duna-híd, autópálya a horvát határig, Pécsig és Nyíregyházáig. Lakóparkok, bevásárlóközpontok, irodaházak sora épült. Volt munka és alacsonyan tartották a kivándorlási rátát. A lakosság rendelkezésére állt a nyugdíjvagyon és alacsonyabb volt az államadósság. Nyilvánvaló, hogy nem csak a racionális megfontolások játszanak szerepet a választópolgár döntésében, és az indulatok felkorbácsolásával, az ellenfél befeketítésével és a nemzeti romantika lobogtatásával is lehet szavazatokat szerezni. De ennyit?

Játszottak nem is olyan régen Pesten egy nagysikerű színdarabot, egy halálos betegnek az eutanáziáért folytatott küzdelméről szólt, az volt a címe: Mégis, kinek az élete? Nagyon remélem, az a színdarab, ami most zajlik Pesten és egész Magyarországon, nem az eutanáziáról szól. Bár, ami a humanista demokrácia, a parlamenti váltógazdaság, a sajtószabadság, egyáltalán, az emberjogi alapú társadalom-igazgatás sikeres lerombolását illeti, talán nem is olyan alaptalan a párhuzam. Ez nem lehet pusztán a jobboldal érdeme. Azt gondolom, késő korok történészei nem győznek majd gratulálni a jelenlegi baloldali és liberális politikusoknak, hogy sikerült nekik ekkora vereségeket összehozni.

Vita nincs, mi is gratulálhatunk. Bár egy kicsit rontja az örömünket, hogy a mi bőrünkre megy a játék.