Túl későn jött a segítség

Publikálás dátuma
2014.10.08. 07:36
Növeli a kockázatot az Apache helikopterek bevetése FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRIS MCGRATH
Előrenyomultak kedden az Iszlám Állam (IS) harcosai a szíriai-török határon fekvő, stratégiai fontosságú Kobaniban, három kerületet is sikerült elfoglalniuk. Több mint 160 ezren menekültek el a környékről, főként kurdok.

Helyszíni beszámolók szerint a radikális iszlamisták ellenőrzik Mistenurt, a Kobani melletti magaslatot, s szemtanúk a török oldalról jelentették, hogy a város két szélén kitűzték az IS fekete zászlaját. Helyi tisztviselők tegnap elkerülhetetlennek látták a három oldalról is ostromlott város elestét.

Harmincéves háború lehet
Noha szakértők eddig is figyelmeztettek, hogy aligha várható gyors és átütő siker az Irakban és Szíriában terrormódszerekkel harcoló szélsőséges Iszlám Állam (IS) ellen, most egy minden eddiginél borúlátóbb jóslat került nyilvánosságra Washingtonban. Új könyvéről adott egyik első interjújában a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egykori igazgatója, Leon Panetta úgy vélekedett, igen elhúzódó, szerinte akár 30 évig is tartó háborúra kell felkészülni, amely alaposan próbára teszi majd az Egyesült Államok vezetését.Panetta szerint nem is az ISIS dzsihadistái által kikiáltott kalifátus jelenti egyedül a veszélyt, hanem az, hogy a muzulmán radikalizmus térhódítása nyomán újabb feszültséggócok és fegyveres konfliktusok kirobbanásától kell tartani Nigériában, Jemenben, Szomáliában és Líbiában. Panetta, aki két évig állt a védelmi tárca élén is, nem túl pozitívan nyilatkozott Barack Obama ténykedéséről. Az elmúlt három esztendő során az elnök több döntése csak még bonyolultabbá tette a terrorizmus ellen folytatott küzdelmet, vélte a volt Pentagon-főnök.

Az amerikaiak vezette nemzetközi koalíció harci gépei keddre virradóra bombázták a környéket, a pontos célpontokat nem közölték. Az al-Dzsazira hírtévé jelentése szerint légicsapásokat hajtottak végre Kobani központja ellen, amire az IS egységei tüzérségi tűzzel válaszoltak.

A londoni székhelyű emigráns szervezet, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja arról számolt be, hogy az IS harcosai éjjel előrenyomultak a városban, csak mérsékelt ellenállásba ütköztek. A városban tegnap utcai harcok folytak, orvlövészektől lehetett tartani. A kurd védelmi erők azt állították, hogy sikerült feltartóztatniuk az IS egységeit.

A kurd regionális kormányzat vezetője, Karwan Zebari a BBC-nek úgy nyilatkozott, katasztrófális következményekkel járna, ha az IS elfoglalná a várost, márpedig ha nem érkezik gyors nemzetközi segítség, a terrorcsoport kezébe kerül Kobani.

A városban az IS ellen menekülők tömegei kerestek menedéket. Hétfői adatok szerint a legújabb harcok miatt több mint kétezer

szíriai kurd lépte át a határt, s menekült át Törökországba. Recep Tayyip Erdogan török államfő tegnap egy menekülttáborba látogatott, s ott maga is úgy nyilatkozott, hogy küszöbön áll Kobani eleste.

Erdogan szerint "túl későn" jött a koalíciós légitámogatás a város védőinek, s szerinte jobban kell koordinálni a légicsapásokat és a szárazföldi harcot.

Noha az ankarai parlament már jóváhagyta a török fegyveres erők belépését a konfliktusba, eddig még semmiféle módon nem avatkoztak be a harcokba. A szíriai-török határ túloldalán azonban harckocsikat sorakoztattak fel. Törökország számos feltételt szabna, s az ígéretek ellenére vonakodik attól, hogy a térségbeli kurdok segítségére siessen.

Az Egyesült Államok a hétvége óta Apache helikoptereket is bevet az Iszlám Állam elleni harcba iraki területen. Az amerikai Központi Parancsnokság bejelentése szerint a támadó helikoptereket Falludzsa környékén vetették be, ez amerikai szakértők szerint számottevően megnöveli a beavatkozás kockázatait.

Christopher Harmer volt haditengerészeti pilóta rámutatott, hogy míg a harci gépek nagy magasságban repülnek, s így minimális kockázattal kell számolniuk, a helikoptereknél más a helyzet, föld-levegő rakétákkal leszedhetők. Egy Pentagon-szóvivő a Reuters hírügynökségnek elmondta, hogy a támogatást az iraki hadsereg kérte, s a konkrét feladat indokolta az Apache helikopterek bevetését.

Szerző
Frissítve: 2014.10.07. 22:32

Helmut Kohl leszámol utódaival

Meglehetősen keményen beszél Angela Merkelről és egy sor kereszténydemokrata politikusról Helmut Kohl. Az interjúkat ugyan több mint tíz éve vették fel, de csak most jelennek egy kötetben - a kancellár beleegyezése nélkül.

Két könyv is megjelenik a héten, amelyek Helmut Kohl kormányzását, illetve az azt követő időszakot tárják fel. A "Vom Mauerfall zur Wiedervereinigung", azaz a "Falomlástól az újraegyesítésig" című művet szerdán maga a volt, 84 éves kancellár mutatja be a frankfurti könyvvásáron. A mű nem sok újdonságot tartalmaz, az öt évvel ezelőtti visszaemlékezéseit tárja újra az olvasó elé.

Sokkal nagyobb érdeklődés kísér azonban egy másik könyvet, amelyben keményen leszámol utódaival, köztük Angela Merkellel. A Heribert Schwan újságíróval 2001-ben és 2002-ben készített beszélgetéseket első ízben hozzák részletesen nyilvánosságra.

Kohl igen nyíltan beszélt párttársairól, s a történelem sorskérdéseiről. Soha ezelőtt és ezután nem avatott be másokat ilyen őszintén valós gondolataiba, érzéseibe. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy még nem heverte ki akkori felesége, Hannelore Kohl öngyilkosságát. Másrészt azt gondolta, hogy a vele készített interjúkötet már csak halála után jelenik meg.

Beszélt a berlini fal leomlásának hátteréről is. Bár nyilvános megszólalásai alkalmával rendre elismerően beszélt a lipcsei és berlini "forradalmárokról", azokról, akik a politikai változásokért küzdöttek az NDK-ban, az interjúból az derül ki, hogy ennél azért pragmatikusabban közelítette meg a kérdés.

"Hiba lenne, ha úgy tennénk, hogy egyszer csak elárasztotta a Szentlélek a lipcsei és berlini tereket, s megváltoztatta a világot" - vélekedett. Meggyőződését fejezte ki, hogy a német újraegyesítés elsősorban nem az NDK-beli polgárjogi mozgalmaknak volt köszönhető, hanem annak, hogy a Szovjetunió nem tudott gazdaságilag lépést tartani a Nyugattal, s ezt Mihail Gorbacsov is felismerte.

"Rájött arra, hogy ha fenn akarja tartani a kommunizmust, meg kell reformálnia" - közölte. Kohl több alkalommal is elismerően beszélt a volt szovjet pártfőtitkárnak a német újraegyesítésben betöltött szerepéről.

Kevés pozitívumot említett azonban Angela Merkel kapcsán. Szó szerint azt mondta: "Merkel asszony nem is tudott rendesen késsel-villával enni. A külföldi látogatások alkalmával pedig csak úgy összevissza csellengett, így rendre is kellett utasítanom" - írta a könyvet ismertető Spiegel. A volt kancellár rendkívül elégedetlen volt Európa-politikájával. (Ne feledjük, az interjú akkor készült, amikor még Magyarország nem volt tagja az EU-nak.)

Leszedi a keresztvizet a kereszténydemokrata volt munkaügyi miniszterről, valamint a későbbi német államfőről, Christian Wulffról is. "Ez egy igazi áruló. És egy nagy nulla" - fejtette ki Wulffról nem éppen elismerő véleményét a volt kancellár.

Peter Hintzére, a CDU egykori főtitkárára, a Bundestag jelenlegi kereszténydemokrata alelnökére sem emlékezett vissza nagy szeretettel. Ugyanakkor az érintett nem reagált a kijelentésekre. Szerinte nagy hibát követnek el azok, akik csak verbális megnyilatkozásaira korlátozzák Kohl politikai örökségét.

Azt azért elismeri, hogy a volt kancellár némely megnyilatkozása sértő és teljesen hamis volt, amint ezt Angela Merkelről szóló megjegyzése is mutatja. Hintze azonban hitet tesz Kohl mellett, akit a Spiegelben a német egység nagy alakjának, s "kiemelkedő európai személyiségnek" nevezett.

A visszaemlékezésekből összeállított könyv pikantériája, hogy épp a legfőbb érintett, a volt kancellár beleegyezése nélkül közlik. A Focus magazin arról számolt be, Kohl ügyvédeit bízta meg azzal, akadályozzák meg a könyv megjelenését a Heyne Kiadónál. Nem jártak sikerrel.

Szerző

Szakadás a Chirac családban

Publikálás dátuma
2014.10.08. 07:32
Archív kép 2007-ből: amikor még Chirac kísérte Sarkozyt az Élysée-palotába FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ERIC BOUVET
Igaz vagy sem, nagy föltűnést keltett a Le Canard enchainé híre. A szatirikus, mégis többnyire hiteles hetilap idézte Nicolas Sarkozy egyik mondatát, amelyben Alain Juppé volt külügyminiszterhez intézve szavait állítólag kijelentette: "Úgyis megöllek!"

Maga a címzett csak átvitt értelemben vette a volt elnök fenyegetését. Juppé higgadtan így reagált: "Tudod jól, hol találhatsz meg!". Korábban sem kedvelték egymást túlságosan, de amióta Sarkozy fölgyorsult tempóban indult harcba a 2017-ben esedékes államfőválasztás jobboldali jelöltségéért, kezdi elveszíteni korábban sem rá jellemző higgadtságát, nyersen támad azokra, akik a vetélytársai lehetnek.

Köztük elsősorban Juppéra, aki nála higgadtabb, kiegyensúlyozottabb, és a fölmérések szerint mind a konzervatív UMP híveinek a többsége, mind a jobboldali szavazó tábor javarésze őt választaná szívesebben. Ez a párharc az utóbbi napokban újult erővel lett hevesebb, amióta Jacques Chirac, aki tizenkét éven át volt az Élysée-palota lakója, minden félreértést eloszlatva, Juppé mellett tette le a garast.

A Le Figarónak adott nyilatkozatában megerősítette: "Tudtam mindig, hogy Juppé ott lesz a sors és Franciaország randevúján. Kevés egyéb örvendeztetne meg engem és Franciaországot". E mondatot kommentálva az erősen konzervatív napilap hozzáfűzte: Chirac szívbéli trónörökös jelöltje mindig is Juppé volt.

Fakadt ez abból a fölfogásból, hogy Chirac de Gaulle és Pompidou nyomdokain a mérsékelt jobboldaliság híve volt, soha nem a túlzókkal rokonszenvezett. Még meg sem száradt a nyomdafesték az interjú szövegén, máris családi háború robbant ki a 2007 óta visszavonultságban élő, és a szállongó hírek szerint betegeskedő volt elnök háza táján.

Nem volt titok Chirac aktív korszakában sem, hogy hitvese, Bernadette, férjuránál mindig harciasabban jobboldali volt. Juppéról azt híresztelte, "rideg szívű, nem vonzza az embereket. Hogyan is lehetne egybevetni Sarkozyvel? Sarkozy arra kért, hozzam össze őt a férjemmel, engesztelődni szeretne."

Ismert az is, hogy a Chirac házaspár leánya, Claude Chirac mindig is apás volt. Más politikai hullámhosszon van édesanyjával. A papa tizenkét éves elnöksége idején is ő volt az Élysée-palota hivatalos szóvivője, lelkesen és őszintén szolgálta "a chiracizmust". Ma is, a föllángolt perpatvar idején édesanyjával szemben nem kedveli ő sem Sarkozyt, félreérthetetlenül "juppéista".

Mintegy megelőlegezve a csak úgy három és fél év múlva föllángoló igazi elnökválasztási csatát, bizonyos értelemben így lett a Juppé-Sarkozy párharc amolyan "családi haragszom rád" a háztartásban. És ami még különösebb, így foglalkozik vele a francia sajtó java része is. Már ami a hangadó orgánumokat illeti.

A mértékadó újságok, mint amilyen a Le Monde, komolyabb megközelítésben próbálnak az eset mélyére jutni. A lap kiemeli, hogy Sarkozy mértéktelenségével szemben Juppé, aki jelenleg Bordeaux népszerű polgármestere, liberális irányvonalat képvisel. A France 2 közszolgálati csatorna "Szavak és tettek" című adásában azt fejtette ki, a piacgazdaság híve.

"Hiszek a vállalkozások szabadságában - mondta meggyőződéssel - hiszek a politikai szabadságban". Kiállt amellett, ne legyen tabu a 35 órás munkahét, szüntessék meg a vagyonadót, Németországgal hangolják össze jobban az adópolitikát, a nyugdíjrendszert, a küzdelmet a csalások ellen, a pazarlás megszüntetését, amivel euró milliárdokat lehet megtakarítani.

"Hiszek a jól előkészített reformokban - fejtette ki. Akadnak, akik ezt úgy fogják föl, mintha Sarkozy kertjébe vetnék követ, mintha az ellenfele volnék. De én nem ellene harcolok" - hangoztatta.

Az egyébként csakugyan erősen jobbra húzó, de semmiképpen sem a szélsőjobbra kacsintó Le Figaro egyik munkatársa, Philippe Goulliaud, aki mellesleg esztendőkön át kísérte Chirac életútját, kommentárjában azt írta a Chirac leányt idézve: "Juppé mindig is hitt abban, hogy ő a sorssal és Franciaországgal randevúzik. Ennek én személy szerint is örülök, de országunk miatt is.

Ha van annyi energiám, ott lesz a helyem mellette, bármilyen kis kuckót kaphatok is a gárdájában". A Le Nouvel Observateur ezt kissé gunyorosabban kommentálta. "Ha papa és mama civakodik - írta - ki vigyáz a gyerekekre? Madame-ot csak a kis Nicolas (Sarkozy) érdekli, miközben Juppéről úgy kérdezget, csakugyan nyájas természetű volna? Ha kezet nyújt, nem néz az ember szemébe".

Csalfa barátok izompróbája

Köszörülik már a késeket, írta egy párizsi kommentár, jellemezve a helyzetet, amely a Sarkozy-Juppé párharc legújabb fejezetével alakult ki. Akár még néhány napja is, jegyezte föl a megfigyelő, a vetélkedés mérsékelt volt. Sarkozy csúfolódván a Bordeaux-i polgármester életkorán, (valamivel túl a hetvenen) azt nyilatkozta: "Elhinnék, hogy én inkább 72 évessel mérném össze az erőmet, mint mondjuk egy negyvenessel? Nem attól kellene tartanom inkább, aki fiatal, és nem attól, aki már két évtizede volt miniszterelnök?"

Juppé erre azzal felelt: nincs és soha nem is volt Sarkozyvel hierarchikus viszonyban, gondosan megtartóztatja magát a haragtól, az agresszív hangvételtől, nehogy elveszítse egyes "sarkonosztalgikusok" rokonszenvét. A nyilvános vitákban, ő, Juppé a "jól nevelt politikusok" képét igyekszik fölmutatni,

"Magam soha nem támadtam Sarkozyt - fűzte hozzá - ellenkezőleg, védtem a teljesítményét. Mindig nagyra tartottam őt, és azt hiszem, ő is így van velem", fejtette ki még szeptember elején egy gazdasági folyóiratban. Békülékeny, mérséklő nyilatkozat, jegyezte meg egy megfigyelő, hozzá biggyesztve ugyan, hogy idestova másfél hónappal utóbb Juppé emiatt tördelhet a kezeit".

A Journal du dimanche hétvégi hírlap viszont a minap azt elevenítette föl, hogy Sarkozy tíz esztendőre visszamenően citálta elő azt a pört, amellyel az akkori Juppét Párizs közigazgatása fiktív gyanúkkal próbálta meg zavarba hozni. Mai ellenfelén és vetélytársán igyekezett sebet ejteni, miközben a jelenlegi igazságszolgáltatás tucatnyi olyan ügyben nyomoz, amelyeknek ha bizonyíthatók, éppen Sarkozy a gyanúsítottja.

Juppé ezt a frontvonalat azzal minősítette, hogy "bűnügyi kellemetlenségekben Sarkozytől nem volna-e bölcsebb elkerülni az ütközéseket?", célozva vetélytársának tucatnyi feltehető sárosságára. Azóta a csapásokat mindkét oldalról újabb és újabbak követik. Erre viszont Sarkozy azzal replikázott, hogy ellenfele "ha nem lépne vissza 2017-es elnökjelöltségétől, kemény öklökre számíthat". A viszontválasz erre, hogy Juppé korántsem ideges.

A barátságtalan harci kedv korántsem friss keletű. A Le Monde a minap azzal jellemezte, hogy "csalfa barátok immár három évtizedes izompróbájáról van szó". Juppé mosolyogva idézte a francia politikának azt a sablonos fordulatát, amely szerint magyar változatban "uram, nagy szellem lakik önben, önben uram viszont nem. Különben?..."

Ehhez Juppé egyik közeli munkatársa azt fűzte hozzá, hogy oda és vissza voltak már mindketten egymás munkatársai, fejből ismerik az ellenlábas gyöngeségeit,  így mivel is lephetnék meg egymást? Első ízben az 1980-as években találkoztak. Juppé Jacques Chirac akkori pártjának volt a főtitkára, az ifjú Sarkozy pedig az ő helyettese. Kezdettől tegeződnek, de mindkettőjük az állam csúcsára tört.

Sarkozy François Hollande-tól elszenvedett 2012-es elnökválasztási veresége után nagyon kurta ideig taktikai visszavonultságban élt, míg Juppé soha nem rejtette véka alá, idősebb kora ellenére sem adta föl politikai ambíciót. Bordeaux-i polgármesteri sikereiből azt a következtetést vonta le, hogy hamarosan országosan is üthet megint az órája. Ha Sarkozy keresztezni próbálná az útját, neki lehet kellemetlenebb.

Amikor Bordeaux-ban, a polgármester választáson Juppé magabiztosan futott be, Sarkozy azzal "köszöntötte", "más senki nincs, csak te vagy én, rajtunk kívül számításba se jöhet senki". Amire Juppé azzal replikázott, "próbálja ki mindenki a maga szerencséjét, igyekezzék meggyőzni a választókat". Pillanatnyilag itt tartanak. Juppé számára azzal az előnnyel, hogy Chirac és a konzervatívok mérsékeltjei őt preferálják.

Szerző