Vádemelés Kiss Ernő ellen

A Központi Nyomozó Főügyészség vádat emelt Kiss Ernő nyugalmazott rendőr-dandártábornok ellen - írta szerdai számában a Magyar Nemzet Simon Richárdra, a nyomozó hatóság helyettes szóvivőjére hivatkozva.

A sajtóértesülések szerint a tábornokot a Magyar Villamos Művek egykori vezetője, Kocsis István jelentette fel, aki azt állította: Kiss egymilliárd forintot kért, hogy a legfőbb ügyész és a belügyminiszter révén közbenjárjon Kocsis már vádemelés alatt lévő ügyében Pintér Sándor belügyminiszternél és Polt Péter legfőbb ügyésznél.

A Hír Televíziónak az ügyészség szóvivője azt mondta: Kiss Ernő ellen „folytatólagosan, vesztegetést állítva elkövetett befolyással való üzérkedés” a vád. Ez a bűncselekmény 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A kiemelt jelentőségű ügyben nincs más vádlott – nyilatkozta Simon Richárd helyettes szóvivő.

A volt dandártábornokot tavaly december 11-én vette őrizetbe az ügyészség, majd a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. Kilenc nappal később került szabadlábra úgy, hogy házi őrizetét sem rendelték el.

Ugyanakkor különös, hogy korábban is közismert volt, hogy Kocsis és Pintér jó kapcsolatokat ápolt, így semmi szüksége nem lett volna Kiss állítólagos "szolgálataira". Az mindenesetre ténynek tűnik, hogy az eljárás alapjául lehallgatások szolgálnak: a Nemzeti Védelmi Szolgálat hálóján akadhatott fenn Kiss Ernő. Korábbi információink szerint végül a pénz átvételekor érték tetten, ekkor került őrizetbe.

Szerző
Frissítve: 2014.10.08. 21:30

Mindegy, hogy hol, de segíteni akart

Publikálás dátuma
2014.10.09. 07:11
Harcsa Árpádné Tiliczki Rozália emlékezete kiváló A SZERZŐ FELVÉTELE
Hetven esztendeje vehette át oklevelét a Debreceni Állami Védőnőképző Intézetben Dr. Harcsa Árpádné Tiliczki Rozália. A jubileumi rubindiploma 91 éves tulajdonosa viszonylag egészségesen, jó körülmények között, szép és csöndes környezetben él egy rokonlelkű helybéli asszony gondoskodásától kísérve a Heves megyei Bükkszéken. A környékbeliek ma is úgy tisztelik, mint gyermekeik egykori gondozóját.Mozgása már nehézkes, de emlékezete kiváló.

- Milyen nyelven beszélgessünk, németül vagy franciául - kérdi huncut mosollyal. Merthogy a debreceni leánynevelő intézetben iskolatársával, Szabó Magda későbbi írónővel a polgáriban nem csak magyarul beszéltek. Gyorsan megegyeztünk és nyugodt hangon, anyanyelvén kezdte lapunknak mesélni küzdelmes életútjának, célba érésének stációit. Polgári családból származik, eminens diák volt.

- Tiszadobon láttam meg a napvilágot. Édesapám főmolnár, édesanyám jómódú gazdaasszony volt. Testvér nélkül nőttem fel, szüleim legszívesebben úgy öntötték volna belém a műveltséget, mint zsákba a lisztet. Első gyermekkori emlékeim között őrzöm a hegedűszót és az éneklést, kézimunkázni és rafiát fonni is megtanítottak. Az elemi iskola négy osztályát a falumban jártam ki, ahol selyemhernyó tenyésztésével is foglalkoztunk. Az érte kapott pénzből az árváknak vett meleg ruhát a tanítónk. A debreceni Dóczi Leánynevelő Intézetben - ahová polgáriba jártam - egyike voltam azoknak, akik jó tanulmányi eredményeik jutalmául a középiskola befejezéséig a tandíjnak csak a felét fizették. A kollégiumban kinyílt előttem a világ; különórákat vettem németből, zongoráztam, Tisza-vidéki lányként úszni is megtanultam. Ezt követően a debreceni Női Felsőkereskedelmi Iskolába írattak be, ahol elsajátítottam a német és a francia nyelvet. 1942-ben érettségiztem, kitűnővel.
A pályaválasztás nem volt kérdéses.

- Elszomorított az elhanyagolt csecsemők és kisgyermekek helyzete. Mindegy, hogy hol, segíteni szerettem volna rajtuk. Szüleim ellenkezése dacára a védőnői hivatást választottam életcélul. A Debreceni Klinika Védőnőképző Intézetébe kerültem, ahol olyan kiválóságok voltak a példaképeim, mint Törő professzor, akinek a szakkönyveiből generációk tanulták az orvoslást. Belgyógyászatból és sebészetből az osztályunk mintának számított. Dolgoztunk éjszakai műszakban is a szülések levezetésénél. Tanulmányaimat a II. világháború szakította félbe; a sebészeti gyakorlatot a katonai osztályon folytathattam.
Bátor volt és elhivatott.

- A hadiállapot nap, mint nap próbára tett, de erős és bátor voltam. Szinte hihetetlen, hogy háborús körülmények között 1944. június 16-án államvizsgáztam védőnői és ápolónői szakon. Gyakorlati munkámat Tiszafüreden kellett volna folytatni, ahol átéltem a bombázásokat. A harcok miatt kénytelen voltam a szüleimhez hazamenni Tiszadobra, ahonnan sokan Nyugatra menekültek. Mi maradtunk, s nekifogtunk felépíteni az új életünket. Kinevezésemet a háború után, 1948. január 2-án kaptam meg a Népjóléti Minisztériumtól, amely a Nyírlugosi Egészségvédelmi Körbe irányított. A három községhez nagy kiterjedésű tanyavilág is tartozott. A körzetemben évente 240 csecsemő született, postakocsival és gyalog kerestem fel őket. A tanyákon kétségbe ejtő állapotok fogadtak. A legtöbb helyen a szülések háznál történtek, magas volt a csecsemőhalálozás, a betegek csak ritkán találkozhattak orvossal a nagy távolság és szűkös anyagi helyzetük miatt. A csecsemőket gyakran rongydarabokba, újságpapírba pelenkázták, pálinkába áztatott kenyérdarabokkal nyugtatták. Mindent megtettem a káros szokások ellen. Felkerestem a lelkipásztorokat és kértem őket, hogy szentbeszédükbe foglalják bele: a szülők vigyék orvoshoz beteg gyermekeiket. Feladatom volt a tébécés és rákos kicsik gondozása is. Nagyon büszke voltam, hogy négyévnyi szakadatlan munka után a csecsemőhalandóság a körzetemben 15 százalékról 7 százalékra csökkent.
Férjével a Nyírségben ismerkedett meg.

- Nehezen élő földműves család gyermeke volt, Nagykállón érettségizett, állatorvos lett. 1952-ben kötöttünk házasságot. Innen Budapestre költöztünk, ahol az egyik egészségügyi intézmény igazgatójává neveztek ki. Anatómiát, bakteriológiát és közegészségügyet tanítottam az államvizsgával végződő képzésen. 1981-ben nyugállományba mentem, férjem sajnos 1995-ben elhunyt. Azóta egyedül élek, élvezem az Egerben lakó lányom - aki a megyei kórház rendelőintézetének igazgatója - és az ő családja szeretetét, valamint Bükkszék lakóinak megbecsülését.

A szegény gyerekek kevesebbet érnek?

Publikálás dátuma
2014.10.09. 07:11
Szikra Dorottya szerint az Orbán-kormánynak a „gazdag” gyerekszám növelését sem sikerült elérni az elmúlt években FOTÓ: TÓTH GER
A családi adókedvezmény rendszerét, az univerzális ellátások elinflálását és a segélyek csökkentését együtt nehéz másként értékelni, mint hogy a jelenlegi kormány számára a szegényebb családok, az ide született gyermekek kevesebbet érnek, mint a szerencsésebb helyzetűek - mondja Szikra Dorottya szociálpolitikus. Az ELTE TÁTK Szociális Munka és Szociálpolitika tanszékének adjunktusa, az MTA Társadalomkutató Központjának kutatója szerint az Orbán-kormány tudatosan elválasztja a szociálpolitikát a családpolitikától: az előbbi a "rászorulók", míg az utóbbi a jobb helyzetű, foglalkoztatott, "rendes" családokkal kapcsolatos politika, aminek célja a gyerekszám növelése ezekben a rétegekben.

- Mit jelent a család az állam számára?
- Számos országban, így például Magyarországon is időről időre az állam figyelmének középpontjába kerülnek a családok. Fontos azonban tudnunk, hogy vannak országok, ahol ez nem így van, ahol az állam magánügynek tartja a családi kapcsolatokat, a gyermekvállalást, ezt a területet "meghagyja"
például az egyháznak.

- De a gyakorlatban például mennyire segíti az állam a családi élet és a munkavállalás összeegyeztetését?
- Számos intézkedés történt ennek érdekében, különösen azóta, hogy az Európai Unió tagjai lettünk. Az EU számára fontos a nemek egyenlősége és a munkavállalás növelése, így a nők, köztük az anyák foglalkoztatásának elősegítése. Ezt a magyar állam elsősorban a munkáltatónak adott járulékkedvezménnyel támogatja. Ennél azonban jóval kevesebb figyelmet kap például a gyermekelhelyezés. Főleg a 3 év alatti gyermekek esetében az állam is abból indul ki, hogy addig az anya van a gyerekkel, tehát nem tartja elsődlegesnek a bölcsődék fejlesztését. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, az utóbbi években 11-ről 13 százalék körülire nőtt a bölcsődébe íratott 3 éven aluli gyermekek aránya.

- Hogyan jellemezné az Orbán-kormány családpolitikáját, az elmúlt négy év szakpolitikai intézkedéseit?
- Az Orbán-kormány 2010-ben folytatta azt, amit az első kormányzati ciklusában elkezdett, csak még hangsúlyosabbak az ezirányú lépései. A szociálpolitikát tudatosan elválasztja a családpolitikától: az előbbi a "rászorulók", míg az utóbbi a jobb helyzetű, foglalkoztatott, "rendes"
családokkal kapcsolatos politika, aminek célja a gyerekszám növelése ezekben a rétegekben. Ennek a politikának központi eleme az univerzális ellátások elinflálása (ezzel a Bajnai-kormány irányvonalát folytatja a jelenlegi kabinet: a GYES-t és a családi pótlékot 2008 óta nem emelték), és a "dolgozó" családok adókedvezményen keresztül való támogatása. Egy négygyerekes család például 100 ezer forint jövedelem esetén 33 ezer forint adókedvezményben részesül, 500 ezer forint jövedelem esetén azonban már 132 ezer forintot "kapnak", azaz ennyivel több marad a szülőknél. További fontos elem volt a GYES újbóli 3 évre növelése 2010-ben, valamint GYED-extra bevezetése 2014-ben. Ez utóbbi a foglalkoztatást ösztönzi, miközben meghagyja a gyermekek otthoni ellátásával kapcsolatos támogatást is.

- A különböző politikai szereplők egymásnak ellentmondóan értékelik ezeket az intézkedéseket. De tényszerűen célt ért velük a kabinet?
- A gyermekszám növelését nem sikerült elérni, sőt: a jelenlegi statisztikák azt mutatják, hogy az úgynevezett "befejezett fertilitási ráta", tehát az, hogy egy nőnek hány gyereke születik "produktív" életszakasza során, Európában a legalacsonyabbak között van a magyar nők körében (TFR 1.34), ami nagyjából megfelel a korábbi, szocialista kormányok idején tapasztalt adatnak. Eközben az egykulcsos személyi jövedelemadóval és - ezzel együtt - az alacsony keresetűek adójóváírásának kivezetésével, valamint a megemelt ÁFA-val a szegényebb családok, köztük a dolgozó szegények tovább csúsztak lefelé a lejtőn. A GYES és a családi pótlék mintegy 20-25 százalékot veszített értékéből. A munkanélküli szegények - köztük számos kisgyermekes család - ellehetetlenültek a segély 22 ezer forintra csökkentése miatt, miközben a közmunkák rendszere még kiszolgáltatottabbá tette őket a helyi "kiskirályoktól". A közmunka amellett, hogy nem elég a napi betevőre, egy család ellátására, nincs kellően tekintettel a családi kötelezettségekre sem.

- Ma tehát milyen elv alapján támogatja az állam a családokat?
- A családi adókedvezmény rendszerét, az univerzális ellátások elinflálását és a segélyek csökkentését együtt nehéz másként értékelni, mint hogy a jelenlegi kormány számára a szegényebb családok, az ide született gyermekek kevesebbet érnek, mint a szerencsésebb helyzetűek.

- S ezen belül milyen szerepet szán az állam az anyáknak?
- Retorikáját tekintve a "hagyományos család" híve a kormány, ahol az apa a kenyérkereső, az anya pedig az otthoni, gondoskodó munkát végzi. A konkrét intézkedései azonban ennél jóval sokszínűbbek: a 3 éves kortól kötelező óvodáztatás például, vagy a bölcsődei férőhelyek növelése, a GYED-extra mind abba az irányba hathatnak (megfelelő munkaerőpiaci helyzet esetén), hogy az anyák foglalkoztatása növekedjék.

- Mi a szerepük eközben az apáknak?
- Az apák teljesen hiányoznak a jelenlegi kormány retorikájából és intézkedéseiből. De ugyanez volt a helyzet a szocialista kormányzat idején is. A gyermekszületés esetén adott apai szabadság szégyenletes, csak öt napig tart, pedig már a nálunk konzervatívabb Lengyelországban is sikerült két hétre emelni. Az apák gondoskodó szerepét olyan konzervatív gondolkodók is fontosnak tartották kiemelni, mint a nemrég elhunyt Kopp Mária. Ha az apák több házi munkát végeznek, a gyermekekről olykor "főállásban" is gondoskodnak, a nemek közti egyenlőség is nő. Ez pedig nem csak a női munkavállalásra, de a nők közéleti szerepére (akár politikában való részvételére) is jó hatással lenne. (x)

Szerző