Olaszország bedobja a törülközőt

Hamarosan véget ér az olasz kormány által tavaly októberben indított Mare Nostrum program, amellyel 90 ezer menekült életét mentették meg. Bár a humanitárius akció e tekintetben teljes siker volt, jelentős anyagi áldozatot kellett hoznia Olaszországnak. Róma folyvást az unió segítségét kérte, ám Brüsszel sokáig igyekezett úgy tenni, mintha a menekültkérdés Olaszország belügye lenne. A programnak nem is lehetett más a sorsa, csak a bukás.

Az olaszok a "Mare Nostrum" hallatán nem feltétlenül az utóbbi évtizedek talán legfontosabb Földközi-tengeri mentőakciójára asszociáltak. A kifejezésnek több jelentése is volt a történelem folyamán. A Római Birodalom idején kezdetben a Tirrén-tenger szinonimájaként használták, később azonban már a teljes Földközi-tengerre vonatkozott.

Benito Mussolini is szívesen emlegette a kifejezést. Az ő elképzelései szerint ugyanis a "Mare Nostrum" azt jelenti, hogy Olaszország válik a mediterrán térség nagyhatalmává.

Bár az afrikai és ázsiai menekültek számára Olaszország jelentheti az ígéret földjét, Silvio Berlusconi egyszerűen próbált pontot tenni a probléma végére: megállapodott Líbia egykori forradalmi vezetőjével, Moamer el-Kadhafival arról, hogy bizonyos támogatás fejében Líbia akadályozza meg, hogy a menekültek hajóikon Itália felé vegyék az irányt.

Kadhafit azonban elsöpörte az arab tavasz, Berlusconit pedig a gazdasági válság. Az őt követő kormányok sokkal humánusabban közelítették meg a kérdést.

Mígnem 2013. október 3-án igen súlyos katasztrófa történt Lampedusa partjainál: 366-an, jórészt Szomáliából és Eritreából érkezett menekült veszett a tengerbe, amikor lélekvesztő bárkájukon próbálták megközelíteni az olasz partokat. Enrico Letta kormánya ezért döntött a Mare Nostrum program életre hívásáról: az olasz parti őrség 24 órán keresztül szemléli a partszakaszt, s azonnal segítséget nyújt a bajba jutottaknak.

A hadsereg, a légierő csendőrség és a parti őrség valóban emberfeletti teljesítményt nyújtott. Helikopterekkel pásztázták a Földközi-tenger egy kiterjedt részét, s ha "az égből" gyanús hajóra lettek figyelmesek, a parti őrség hajói hamar a helyszínen termettek. Az Európai Unióban is elismerték, hogy az olaszok valóban lelkiismeretesen végezték munkájukat. Már az akció elindítását, 2013. október 18-át követően menekültek százait helyezték biztonságba.

A katonák és a csendőrök feladata azonban nemcsak a bajba jutottak megsegítése, hanem az embercsempészek kiszűrése is volt. Mario Mauro előző olasz védelmi miniszter azt közölte, nemcsak humanitárius, hanem biztonsági okok is vezettek a program elindításához.

A Mare Nostrum kezdetben teljes siker volt. Jelentősen csökkent ugyanis a hajótöröttek száma a Földközi-tengeren. 2012-ben minden ezer Afrika északi részéből Olaszországba hajózó menekültből 39 vesztette életét. 2013-ban számuk 15-re csökkent, 2014-ben pedig mindössze négyre.

A program azonban rendkívül költséges. Mivel havonta 9 millió eurót emészt fel az olasz költségvetésből, a populista pártok hamar megtámadták. A második negyedéves adatok ráadásul megerősítették: recesszióban van Itália, s a munkanélküliséget sem sikerült visszaszorítani. A jobboldali radikális Északi Liga többször követelte a program leállítását.

A bírálók másik érve az volt, hogy miután a menekültek tudják: számíthatnak a parti őrség segítségére, mind többen indulnak el az olasz partok felé. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi hónapokban jelentős emberáradat indult Lampedusa felé. Gyakran olyan hajókon tették meg az utat, amelyek nemhogy 200, 10 kilométeres tengeri út megtételére is alkalmatlanok voltak.

Július 6-án egy hajó röviddel azután süllyedt el, hogy kifutott az egyik líbiai kikötőből. A parti őrség 12 holttestet emelt ki a tenger habjaiból, 200 személyt eltűntnek nyilvánítottak. Két héttel később, július 21-én egy halászhajón akartak 400 embert átcsempészni Olaszországba. A lélekvesztő fedélzetén 31 személy vesztette életét. Máig rejtély, mi történt, feltételezések szerint tömegpánik tört ki a menekültek között.

A menekülthullám felgyorsulásában nagy szerepe volt a szíriai polgárháborúnak, a kaotikus líbiai helyzetnek és a szélsőséges Iszlám Állam folyamatos térnyerésének. Igen sokan menekülnek el az Észak-Koreához hasonlóan "nyitott" afrikai országból, Eritreából is.

Angelino Alfano olasz belügyminiszter közlése szerint a Mare Nostrum akcióval 400 embercsempészt küldtek vissza a származási országba. Nincs azonban garancia arra, hogy hazájukban valóban letartóztatják őket, vagy hogy ne próbálkoznának újra az embercsempészettel. De ha ki is vonnák őket a forgalomból, utánpótlásuk van bőséggel.

Az olasz parti őrség egyre kevésbé képes megbirkózni a mind vészesebbé váló menekülthullámmal. Miközben áprilisban még minden ezerből két menekült vesztette életét a Földközi-tengeren, májusban négy, júniusban hét, júliusban 29, augusztusban 13, szeptemberben pedig már 50.

A számok azonban nem feltétlenül pontosak. Az adatok egy részét az olasz belügyminisztérium közli. A tárca arról számol be, hány személyt mentettek meg, illetve hányan érkeztek Olaszország területére. A halálos áldozatok számát ezzel szemben a "The Migrant's Files" adatbázisából lehet lekérni, amelyet médiaközlések, segélyszervezetek munkatársai és nem kormányzati szervezetek híranyagai alapján állítanak össze.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az UNHCR csak idén június óta teszi közzé a halálos áldozatok számát, amelyek nem egyeznek az adatbankéval - magasabbak az ott közöltnél. Az olasz belügyminisztérium szerint a Mare Nostrum elindítása óta 500 halálos áldozatot talált a parti őrség, 1400 személyt pedig eltűntként tartanak nyilván.

A migrációs adatbank adataiból persze azért lehet következtetéseket levonni. Kiderül belőlük, hogy az arab tavasz idején, 2001-ben átlagosan többen áramlottak Európába, mint most, s többen is vesztették életüket. Kadhafi bukása után a Földközi-tenger középső folyosója, tehát az Észak-Afrikából Szicília felé vezető szakasz a világ legveszélyesebb tengeri útjává vált: itt haltak meg a legtöbben.

Olaszország egyre elkeseredettebben kérte az Európai Unió segítségét. Nem sok sikerrel. Sőt, egyes tagállamok azzal vádolták Rómát: szándékosan nem regisztráltatja a menekülteket, hogy a menedékjog iránti kérelmet ne Olaszországban nyújtsák be. A szabályok szerint ugyanis a kérelmet abban az országban kell benyújtani, illetve elbírálni, amelyben az illető az EU területére érkezett.

Az uniós menekültügyi rendszert bíráló szakértők szerint ezen változtatni kell, a menedékkérőket a tehermegosztás elve alapján közösen kell ellátni. Augusztusban aztán Angelino Alfano belügyminiszter bejelentette, véget vetnek a Mare Nostrum akciónak. Október 3-án, tunéziai látogatása során aztán kicsit módosított kijelentésén.

Reményét fejezte ki, hogy az Európai Unió külső tengeri határait felügyelő új uniós program már novemberben elkezdődhet. S csak ezután intenek búcsút a Mare Nostrumnak. Cecilia Malmström, az EU belügyi biztosa augusztus végén állapodott meg az olasz kormányfővel a Frontex plus program életre hívásáról.

Ennek lényege az, hogy az unió határőrizeti szerve, a Frontex fokozottan segíti majd az olasz parti őrséget a Földközi-tenger felügyeletében. Állítólag ki is dolgoztak erre egy koncepciót, ami a "Triton" nevet viseli. A legnagyobb kérdés az, hogy ez a program lesz-e annyira hatékony, mint a Mare Nostrum. A Tritont ugyanis havi 2,7 millió euróval támogatja Brüsszel, ami csekély hányada az olasz humanitárius akció költségvetésének.

Uniós források is elismerik, hogy a Triton nem pótolhatja a Mare Nostrumot. A program ugyanis az olasz partokra koncentrál, az olasz parti őrség azonban a tenger felügyeletét a Líbiához közel eső szakaszra is kiterjesztette.