Michelisz: hétvégi ötös

A 10. versenyhétvégével folytatódott az idei túraautó-világbajnoki sorozat.  Sanghajban a WTCC magyar klasszisa, Michelisz Norbert már az időmérőkön is igazolta jó formáját, az első futamon a negyedik rajthelyről, míg a másodikban a hetedikről indulhatott.

 A Zengő Motorsport Team versenyzője mindkét futamon az ötödik pozícióban végzett a Hondájával, ami annyit jelentett, hogy összetettben feljött a vb-pontverseny 5. helyére.

Mindezek alapján lehetne mondani, hogy Michelisz hétvégéje az ötös szám körében zajlott, csakhogy utólag az előtte végző Sebastian Loeböt kizárták, így a magyar versenyző a negyedik helyet megörökölte a franciától.

Az első futamon a négy Citroën végzett az élen, és a győztes José María López (argentin) már akkora előnnyel vezet összetettben, hogy szinte világbajnoknak tekinthető.

Eredmények
1. futam: 1. José María López (argentin, Citroën) , 2. Ma Csing Hua (kínai, Citroën) 2.089 mp h., 3. Yvan Muller (francia, Citroën) 5.793 mp h., 4. Michelisz Norbert (magyar, Honda) 16.050 mp h.
2. futam: 1. Mehdi Bennani (marokkói, Honda), 2. Tiago Monteiro (portugál, Honda) 2.590 mp h., 3. López 4.041 mp h., 4. Loeb 11.238 mp h., 5. Michelisz 13.976 mp h.
A vb állása
1. López 384 pont, 2. Muller 291, 3. Loeb 255, 4. Monteiro 170, 5. Michelisz 142.

Szerző
Frissítve: 2014.10.12. 22:06

Minden út Rómába vezet

Publikálás dátuma
2014.10.13. 07:51

Rómába sok okból megy az ember. Az első természetesen az, hogy minden út ide vezet. Ez ugyan kicsit közhelyes, de Róma nem engedi meg a közhelyeket. Oda leginkább azért utazik az ember, hogy éljen, kicsit irigyelve azokat, akik mindig ott élnek…

Itália szíve nemcsak az olaszoké. Itt minden arról szól, hogy az élet több mint kétezer éve nem állt meg egy pillanatra sem. A sodró lendület és a harsány vidámság együtt a sokezer éves történelemmel. A Piazza Navonán ülve, kavargatva a hamisítatlan méregerős kávét, van idő elgondolkodni a naplemente fényében. Szinte meg sem kell mozdulnunk, hogy térben és időben évezredeket ugorjunk vissza. Mellettünk az évezredes egyiptomi oszlop, melynek gyönyörű reneszánsz paloták adják a keretet. A szökőkút helyén az ókorban kocsiversenyeket tartottak, most pedig a turisták és a sétálók hada lepi el. Mi ez, ha nem maga a folyamatos történelem.

Persze Rómában nem kell nagyon keresni a múltat, hiszen az ember lépten-nyomon belebotlik. Azt egyik császár sem gondolta volna, hogy egyszer majd akkora lesz a nyüzsgés a Forum Romanumon, mint egy átlagos nyári hétvégén. A Colosseum pedig sokak számára lehet kicsit csalódás is. Elvégre micsoda dolog kibontani a gladiátorok alatt a porondot. De hát a tudományért mindent. És természetesen a turistákért is. Jönnek ide a szerelmesek, de eljönnek a pizzakedvelők - elvégre sokak szerint itt készítik a világ legjobb pizzáit. Aztán jönnek a filmimádók. Akik egyszer meglátták, ahogyan Anita Ekberg egy átmulatott fekete-fehér éjszaka után pezsgőjével a Trevi-kútban hűti magát a "dolce vita" hevületében. A kút természetesen itt áll, és ahogyan az évszázadok óta szokás, hullanak bele a fényes pénzérmék. A hagyománynak megfelelően háttal állva és behunyt szemmel kell bedobni. Azt mondják, egy hajléktalan évekig abból élt, amit a csodálatos kútból kihalászott.

Rómában a turista persze nem lehet hajléktalan. Erre a számos drágább és számtalan olcsóbb szálláslehetőség a garancia. A drágább leginkább azt jelenti errefelé, hogy megfizethetetlen. Az olcsóbbal pedig azért jó vigyázni, mert nem mindig lesz üres a szoba, amit az interneten lefoglaltunk. Rómában azért biztosan találunk magunknak megfizethető panziót.

Ha pedig van hol álomra hajtanunk a fejünket, akkor nyugodtan átadhatjuk magunkat a romantikának. Sőt, ha magányosak vagyunk, akár ismerkedhetünk is. Igaz, hogy az ilyen kapcsolatok nem tartanak sokáig, de ki tudja. "Omnia vincit amor" tartja a latin mondás és hol kereshetnénk új szerelmeket, mint a Pantheon előtti téren. Itt mindenki mindenkivel találkozik, kortól, nemtől és nyelvi hovatartozástól függően. A nyüzsgés állandóan óriási. A fáma szerint maga Michelangelo is ide járt szemlélődni. Ha szerelemet szeretnénk vallani, arra sokal jobban megfelel a Spanyol lépcső, mely szintén Rómában csábít egy kis pihenésre. Azt viszont tudnunk kell, hogy az elemózsiánkat ne itt fogyasszuk el, mert könnyen egy rendőrörsön találhatjuk magunkat.

Romantikázni ugyanis szabad, de enni tilos ezen a helyen. A szökőkút csobogása jó hátteret ad a virágoknak, amelyeket a hosszú lépcsősor mentén állítanak ki. Az olaszok amúgy rengeteget szeretnek beszélni és vitatkozni. A II. Viktor Emmanuel emlékműről a mai napig folyik a polémia: illik-e a hófehér emlékmű a városképet uraló vörösmárvány épületek közé. Ez persze lehet az Örök Város egyik örök vitatémája, de a legtöbb turista szerint éppen úgy jó, ahogyan van. Nagy és grandiózus, mint az olaszok lelke.

A rómaiak másik kedvelt időtöltése a vásárlás. Ha kedvünk van kicsit shoppingolni, akkor nem hagyhatjuk ki a Via dei Condotti környékét. Itt vannak az olasz főváros legelegánsabb üzletei. A nagy itáliai divatcégek fényes üzleteiben a csillagászati árak ellenére is van vásárló. Arra viszont figyeljünk, hogy legyen a bejáraton "ingrusso gratuito" jelzés, ami megengedi, hogy vásárlás nélkül is nézelődhessünk a Versace, Valentino és Gucci modellek között. Az elegáns áruk utcája a spanyol lépcső aljánál kezdődik és a környező utcákkal együtt alkot egész negyedet.

Ha a pénztárcánk nem ennyire vastag, akkor már csak a hangulata miatt is megtekintésre érdemes a Piazza Navonához közeli Campo de' Fiori, Róma legrégebbi piaca, mely vasárnap kivételével minden reggel nyitva van.Sokféle mediterrán konyhára jellemző zöldség és gyümölcs kapható itt, a környező utcákban pedig bekukkanthatunk a számtalan galériába vagy régiség boltba, hátha kezünkbe akad valamilyen értékesebb darab. A Piazza del Popolotól a Piazza Veneziáig húzódó Via del Corso a helyiek és a turisták népszerű bevásárlóhelye. 

Aki az egyszerre lebonyolítható nagybevásárlások híve, választhat az olasz főváros két nagy bevásárlóközpontja, a Cinecitta és az I Granai között, ahol minden kapható, amire csak vágyhat. Az előbbihez a legkönnyebben az A metró vonalon (Cinecitta megálló), az utóbbihoz pedig a B metró vonalon juthatunk el (Granai megálló).

Az olaszok számára a társasági lét másik formája az étkezés. A turisták, és még a legkifinomultabb ízlésű rómaiak is szeretik Róma egyik legjobb pizzériáját, a Pizzeria Baffettot. Igazi olasz pizza kapható e vidám, különösen a fiatalok körében népszerű helyen. A vékonytésztájú pizzákat, melyek ára 4-10 euró között mozog, forrón, egyenesen az ősi kemencéből szolgálják fel. Az olasz konyháról szóló sztereotípiákat viszont nyugodtan elfelejthetjük. Rómában az ebéd általában legalább három fogásból áll: tészta, főfogás (általában valamilyen hús, salátával, vagy zöldséggel), és desszert.

A húsok, bár finomak és bőségesek, általában második helyre szorulnak a különleges tészták után. Az olasz borok igen finomak és nem is drágák, ezért érdemes azokat is megkóstolni. Az egyik legismertebb étterem a Via di Alberto Cadlolon található La Pergola, bár ennek árait nem a turisták zsebeihez mérték. Viszont ha jót akarunk enni, igen jó éttermek találhatók a Centro Storicoban, a Trastevere környékén és az árak sem fekszik meg a gyomrunkat. Az étkezést érdemes igazi itáliai fagylalttal zárni.

Rómában nem érdemes sietni. Bár úgy tűnik, ezt az olaszok nem tudják, mert a város útjai állandóan zsúfoltak. A helybeliek autóvezetés közben is társasági életet élnek, amihez a legjobb kommunikációs eszközük a duda. Hogy agresszívak-e? Ez relatív, mert egy mopeden száguldozó apácáról ez igazán nem feltételezhető. Valószínüleg a Vatikánban volt sürgős elintézni valója. Ilyennel és egyéb furcsaságokkal rendszeresen találkozhatunk a forgalomban. És az sem meglepő, hogy majd minden autón láthatunk kisebb-nagyobb külsérelmi nyomokat.

Hogy a közlekedési káoszban csak nézők és ne játékosok legyünk, érdemes beszereznünk egy Roma Pass-t vagyis egy Róma turisztikai kártyát. Ennek nemcsak a közlekedésben vesszük hasznát, hanem rengeteg múzeumba, és kulturális látványosságba is ingyen juthatunk be vele. Igazán megéri, ráadásul három napig ingyen utazhatunk anélkül, hogy bárki ránk dudálna.

Rómát nem lehet egy nap alatt bejárni. Persze három nap alatt sem, de miután a Trevi-kútba már belehajítottuk a magunk euroját, úgyis visszajövünk még. Róma megvár, elvégre ez az Örök város…

Szerző
Témák
utazás roma

Minden út Rómába vezet

Publikálás dátuma
2014.10.13. 07:51

Rómába sok okból megy az ember. Az első természetesen az, hogy minden út ide vezet. Ez ugyan kicsit közhelyes, de Róma nem engedi meg a közhelyeket. Oda leginkább azért utazik az ember, hogy éljen, kicsit irigyelve azokat, akik mindig ott élnek…

Itália szíve nemcsak az olaszoké. Itt minden arról szól, hogy az élet több mint kétezer éve nem állt meg egy pillanatra sem. A sodró lendület és a harsány vidámság együtt a sokezer éves történelemmel. A Piazza Navonán ülve, kavargatva a hamisítatlan méregerős kávét, van idő elgondolkodni a naplemente fényében. Szinte meg sem kell mozdulnunk, hogy térben és időben évezredeket ugorjunk vissza. Mellettünk az évezredes egyiptomi oszlop, melynek gyönyörű reneszánsz paloták adják a keretet. A szökőkút helyén az ókorban kocsiversenyeket tartottak, most pedig a turisták és a sétálók hada lepi el. Mi ez, ha nem maga a folyamatos történelem.

Persze Rómában nem kell nagyon keresni a múltat, hiszen az ember lépten-nyomon belebotlik. Azt egyik császár sem gondolta volna, hogy egyszer majd akkora lesz a nyüzsgés a Forum Romanumon, mint egy átlagos nyári hétvégén. A Colosseum pedig sokak számára lehet kicsit csalódás is. Elvégre micsoda dolog kibontani a gladiátorok alatt a porondot. De hát a tudományért mindent. És természetesen a turistákért is. Jönnek ide a szerelmesek, de eljönnek a pizzakedvelők - elvégre sokak szerint itt készítik a világ legjobb pizzáit. Aztán jönnek a filmimádók. Akik egyszer meglátták, ahogyan Anita Ekberg egy átmulatott fekete-fehér éjszaka után pezsgőjével a Trevi-kútban hűti magát a "dolce vita" hevületében. A kút természetesen itt áll, és ahogyan az évszázadok óta szokás, hullanak bele a fényes pénzérmék. A hagyománynak megfelelően háttal állva és behunyt szemmel kell bedobni. Azt mondják, egy hajléktalan évekig abból élt, amit a csodálatos kútból kihalászott.

Rómában a turista persze nem lehet hajléktalan. Erre a számos drágább és számtalan olcsóbb szálláslehetőség a garancia. A drágább leginkább azt jelenti errefelé, hogy megfizethetetlen. Az olcsóbbal pedig azért jó vigyázni, mert nem mindig lesz üres a szoba, amit az interneten lefoglaltunk. Rómában azért biztosan találunk magunknak megfizethető panziót.

Ha pedig van hol álomra hajtanunk a fejünket, akkor nyugodtan átadhatjuk magunkat a romantikának. Sőt, ha magányosak vagyunk, akár ismerkedhetünk is. Igaz, hogy az ilyen kapcsolatok nem tartanak sokáig, de ki tudja. "Omnia vincit amor" tartja a latin mondás és hol kereshetnénk új szerelmeket, mint a Pantheon előtti téren. Itt mindenki mindenkivel találkozik, kortól, nemtől és nyelvi hovatartozástól függően. A nyüzsgés állandóan óriási. A fáma szerint maga Michelangelo is ide járt szemlélődni. Ha szerelemet szeretnénk vallani, arra sokal jobban megfelel a Spanyol lépcső, mely szintén Rómában csábít egy kis pihenésre. Azt viszont tudnunk kell, hogy az elemózsiánkat ne itt fogyasszuk el, mert könnyen egy rendőrörsön találhatjuk magunkat.

Romantikázni ugyanis szabad, de enni tilos ezen a helyen. A szökőkút csobogása jó hátteret ad a virágoknak, amelyeket a hosszú lépcsősor mentén állítanak ki. Az olaszok amúgy rengeteget szeretnek beszélni és vitatkozni. A II. Viktor Emmanuel emlékműről a mai napig folyik a polémia: illik-e a hófehér emlékmű a városképet uraló vörösmárvány épületek közé. Ez persze lehet az Örök Város egyik örök vitatémája, de a legtöbb turista szerint éppen úgy jó, ahogyan van. Nagy és grandiózus, mint az olaszok lelke.

A rómaiak másik kedvelt időtöltése a vásárlás. Ha kedvünk van kicsit shoppingolni, akkor nem hagyhatjuk ki a Via dei Condotti környékét. Itt vannak az olasz főváros legelegánsabb üzletei. A nagy itáliai divatcégek fényes üzleteiben a csillagászati árak ellenére is van vásárló. Arra viszont figyeljünk, hogy legyen a bejáraton "ingrusso gratuito" jelzés, ami megengedi, hogy vásárlás nélkül is nézelődhessünk a Versace, Valentino és Gucci modellek között. Az elegáns áruk utcája a spanyol lépcső aljánál kezdődik és a környező utcákkal együtt alkot egész negyedet.

Ha a pénztárcánk nem ennyire vastag, akkor már csak a hangulata miatt is megtekintésre érdemes a Piazza Navonához közeli Campo de' Fiori, Róma legrégebbi piaca, mely vasárnap kivételével minden reggel nyitva van.Sokféle mediterrán konyhára jellemző zöldség és gyümölcs kapható itt, a környező utcákban pedig bekukkanthatunk a számtalan galériába vagy régiség boltba, hátha kezünkbe akad valamilyen értékesebb darab. A Piazza del Popolotól a Piazza Veneziáig húzódó Via del Corso a helyiek és a turisták népszerű bevásárlóhelye. 

Aki az egyszerre lebonyolítható nagybevásárlások híve, választhat az olasz főváros két nagy bevásárlóközpontja, a Cinecitta és az I Granai között, ahol minden kapható, amire csak vágyhat. Az előbbihez a legkönnyebben az A metró vonalon (Cinecitta megálló), az utóbbihoz pedig a B metró vonalon juthatunk el (Granai megálló).

Az olaszok számára a társasági lét másik formája az étkezés. A turisták, és még a legkifinomultabb ízlésű rómaiak is szeretik Róma egyik legjobb pizzériáját, a Pizzeria Baffettot. Igazi olasz pizza kapható e vidám, különösen a fiatalok körében népszerű helyen. A vékonytésztájú pizzákat, melyek ára 4-10 euró között mozog, forrón, egyenesen az ősi kemencéből szolgálják fel. Az olasz konyháról szóló sztereotípiákat viszont nyugodtan elfelejthetjük. Rómában az ebéd általában legalább három fogásból áll: tészta, főfogás (általában valamilyen hús, salátával, vagy zöldséggel), és desszert.

A húsok, bár finomak és bőségesek, általában második helyre szorulnak a különleges tészták után. Az olasz borok igen finomak és nem is drágák, ezért érdemes azokat is megkóstolni. Az egyik legismertebb étterem a Via di Alberto Cadlolon található La Pergola, bár ennek árait nem a turisták zsebeihez mérték. Viszont ha jót akarunk enni, igen jó éttermek találhatók a Centro Storicoban, a Trastevere környékén és az árak sem fekszik meg a gyomrunkat. Az étkezést érdemes igazi itáliai fagylalttal zárni.

Rómában nem érdemes sietni. Bár úgy tűnik, ezt az olaszok nem tudják, mert a város útjai állandóan zsúfoltak. A helybeliek autóvezetés közben is társasági életet élnek, amihez a legjobb kommunikációs eszközük a duda. Hogy agresszívak-e? Ez relatív, mert egy mopeden száguldozó apácáról ez igazán nem feltételezhető. Valószínüleg a Vatikánban volt sürgős elintézni valója. Ilyennel és egyéb furcsaságokkal rendszeresen találkozhatunk a forgalomban. És az sem meglepő, hogy majd minden autón láthatunk kisebb-nagyobb külsérelmi nyomokat.

Hogy a közlekedési káoszban csak nézők és ne játékosok legyünk, érdemes beszereznünk egy Roma Pass-t vagyis egy Róma turisztikai kártyát. Ennek nemcsak a közlekedésben vesszük hasznát, hanem rengeteg múzeumba, és kulturális látványosságba is ingyen juthatunk be vele. Igazán megéri, ráadásul három napig ingyen utazhatunk anélkül, hogy bárki ránk dudálna.

Rómát nem lehet egy nap alatt bejárni. Persze három nap alatt sem, de miután a Trevi-kútba már belehajítottuk a magunk euroját, úgyis visszajövünk még. Róma megvár, elvégre ez az Örök város…

Szerző
Témák
utazás roma